Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-307

150 A nemzetgyűlés 307. ülése 192á. zatával és amelynek támogatására siet akkor is, amikor beszédét befejezvén kijelentette, hogy a meghatalmazási törvényjavaslatot ennek a kormánynak megszavazza. (Zaj.) A képviselő ur ezzel az eljárásával ugyanabba a hibába esett, mint amelyikbe Csontos Imre képviselő ur szokott állandóan esni, hogy égbekiáltó bűnnek mondja a kormányzás menetét, ugyanakkor azonban lelkesen támogatja gróf Bethlen Istvánt. (Helyeslés a jobboldalon. — Kiss Menyhért : Nagy ellenmondás!) Az előttem szóló képviselő urnák azonban ez sokkal^ inkább rovására Írandó, mint Csontos Imre képviselő urnák és társainak, mert ugy az előttem szóló képviselő ur, mint a vele egy pártban, a keresztény gazdasági pártban levő képviselő urak felszólalásaikkal azt bizonyítják, hogy látják a hibákat, a mulasztásokat, a felületességeket, a hanyagságokat és a bűnöket, s ennek ellenére mégis támogatják a kormányt. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Ha tehát vannak köztünk bűnös politikusok, akik felelősek a mai helyzetért, én sokkal inkább bűnösöknek tartom a keresztény nemzeti gazdasági párt tagjait, mint a kormány tagjait, Bűnösebbeknek tartom őket abból az okból, hogy a hibákat látván, mégis támogatják a kormányt. — (Zsirkay János: A kisgazdák is látják eléggé! — Zaj) Hogy a közalkalmazottak ügye újra előtérben van, és újra elmérgesedett a baj, annak oka az elmúlt esztendő júliusára vezethető vissza, (Erdélyi Aladár: Az ország szegénységére!) amikor a kormány az ellenzéki oldalról jött nyomásra uj rendszert vezetett be, de az uj rendszer kiinduló pontját elhibázta azzal, hogy a július elsejei alapfizetéseket nem az akkori megélhetési viszonyokhoz képest, nem az akkori drágasághoz képest szabta meg. Rossz volt tehát a kiindulási pont. De még lehetett volna ezen segíteni, mert a kormány azzal vigasztalta az érdekelteket, hogy minden hó végén összeül a ministertanács és havonta próbálja megállapítani a fizetéseket, az akkori viszonyoknak megfelelően. A kormánynak havonta alkalma volt arrra, hogy a kiindulási helyzetben elkövetett hibát reparálja, azonban épen ellenkezőleg, ahelyett, hogy a hibát fokozatosan kiküszöbölte volna, a hibát fokozta hónapról-hónapra azzal, hogy minden egyes ujabb megállapításnál hátrább és hátrább maradt és a drágaság emelkedését nem követte. (Rassay Károly: Kállay Tibor pénzügyi bölcsessége! — Egy hang jobbfelől: Sokat dolgozott! — Lendvai István : Utóvégre a hóhér is dolgozik !) Egy hónap óta van ez a kérdés újból napirenden. Az egységes párt, amely az én megítélésem szerint meglehetősen érzéketlen a szociális kérdések iránt, (Ellenmondások jobbfelől. — Bessenyei Zénó: Szilágyitól fogunk tanulni!) csodálatosképen felfedezte ennek a kérdésnek aktualitását és egy külön bizottságot küldött ki a tisztviselő-kérdés tanulmányozására. (Barthos Andor: Amely nem izgat, hanem cselekszik és már eredményeket mutat feli) Ellenzéki oldalról ennek csak örülni kellett volna, mert ezt ugy bírálhattuk volna el, hogy íme, a többségi oldalon, a hatalmon lévő párt oldalán is látják e követelések jogosságát. Őszinte sajnálatunkra azonban meg kellett győződnünk arról, hogy ennek a bizottságnak megalakítása csak pártpolitikát szolgáit. (Kiss Menyhért: Ugy van! Minden ténykedése! — Barthos Andor: Az eredmények az ellenkezőt mutatják!) Hogy ennek a bizottságnak megalakítása csak pártpolitikát szolgált, azt bizonyitani tudjuk. (Erdélyi Aladár: Nem akarunk viszonvádaskodni!) Bizonyitani tudjuk azzal, hogy mig az elmúlt esztendőben, amikor az ellenzéki oldalon ülő pártok szövetkeztek a fixflzetésü alkalmazottak sorévi június hó 26-án, csütörtöhÖn. sának megjavítása érdekében, az ellenzéki pártokban megvolt az äz önmegtartóztatás, hogy azt a keserűséget, amely a közalkalmazottak lelkében összegyűlt, nem használták fel saját politikai céljaik elérésére, s egyetlenegy ilyen gyűlésre el nem ment egyetlenegy ellenzéki képviselő sem, (Ugy van! a baloldalon.) addig most a hatalmon levő párt és a hatalmon levő párt test vérpárt ja, a keresztény nemzeti gazdasági párt részéről elkövették azt a hibát, hogy a közalkalmazottak nagygyűlésére, a Kansz. gyűlésére elmentek, sőt mi több, ott pártjuk nevében felszólaltak és az ottlevő közalkalmazottakat pártjuk nevében biztositották pártfogásukról, (rlomonnay Tivadar: Illetőleg megnyugtatták őket! — Zaj és felkiáltások a bál- és a szélsőbaloldalon: Ahogy azok meg vannak nyugodva! — Petrovácz Gyula: Legalább iparkodtak megnyugtatni őket! — Kiss Menyhért: Meg kell kérdezni a tisztviselőket ! — Zaj.) Igenis, pártpolitikai célt szolgáltak ezek a felszólalások, mert a Kansz. című lap híradása szerint az ott elhangzott felszólalások közönséges kortesbeszédek voltak. (Mozgás és zaj a jobboldalon. — Kuna P. András: Ezek az ellenzékiek azok!) Elnök: Csendet kérek. Szilágyi Lajos : Mi ezt az uj taktikát közömbösen néztük erről az oldalról és közömbösen néztük azt is, hogy a Kansz, a tisztviselők érdekképviselete, ugy látszott, mintha tőlünk hálátlanul elfordult volna és szövetkezett volna a kormányon levő pártokkal. Mi ezt közömbösen néztük, vártuk a végeredményt és azt hittük, hogy ki tudja, hátha ez az ujabb alakulás az érdekeltek számára mégis valami jót fog hozni, hiszen ha ez bekövetkezik, annak csak mi fogunk örülni. Nekünk ezalatt az idő alatt más szerep nem jutott, mert mi ilyen gyűlésekre ez idő alatt meghiva sem voltunk. (P. Szabó Géza: Itt van! Ez az! Mi meg voltunk hi va! — Homonnay Tivadar: Pártkülönbség nélkül, mindenki megvolt hiva! — Zaj. — Rassay Károly: Meg volt hiva vagy nem volt meghiva? Itt két ellentétes vélemény van! Talán küldjünk ki bizottságot a kérdés megvizsgálására! — Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Szilágyi Lajos : Közben létrejött azoknak a tárgyalásoknak az eredménye, amelyeket a kormány tagjai az őket támogató pártok képviselőivel lefolytattak. Ezt az eredményt, azt hiszem. országszerte megbotránkozással és nem köszönettel fogják venni az érdekeltek. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) és azt hiszem, hogy ezzel a kormányon levő pártok tisztviselőbizottságai be is fejezhetik érdemleges munkájukat és akár feloszlatásukat is kimondhatják. Gróf Bethlen István (Éljenzés a jobboldalon.) taktikája szerint most már ez a kérdés a maga egészében a nemzetgyűlés plénuma elé nem került, hanem csak az úgynevezett 33-as bizottság elé. De oda is hogyan és miképen? A tárgyalás napjának reggelén negyed nyolc órakor bekopogtatott hozzánk a nemzetgyűlés egy-egy szolgája és kikézbesitett nekünk egy 36 oldalas nyomtatott füzetet és egy másik, 34 oldalas nyomtatott füzetett a tisztviselőkérdés megoldásáról. Ugyanakkor már kezünkben volt a meghívó, amely szerint aznap délután 5 órakor a 33-as bizottságnak ezt tárgyalnia kell. Lelkiismeretes és becsületes politikus nem szólhatott hozzá másképen ehhez a 33-as bizottság ülésén, mint ugy, hogy: Nem tudtuk átnézni, nem tudtuk átolvasni, s igy nem tudjuk megbirálni. Ez a két nyomtatott füzet tele van számadatokkal, tele van régi törvénycikkek különböző szakaszaira, pontjaira és mellékleteire való hivatkozással. Nincs ember, még ha kisujjában van is a tisztviselőkérdés, aki ezt egy pár óra alatt