Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-302

8 A nemzetgyűlés 302. ülése 1924 politikai rendszernek fentartóivá váltak, igy tehát épugy félnek a nép ítéletétől, mint amilyen méltán tart tőle a jelenlegi kormány. Ennélfogva ők is ugyanazon pszichológiai és politikai gondolkozási folyamat rendjén eljutnak odáig, hogy semhogy a nép szabadon választva, akaratát a választásokon szabadon érvényesítve, felettük ítéletet mondjon, inkább meg kell fosztani a magyar népet az ítélet lehetőségétől. Méltóztassanak elhinni t. képviselőtársaim, hogy bizonyos szempontból örömmel, más szempontból nagy sajnálattal tapasztaltam most, amikor az ország több helyén megfordultunk a nép között, hogy soha a magyar nép annyira elégedetlen nem volt a kormányzattal szemben, mint épen ma ; soha a kormány hivei ugy el nem fogytak az országban, mint ma. Lehet mondani, hogy sem az intelligencia kebelében, sem a nép széles rétegeiben egyetlenegy kormánypárti emberrel sem lehet találkozni. Ebből tehát az következik, hogy a magyar nép megelégelte a mai kormányzati rendszert és azt szívesen felcserélné mással. A népnek ehhez a nagy elégedetlenségéhez a kormány nagy, bőkezű költekezései, mondhatnám a tékozlás mindennapi látványa mellett az is hozzájárul, hogy ezzel szemben nem valósították meg t. képviselőtársaim azokat a reformokat, amelyeket a népnek ígértek. Amint mondtam, politikai szabadságától megfosztották ; (Zajos ellenmondások a jobboldalon.) az adózás terén nem valósították meg a kisgazdapárt programmjában foglalt szociális elveket ; a földreformot pedig inkább ne is csinálták volna meg. Eddigi tapasztalataim alapján bátor vagyok kijelenteni azt, hogy az ország túlnyomó nagy részében inkább ne csinálták volna meg a földreformot. Mindenütt — nem mondom mindenütt, kijavítom szavaimat, mert tárgyilagos akarok maradni, de nagyon sok helyen azt tapasztalom a Tiszántúl, Dunántúl, Zala vármegyében és Pest vármegyében is, hogy a földreform végrehajtása előtt jobb volt a földmivesnép megélhetése, mint ma. (Felkiáltások a jobboldalon : Ebben igaza van. — Csontos Imre : így akarja maga támogatni a kicsiket ? — Mcskö Zoltán : A törvényt tessék tisztességesen végrehajtani ! — Csontos Imre : Megtagadják maguk azt, amit vallanak ! — Zaj.) A magyar földmives nép a földreformtörvény megalkotása és végrehajtása előtt abban a helyzetben volt, hogy az uradalmak igen nagy része kisbérletek alakjában volt a földmives nép kezében. Ez a szisztéma a háború folyamán honosodott meg és az azóta volt kormányok igen helyesen kötelezték a nagy uradalmakat ilyen kisbérletek kiadására. A vidéki, földmives nép helyzete tehát az volt, hogy a nincstelenek napszámmal kerestek az uradalmakban, a tehetősebbek pedig, akiknek igájuk és gazdasági felszerelésük volt, 1—2 hold földet béreltek, mint kisbérlők érvényesültek ezerszámra a nagyobb uradalmak közelében és mint kisbérlők 5—10, sokszor 20 hold földben is gazdálkodtak. Mi történt most, hogy a földreformtörvényt megalkották és végrehajtották ? Az történt — nemcsak egyes vidékeken, hanem az ország más helyein is, — hogy földreform címén adtak a kis nincsteleneknek, hadirokkantaknak, kisbérlőknek, félhold vagy egy hold földet — legtöbb helyen szintén bérletbe, mert a vételárat csak tíz év múlva fogják megállapítani és addig, mint bérlők érvényesülnek, — viszont a törvény rendelkezéseinek értelmében a kisbérleteket mindenütt az egész közönségtől megvonták. Statisztikailag ki fogom számítani és önök elé fogom terjeszteni, hogy egyes kerületekben menynyire lefokozódott ennek folytán a nép megélhetése, hogy mennyivel kevesebbé vált az a kenyér, amelyet a földmives nép meg tud keresni. évi június hó 18-án, szerdán. A földbirtokreformnovella ennek a bajnak átmeneti megszüntetésére valami intézkedést magában foglal, amennyiben azt mondja, hogy ott, ahol a földbirtokreformot végrehajtották és a nagybirtokos olyan birtokrészt ajánlott fel vagyon« váltságképen, amely azelőtt kis haszonbérletekkel volt hasznosítva, ehelyett az uradalom más részeiből hasonló nagyságú területet kell kis haszonbérletek számára felajánlania hatesztendei átmeneti időre. Igen ám, csakhogy ott, ahol a földbirtokreformot már végrehajtották és ahol a kis haszonbérletek már régen megszűntek, nagyon problematikus, hogy a bíróság a már letárgyalt ügyekre nézve a novellának ezt az intézkedését érvényesíteni fogja-e, mert a novella, sajnos, erre vonatkozóan imperativ rendelkezést nem foglal magában. Az egyes kerületek és érdekelt társadalmi rétegek mindenesetre meg fognak mozdulni ebben az irányban, és kérni fogják a bíróságot, ilyen kisbérletek kijelölésére. De, hogy milyen eredménynyel, az a bíróság belátásától és jóindulatától függ, mert kötelező rendszabály ezekre az esetekre nézve a novellában nincs. Én tehát fentartom azt az állításomat, hogy végtelen sajnálkozással látom az ország különböző helyein — tüzetes helyi adatok beszerzése alapján állítom ezt, — hogy ezzel a földreformmal, a földbirtokreform ilyetén végrehajtásával önök rontottak a magyar földmives nép megélhetésén, ahelyett, hogy segítettek volna. (Csontos Imre : Nem mi hajtjuk végre, a bíróság hajtja végre ! A képviselő ur hozza a panaszt a bíróság elé, az a kötelessége ! — Mozgás a baloldalon.) Én teljesítettem ezt a kötelességemet. Nemcsak a saját kerületem igényjogosultjainak kérelmét képviseltem mindig a bíróság előtt, hanem még idegen kerületekéit is felkaroltam, amikor az illető egységespárti képviselő nem törődött vele. Megtudom nevezni a kerületet, amelyben a földbirtokreform mindenféle dolgát én reprezentáltam, mert az illető képviselő ur már programmbeszédében kijelentette — dicséretes becsületességgel és nyíltsággal, — hogy nem híve a földbirtokreformnak. Engem tehát ebben a tekintetben mulasztás nem terhel. Különben nem itt dől el az a kérdés, vájjon a jelenlegi kormány az ország érdekében, a földmives társadalom, a nagy földmives tömegek érdekében helyesen kormányzott-e kielégitette-e azok igényeit, teljesítette-e a legutóbbi választáson tett programmszerü ígéreteit. Ez, t. Csontos képviselőtársam — majd a legközelebbi választáson fog eldőlni. (Csontos Imre : Az tiszta dolog ! Csakhogy nem mi vagyunk annak okai, hogy nem minden jó !) T. képviselőtársam, azt méltóztatik hinni, hogy a nép meg van elégedve a jelenlegi kormánnyal és a többséggel ? (Zaj. — Könyves Lajos : Sohasem volt ! Nem is lesz ! Magukkal sem volna megelégedve !) Bátor vagyok kijelenteni, hogy mióta én az eszemet tudom, még sohasem volt a magyar nép ennyire elégedetlen és méltán elégedetlen, mert önök még azokat a programmpontokat sem valósították meg, amelyeket az ország anyagi megterhelése nélkül meg lehetett volna valósítani és még azokat a reformokat is visszavonták, amelyek már biztosítva voltak. (Zaj a jobb- és a baloldalon.) (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Nem akarom a vitát elnyújtani. Ezek az okok azok, amelyek miatt én is, mint a magyar nép nagy tömegei, elégedetlen vagyok a kormánynyal. Végtelenül sajnálom, hogy az az uj magyar rendszer, amely a forradalom és az ellenforradalom után kialakult, ahelyett, hogy a magyar nép igazi javát kereste volna, hogy a nagy tömegek