Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-306

A nemzetgyűlés 306. ülése 1924. restek a munkást, ma munkásfelesleg van a mezőgazdasági munkásság terén az országban, a sok munkaadó közül egyesek ezt a felesleget igazán lelketlenül kihasználják; ezt — mondom — egyáltalában nem akarom kétségbevonni, mert magam is láttam ilyen jelenségeket. Általánosítani azonban nem szabad, mert vannak ígen^ dicséretes kivételek. Nem akarom tehát kétségbevonni, hogy ilyenek megtörténhetnek és sajnos, meg is történnek, hogy a munkaadónak megvan a lehetősége, mert tényleg annyi a munkás, hogy nem birnak elhelyezkedni, és ha a mukásnak valahol valami munkára kilátása van, — pláne egész évi munkára, — aláir olyan szerződést is, amelyet később megsirat, vagy nehezen teljesit. De épen azért van a törvény, hogy ha már teljesiti azt a munkát, — mert ez is kétélű fegyver reá nézve, ha nem teljesiti a szerződés feltételeit, hiszen akkor a gazda másikat vesz fel, elég munkás áll rendelkezésére, egy helyett 50 munkás is jelentkezik, — mondom, azért vettük be a törvénybe a rendelkezést, hogyha a munkás a munka teljesítménye közben magára nézve veszélyesnek tartja azt, ha nem teljesítené, amit a szerződésben aláirt, a munka teljesitése után, amikor már nem érheti károsodás, még hat hónapig joga van keresetét beadni végzett munkájának kellő dijázása iránt. Ha ezeket a kereseteket beadják, a földmivelésügyi ministerium mindig a legnagyobb igazságossággal jár el és a munkás megtalálja ott a maga védelmét. De, engedelmet kérek, ha nem jut tudomásomra ilyen ügy, vagy ha a minister nem kerül abba a helyzetbe, hogy hozzányúlhasson az elintézéshez, akkor igazán nem tudok segitenl. Azt tapasztaltam pl. künn a vidéken, hogy egyes uradalmak a konvenciós cselédek családtagjait munkára kényszeritik nagyon alacsony bérek mellett. Ezt el kell ismernem, saját magam tapasztaltam. A régi törvény, az 1907 : XL. te. 8. §-a intézkedik arról, hogy az uradalomnak nincs joga a konvenciós cselédek családtagjait olcsóbb napszámért igénybevenni, mint amennyi napszámot mások kapnak, sőt nem szabaa őket lekötni, hogy csak az uradalomnak dolgozgatnak, másutt nem. Én rendeletet bocsátottam ki ebben az évben az összes hatóságokhoz, hogy nézzenek a dolgoknak utána és ha valahol ilyeS látnak, tegyenek jelentést, hogy a megtorló intézkedéseket foganatosítani lehessen. Nem tehetek egyebet, mint hogy iparkodom a törvény szellemében intézkedni, de csak ott intéztedhetem, ahonnan tájékozást kapok, ahonnan panaszt, vagy feljelentést tesznek. A szóbainf orgó ügyben is az a helyzet, hogy ha ezek az emberek végzik a munkát ennek a terhesnek látszó szerződésnek alapján — a szerződést természetesen alaposan át kell olvasni — és az év végén kitűnik, hogy sokkal olcsóbb napszámért dolgoztak, mint amely a.Zon a vidéken szokásos volt, akkor is joguk van a munka teljesitése után a hatósághoz fordulni és a munkabér kiegészítését kérni. Méltóztassék ezeknek a munkásoknak ügyét így kezükbe venni, ha elvégezték azt a munkát, tessék megindítani ezt a kereseti eljárást, aZ ügyet végeredményben a földmivelésügyi ministeriumhoz juttatni és akkor felelek az elintézésért abban a tekintetben, hogy a munkások megkapják igazukat ezen a téren is. (Zsilinszky Endre: Kár, hogy nincs büntetőszankciója ennek a törvénynek! Erre még szükség volna! Az ilyen gazember megérdemelné, hogy becsukják!) Itt több kérdést intézett hozzám t. képévi június hó 25-én, szerdán. 131 viselőtársam. Természetesen erről az ügyről nekem tudomásom nem volt, mert ha lett volna tudomásom, akkor már intézkedtem volna. Azt is kérdezi a t. képviselő ur, hajlandó vagyok-e uj törvényjavaslatot beterjeszteni, hogy_ egyetemesen rendezzék az országban a munkabéreket. Ez lehetetlenség, mert olyan különböző munkák és olyan különböző bérek vannak megállapitva, hogy ezt egyetemesen nem lehet rendezni. Nem tudom miként lesz az esztendő további folyamán, de most, miután ezek a rossz időjárások vannak és a hirtelen munkára nagy szükség van, az ország legtöbb részében elég napszámot fizetnek, mert közönséges kapás napszámért is 60—70—80.000 koronát fizetnek ma. (Ugyvan! jobb felől.) Igaz, hogy ez nem állandó munka, baj, hogy nincs mindig munka, de ma a munkabérek az ország legtöbb részén elég magasak. Annál könnyebb ezeknek a munkásoknak a helyzete, ha majd utólag követelik ezeket a munkabéreket, mert lesz majd rá precedens, hogy azokon a vidékeken, vagy egyebütt az országban menynyit fizettek más birtokosok ugyanezért a munkáért. Arra kérem tehát t. képviselőtársamat, méltóztassék ezt a hivatalos eljárást annakidején megindítani. Mindenesetre mérlegelendő, mi helyesebb: ha most indítják meg az eljárást, amikor még nem végezték el a munkát, vagy amikor már elvégezték, mert akkor is mód van erre. Mondom tehát, méltóztassék az eljárást lefolytatni, az ügyet a földmivelésügyi ministerhez juttatni és meg fog róla győződni a képviselő ur, hogy a munkásság meg fogja kapni a kellő védelmet, amelyre igazán szüksége van. (Helyeslés.) Ezekben voltam bátor az interpellációkra válaszolni. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A házszabályok értelmében joga van az interpelláló képviselő urnák szólani. (Kuna P. András: Csak röviden, mert 4 óra lesz!) Dénes István: Kérem, képviselőtársam, legyen szives és szenteljen nekem még néhány percet. Elvégre higgye meg, nem azért interpellálok, mert ez nekem különös lelki gyönyörűséget okoz. Fájdalom, az igen t. minister ur óriási tévedésben van, amikor azt hiszi, hogy ezekkel a kérdésekkel sokra mehetünk. (Zaj és ellenmondások jobbfelől.) Megmondom miért, (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Én már láttam egynehány kérést, amelyekkel nagy ou sokra mentek!) Vannak helyek, ahol be lehet adni a kérést, de viszont vannak helyek, ahonnan nem lehet beadni kérelmet. Ilyen Sárbogárd is. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Méltóztassék csak beadni a ministeriumba, én elrendelem, hogy oda kerüljön!) Ahhoz, hogy én oda beadhassam, az szükséges, hogy egy nemzetgyűlési képviselőnek Magyarországon joga legyen Sárbogárdra lemenni és ott az emberekkel összejönni, velük beszélni. (Felkiáltások jobbfelől: Jóga van!) Ehhez kell először jog és engedély. Én lent jártam személyesen, bementem a főszolgabíró úrhoz és közöltem vele, hogy lejöttem ezekért és ezekért a dolgokért. Aztjnondja a főszolerabiró : Kérem itt; 60—70.000 korona a napszámbér, mit akafnak itt? Amikor azt válaszoltam, hogy miért nem kérdezik meg a mezőgazdasági, illetve a bérmegállapitó bizottságot, azt mondta ä főszolgabíró ur, ez itt nem szükséges, itt 19*