Nemzetgyűlési napló, 1922. XXV. kötet • 1924.június 18. - 1924. szeptember 05.

Ülésnapok - 1922-306

106 A nemzetgyűlés 3Ú6, illése 1Ô24. évi június hó 25-én, szerdán. tályok mellőzésével előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a pénzügyi bizottsághoz méltóztassék utasítani. Egyidejűleg tisztelettel bejelentem (Halljuk! Halljuk jobbfelől.), hogy a múlt évi októberben a volt pénzügyminister ur egy törvényjavaslatot terjesztett be a háború előtt kibocsátott és külföldön elhelyezett némely magyar államadósság jövőbeni szolgálatának ellátása tárgyában 1923. évi június 29-én Innsbruckban kötött jegyzőkönyvi megállapodás becikkelyezéséről. Minthogy közben ennek az egyezménynek ratifikálása sürgőssé vált, a kormány élt az 1924:IV. törvénycikkben foglalt felhatalmazással, a 33-as bizottság ehhez hozzájárult, aminek következtében ezt a törvényjavaslatot viszszavonom'. Elnök: A benyújtott törvényjavaslat és indokolása ki fog nyomatni, szét fog osztatni és az osztályok mellőzésével előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatik a pénzügyi bizottságnak. Az innsbrucki egyezményre vonatkozó pénzügyministeri törvényjavaslat visszavonatván, az a nyilvántartásokból töröltetik. Napirend szerint következik a határozathozatal Rubinek István képviselő urnák ^ és társainak sürgősségi indítványa felett. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatik-e hozzjá járulni Rubinek Istvánnak és társainak azon indítványához, hogy az indemnitásról szóló törvényjavaslat sürgősség mellett tárgyaltassék, igen vagy nemi (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az indítványt elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. (Szabó Imre: Öt perc múlva nem lesz többség!) Határozatikig kimondom:, hogy az indeninitási törvényjavaslat tárgyalásának tartamára a sürgősség elfogadtatott s igy a házszabályok szerint a sürgősség nyomban életbelép. Jelentem a t. nemzetgyűlésnek, hogy 50-nél több képviselő a házszabályok.250. §-a értelmében az indemnitási törvényjavaslat tárgyalásának tartamára az ülések idejét napi 8 órában kéri megállapittatni. A házszabályok értelmében kötelességem az ezen indítványt aláirt képviselők neveit felolvastatni annak megállapítása végett, hogy az aláirók közül legalább 50 képviselő jelen van-e. Kérem a jegyző urat, hogy az aláirt képviselők neveit felolvasni szíveskedjék. Bodó János jegyző (olvassa az indítványt aláiró képviselők neveit). Elnök: Ötvennél több képviselő jelen lévén, a beadott indítvány felett legközelebbi ülésünk elején fogunk határozni. Napirend szerint következik az indemnitásról szóló törvényjavaslat (írom. 483, 510.) folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik! Bodó János jegyző: Cserti József (Nincs itt!) Elnök: A képviselő ur nem lévén jelen, töröltetik Szólásra következik? Bodó János jegyző: Szabó Imre! Szabó Imre: T. Nemzetgyűlés! (Zaj. — A jobboldalon ülő képviselők egy része távozik a teremből.) Az urak nyugodtan eltávozhatnak^ én akkor is el fogom mondani mondanivalóimat, ha a képviselő urak egyáltalában nem lesznek itt. T.;Nemzetgyűlés! Ha az indemnitási javaslattal szemben semmi más kif oigásom t nem volna, mint csupán a 4. Í-szal szemben táplált kifogásom, már maga ez is elegendő volna arra, hogy ezt a javaslatot ne fogadjam eL Hogy az indemnitási javaslat nem felelhet meg céljának és hogy ebben az indemnitási javaslatban nem az van, aminek benne kellene lennie, arra különben a legjobban jellemző az, hogy ez a törvényjavaslat máris foltozásra szorul: az előadó ur tegnap már egy pótló indítványt tett, amelyben olyan módosítást javasolt, amelyet szerintem csak külön törvényben lehetne keresztülvinni. Az előadó ur; módositó javaslata azt a célt szolgálja, hogy egy már meglévő törvény törvényereje, amely törvény azonban időközben rövM napok alatt le fog járni, tovább is meghosszabbittassék. Minden törvény — akár újonnan hozza azt a törvényhozás, akár módosítás formájában, szükséges annak újból való tárgyalása — külön-külön tárgyalási anyag és igy lehetetlenség, hogy azt egy egyszerű előadói módosítás alakjában be lehessen szorítani az indemnitási javaslat keretébe. Mielőtt a törvényjavaslat 4. §-ával szemben táplált kifogásomra rátérnék, a 3. §-ról kell szólnom. Ez a 3. § azt mondja (Olvassa): „Felhatalmaztatik a kormány, hogy az állami (polgári és katonai) szolgálata és azzal az ellátás szempontjából ezidőszerint viszonosságban még nem] álló egyéb közszolgálatok között a kölcsönös viszonosság kimondása iránt rendeleti utón intézkedjék". Ebből a dodonai fogalmazásból alig lehetne kiokosodni, ha az indokolás valamennyire világosabban nem magyarázná, miről van itt szó. Arról van ugyanis szó, hogy az állami, városi, megyei nyugdíjas alkalmazottak az egyik helyen nem abban a nyugdijelltásban részesülnek, mint a másik helyen; mig az egyik helyen megtörténik, hogy egyes nyugdijállományban lévők ismét állásba lépnek, tehát nyugdijuk mellett még külön fizetést is húznak, addig a másik helyen ez nem történik meg. Azt célozza tehát ez a javaslat, hogy már meglévő hosszú évtizedes joggyakorlata alapján' kialakult helyzetet változtathasson meg a kormány rendeleti utón. Ebben a pillanatban nem akarom vitatni

1 azt, vájjon a jelenlegi állapot helyes-e, jó-e. Az én meggyőződésem e tekintetben az, hogy lehetetlenség életerős, munkaképes embereknek nyugdíjba menniök és ugyanakkor ugyanahhoz az intézményhez visszamenniök és külön fizetésért tovább dolgozniok. (Forster Elek: Ebben igaza van!) De viszont évtizedes megszerzett jogok rendeleti utón való megváltoztatása elképzelhetetlen. Ha tehát itt rendezni való van, ez csak törvényhozási utón történhetik. Semmi esetre sem adhatunk a kormánynak felhatalmazást arra, hogy ezt az évtizedes joggyakorlat alapján kialakult helyzetet rendeleti utón megváltoztathassa. Súlyosabb kifogásom van a 4. §-szal szemben. A 4. § ugyanis azt mondja (olvassa): „Jóváhagyatik a kormánynak az az intézkedése, amellyel az 1920 :XI. te. 2. §-ának második bekezdésében foglalt ama tilalom alól, hogy a már alkalmazásban álló állásra kinevezni, mint amilyen álláson már alkalmazva vannak és hogy nem lehet részükre semmiféle más állásnak címét vagy címét és jellegét adományozni, az 1921:XXXIV. te. 3. |-ában foglalt rendelkezések szem előtt tartásával az 1923/24. költségvetési évben több egyénre nézve egyszeri kivételt tett." Már most az 1920. évi XI. te. 2. §-ának 2. bekezdése, amelyre itt hivatkozás történik, tényleg azt sorolja fel, amit itt a törvényjavaslatban is kifejezetten körülír ez a paragrafus; de a másik, az 1921. évi XXXIV. te. 3. §-ára történt hivatkozás szerintem egyszerűen lehetetlenség, mert ez nem jelent egyebet, mint azt,