Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.
Ülésnapok - 1922-291
A nemzetgyűlés 291. ülése 1924. juthatnak ahhoz, hogy ők is élvezhessék a drótnélküli távirónak magasabb kifejlődését, a rádiót. Úgyszólván az egész világon egy uj sportot láthatunk, az u. n. rádiósportot. Azt látjuk, hogy tőlünk nyugatra, amerre osak megyünk, az emberek mindenütt élveznek, mindenütt szórakoznak, amellett a közgazdasági és kulturális élet olyan hatalmas eszközzel erősödött, amely mindenütt az emberiségnek előbbrevitelét biztosítja. Külföldön járván, alkalmam volt az Egyesült-Államok rádióbernedezését, szervezetét megfigyelni. Voltam egy feladó állomáson, a Detroiti News szerkesztőségének 30-ik emeletén, ahonnan 100 és 100 mérföldre 'sugároznak ki a villanyszikrák, ahonnan különféle tudományos előadásokat tartanak, ahol gyönyörű muzsikákat, operákat játszanak és terjesztenek az amerikai emberiségnek. (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) De nemcsak Amerikában, hanem Európában is mindenütt, ahol művelt nemzetek vannak, a rádió már gyakorlati alkalmazásban van. (Kiss Menyhért : Kenyeret kellene először adni ! — Pikier Emil : Itt is ! Itt ülünk a magyar parlament termében és egy kis vidéki kupaktanács tanácskozását halljuk ! Ez is rádió ! — Kiss Menyhért : Inget, ruhát !) A rádió azt is ad, sőt életét sem veszi el senkinek sem. (Friedrich István : Ez személyeskedés ! — Derültség.) A külföldön ma már úgyszólván minden polgár ingén, kenyerén, ruháján, kivül hozzájuthat ahhoz, hogy a rádiósportnak áldozzon, hogy a kultúrának ezt a hatalmas felfedezését élvezhesse. A lapok napról-napra közlik azt a programmot, amelyet egyes rádióállomások le fognak adni. A programm rendesen olyan témákat ölel fel. amelyek minden embert érdekelnek. Előre közlik, hogy milyen időjárásra számíthat a gazda, tehát az időjóslással a mezőgazdaságot segítik elő. A gyermekeket ellátják szórakoztató mesékkel, tudományos előadásokat tartanak, a rádióval a színházak előadásait hallgathatják száz és száz mérföldnyire levő távoli tanyákon és a művelt emberiségtől távoleső kis helyeken is. Sőt még a templomi prédikációt is hallgathatják azok, akiknek nem áll módjukban, hogy az Isten házába elmenjenek. (Kuna P. András közbeszól.— Pikier Emil: Még bort is lehet inni rádió utján, Kuna bácsi! — Friedrich István: Alkoholtilalom lesz!) Hiába tartja olyan titokzatosnak és lehetetlennek, hogy a mennydörgős istennyila szállitja még az operai zenekar hangjait is önhöz, de elhiheti, hogy ez igy van. (Lendvai István: Az istennyilát ne emlegessük!) Nem azt a tüzes kecskeméti istennyilát emlegetem, legyen nyugodt. (Derültség.) Elnök : Csendet kérek ! (Kiss Menyhért : Barátja neki az istennyila ! A legjobb barátja! — Szabó József : Gyerünk ! Gyerünk ! Komolyan ! — Friedrich István : Itt nem lehet komolyan !) Drozdy Győző : Szóval a rádió már elérkezett ennek az országnak a határáig, itt azonban, — csodálatos — mintha valami kinai kőfalba ütközött volna, meg kellett állania és nem tud utat törni magának, nem tud annyira vergődni, hogy ez a csoda, a természetnek ez a^ leggyönyörűségesebb játéka és Istennek talán legszebb költeménye ebben az országban is nyilvános használathoz jusson. (Pikier Emil : Dehogy nincs ! Rádiópanama már van! — Kiss Menyhért : Részvénytársaságot kell NAPLÓ XXIV. évi május hó 28-án, szerdán. 207 csinálni ! Akkor az ország eljut majd oda !) Épen csak annyira jutottunk el, hogy egy rádió-ügy van Magyarországon, ha nem is nevezhetjük még rádiópanamának. (Peyer Károly : Majd idővel kifejlődik ! — Lendvai. István : A jövő zenéjét adja ! — Kiss Menyhért : Képviselőket kell tenni az igazgatóságba ! — Peyer Károly : Türelem ! Majd fejlődik ! — Horváth Zoltán : A mag el van vetve !) Pedig ha tekintetbe vesszük, hogy ugy a szomszédos államokban, mint a távolabbi államokban a rádió milyen fejlődésen ment keresztül és milyen kezekben van, azt látjuk, hogy a legtöbb államban nem monopolisztikusan kezelik a kereskedelmi és technikai részleteit, hanem pl. Németbrszágban is a posta kezében vannak a feladóállomások, a posta adja bérbe ezeket a feladóállomásokat vállalkozóknak és különféle gyárak^ állítván elő a készülékeket, a készülék eladása alkalmával rónak ki ezekre a készülékekre annyi felárat, amennyiből a fein adóállomásokat fenn lehet tartani. így, vagy ehhez hasonló módon történik ez Angliában, Németországban. Németországban pl. havonta két aranymárkát fizetnek az előfizetők és ezért a két aranymárkáért, amely még két békebeli koronánk nívójáig sem emelkedik, egész hónapon keresztül hallgathatják a rádió feladóállomás minden számát. Németországban sem, de sehol a világon sem egészen szabad ma már a rádió ós szigorúan büntetik azokat a rádió-orzókat, azokat az amatőröket, akik maguk készitik el a felvevőállomásokat és a rádió leadóállomások híranyagát és egyéb programmját felveszik. Nálunk azonban még ott sem tartanak, hogy a rádió-orzókat büntetnék. Mint mondtam, itt csak rádió-ügy van és ha a hírek igazak, akkor Magyarországon ezideig csak egy csempészett rádióról tudnak, Zsirkay János : Akkor virul biztosan ! — Kiss Menyhért : A textil után a rádió.) amely állítólag" egy Reöck Szilárd-utcai palotában van elhelyezve, de amelyet tulajdonképen nem is nevezhetünk csempészett rádiónak, mert .hiszen eddig még semmiféle rendelettel, semmiféle törvénnyel nem intézkedtek arról, hogy Magyarországon a rádiót ne lehetne használatba venni. Épen azon csodálkozom tehát, hogy az első rádió megielenése alkalmával már rádió-csempészésről beszélnek. Magyarországon ezideig csunán spekuláció, még pedig nagyszabású spekuláció folvik abban a?! irányban, hogy a rádió monopóliumát, a rádió mögött rejlő, szörnyűséges üzletet ki kapja meg, ki szerezheti meg mae-ának és ki szerezhet igy a természet eme csodáiéval, a természet eme gyönyörűséges ajándékával a maga számára hatalmas vagyont. (Lendvai István: Látod, az istennyilával is gscheftelnek! — Derültség.) A hivatalos hatalom ezideig még csak tanulmányozza ezt a kérdést, még csak tanulmányutakra küld ki a külföldre egyeseket, hogy tekintsenek ott szét, nézzék meg a rádió ottani állapotát és jöjjenek haza magyarázzák el a látottakat a kormánynak, majd azután a kormány elkésziti a maga rendeletét és rendeleti utón fogja szabályozni a rádiónak Magyarországon való használatba vételét. Ezt az egész rádió-ügyet azonban bizonyos homály, bizonyos^ köd, bizonyos titokzatosság veszi körül. A sajtó az utóbbi időben rendkívül nagy érdeklődéssel ir erről a kérdésről, sőt — mint előttem fekvő lapok bizonyítják — rádiónk ugyan még nincs, de rádió-ujságunk már van. Sőt mint látom, a Magyar Rádióuj34