Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.
Ülésnapok - 1922-287
A nemzetgyűlés 287. ülése 1924. lehetőség arra, hogy a behozatali korlátozás utján fékezze a külföldi áru beözönlését. Kétségtelen, hogy ideiglenesen igy is lehet operálni. Hiszen a kormány épen azért nyúlt ezekhez az eszközökhöz, épen azért volt kénytelen behozatali és kiviteli tilalmakat életbeléptetni, nehogy az ország teljesen a külföldi érdekeknek legyen kiszolgáltatva védtelenül. Kétségtelen az is, hogy a különböző vámfelpénzkategóriáknál igyekezett a magyar állam azokat a speciális magyar szempontokat kiegyensúlyozni, amelyekre a régi vámtarifa, minthogy az főleg osztrák érdekek szempontjából készült, a magyar érdekeltség, a magyar termelés, a magyar mezőgazdaság irányában nem volt tekintettel. Azonban általános óhaj, hogy a behozatali korlátozások végre megszüntettessenek. A vámtarifa a visszaéléseket, azokat a különféle kinövéseket, amelyek épen a zárt, a monopo'lisztikus, protekciós gazdasági rendszerből burjánoztak ki, megszünteti, tehát ezeknek a köröknek érdeke az, hogy uj tarifával lépjünk a nemzetgyűlés elé. Igaz, és ezt is kénytelen vagyok itt a nemzetgyűlésen bejelenteni, hogy az 1920 : XXII. te. oly széleskörű felhatalmazást adott a magyar kormánynak, hogy ennek birtokábnn akár rendeletileg is egészen uj tarifát léptethetett volna életbe. Ezért csakis helyeselhető, hogy a magyar kormány mégis ezt az utat választotta és a nemzetgyűlésen, a nemzet szine előtt, a nemzet különböző érdekcsoportjainak meghallgatásával és a különböző érdekeltségeknek, érdekeknek összeegyeztetésével igyekszik a kérdést törvényes utón megoldani. (Varsányi Gábor : Alkotmányos érzés !) A legnagyobb előnye ennek a tarifajavaslatnak, — és ez épen a kereskedők számára előny — hogy a sokat szidott és támadott behozatali korlátozások a tarifa életbeléptetésével meg fognak szűnni. A másik nagy előnye pedig épen a kereskedők érdekében az,, hogy ez, a tarifa fog módot és alapot nyújtani arra, hogy mi a bennünket közelebbről érdeklő államokkal kereskedelmi tárgyalásokat kezdhessünk, kereskedelmi szerződéseket köthessünk és megindulhasson újból a kűlállamokkal & szabadkereskedelem. A magyar kereskedelem oly ügyes és világhirüen elismert, hogy épen ennek kellene örömmel üdvözölni a kormánynak ezt az akcióját, amidőn az ő érdekében, hogy a kereskedelemnek több levegőt és több mozgási szabadságot biztosithasson, ezt a javaslatot idehozta. (Graeffl Jenő : Ugy van ! Félrevezették őket! — Propper Sándor: A kurzus már tönkretette!) Azt hiszem, nemzetközi vonatkozásaiban általánosságban nem szükséges tovább fejtegetnem azokat az indokokat, amelyek ezt a tarifát és annak mielőbbi életbeléptetését szükségessé teszik. Szükségesnek tartom azonban még nagy vonásokban azokat az igen fontos általános szempontokat is 'érinteni, amelyeket az ország belső termelése, még pedig ugy a mezőgazdasági, mint az ipari termelése, továbbá a fogyasztó milliók sokat hangoztatott érdekei szempontjából is figyelembe^ kellett hogy vegyenek a tarifa megalkotásánál. Azért vagyok bátor ezeket a szempontokat is^ általánosságban érinteni, mert különösen a javaslat ellenzői részéről tapasztalhattuk azt, hogy igyekeztek a javaslat ellen az egyes termelő osztályokat egymással szembeállítani, a mezőgazdaságot az iparral, a fogyasztó, a kereskedő érdekét a termelő érdekekkel szembeállítani és igyekeztek a vámtarifát egyoldaévi május hó 21-én, szerdán. 89 luan ugy beállitani, hogy ez oAyan óriási megterhelést, olyan óriási ujabb adózást jelent a magyar íogyasztóközönség milliói számára, amilyet azok nem képesek elviselni és hogy ez a tarifa nem egyetemes nemzeti érdeket képvisel, hanem főleg és kizárólag egy érdekeltség, sz ipari érdekeltség és különösen a nagyipari érdekeltség érdekében létesült. Foglalkoznom kell néhány szóval ezzel a kérdéssel és a magam részéről elsősorban tiltakoznom kell az ellen, hogy ebben az országban az egyes osztályokat minden egyes kérdésnél igyekezzenek egymással szembeállitani. Nem lehet itt termelő és fogyasztó között mesterséges ellentéteket konstruálni! (Propper Sándor: Méltóztassék ezt a kormányának megmondani ! — Zaj a balközépen. Halljuk! Hátijuk! jobb felől.) Foglalkozom azokkal a jelenségekkel, amelyeket a vámtarifa ja vaslat korüli propagandában konstatáltam és nekem épen a nemzet laikus rétegének felvilágosítása érdekéhen nem lehet egyoldalúnak lennem ... (Zsirkay János közbeszól.) Elnök: Zsirkay képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Görgey István: ... kötelességem az abszolút igazságot erről a helyről leszögezni. (Zaj a balközépen. Halljuk! Halljuk! jobbfelő 1 .) Fogyasztót és termelőt azért nem lehet egymással szemben kijátszani, mert a magyar nemzet életében :a magyar nemzet tagjai egy szerves egészet alkotnak. (Zsirkay János közbeszól.) Elnök: Zsirkay képviselő urat másodszor figyelmeztetem, méltóztassék csendben maradni! (Egy hang jobbfelől: Igen tüzes!) Görgey István : Azt a néhány parazitát kikapcsolva, akik tényleg nem dolgoznak a maguk helyén, itt ebben az országban mindenkit csakis mint termelőt lehet elbírálni. Ha a termelés, akár mezőgazdasági, akár ipari termelés, visszafejlődik és elsorvad, ennek kihatásait meg fogja érezni az országban minden fogyasztó, meg fogják érezni azok a társadalmi osztályok, azok a szabadpályán lévő, szabad foglalkozással rendelkező egyének, orvosok, ügyvédek, kereskedők és köztisztviselők is, akik közvetlenül talán nem egészen a termelésből élnek. Hogy pedig egy munkást, gyári tisztviselőt vagy mezőgazdasági cselédet ki lehessen a másik oél tekintetében mint fogyasztót játszani, ez kétszeresen helytelen dolog volna, mert hiába lesz a cipő néhány koronával olcsóbb, ha a gyári vagy mezőgazdasági munkásnak nincs meg a kereseti lehetősége, hogy szükségletét fedezze. így beállitani egy vámtarifát, hogy az csak drágit és lehetetlenné teszi az iparcikkek és vámmal védett mezőgazdasági termények beszerzését, mert a vámvédelem folytán ezek annyirai megdrágulnak, nem lehet. Ezek gazdaságtani örökigazságu tantétélek. Példákra hivatkozom. Ott van Németország, amely a háború előtt a saját iparát és mezőgazdaságát igen magas vámvédelemben részesítette ós Németországban épen a nasrytermelés, a fejlődés következtében a legolcsóbb volt eerész Európában a megélhetés. (Pikier Emi): Ott szociálpolitika is volt!)^ Ott van azután Amerika, amelynek vámvédelme oly magas, hogy mi nem is mernénk ilyen magas javaslattal a nemzetgyűlés szine elé jönni, és mit látunk Amerikában? Azt, hogy a munkásság nagy jólétnek örvend, mert a munkaadó, a gyáros kénes a munkásság szociális jólétét biztositani. (Propper Sándor : Eddig azt hir-
