Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-285

 nemzetgyűlés 285. ülése 1924. Ugyebár, a kiszakított mondatnak logikai előzménye van, amely nélkül magát a kiszakított részt elbirálni és tárgyalni nem lehet. Amit ez a cikk állit, megfelel a valóságnak. Az állambiztonsági megbizottak szervezetét a belügyminister jónak látta feloszlatni, még pedig azért, mert ennek az egyesületnek vagy szervezetnek működése magára a kormányra nézve is kezdett igen kellemetlen lenni. Körülbelül olyan volt ez, mint a pretorianusok lázadása, ugy, hogy kénytelen volt maga a kormány is hozzájárulni ehhez az egyesülethez, de olyan formában, hogy intézkedése a kitűzött célnak tulaj donképen nem felelt meg. Formaszerint feloszlatták az egyesületet, de tény az, hogy az egyesület vezetősége részéről elhangzott az itt idézett kijelentés, amely idézet a mentelmi bizottság jelentésében, a vádiratban és a cikkben is benfoglaltatik. Ez azonban nem a cikknek eredeti állitása, hanem annak az urnák a kijelentése, aki az állambiztonsági megbizottak élén állott. Tehát nem a cikk állit ja ezt, hanem az az ur állította, aki az állambiztonsági megbizottak élén állott. így került bele ez a rész a cikkbe, amelyet a kir. ügyészség inkriminált, és amelyért nem a tulaj donképeni szerzőt, azt, aki a kijelentést tette, hanem azt, aki a kijelentést idézte, akarják most pörbe fogni. Azt mondja továbbá a cikk (olvassa): »A mai reggeli lapok olvasása közben a fajvédő újság hasábjain ezen állapodott meg kissé a szemünk«. Nyilvánvaló, hogy ez idézete annak a kijelentésnek, amelyet az állambiztonsági megbizottak vezetősége tett. (Tovább olvassa): »Nézzük ezt és eszünkbe jutott HZ cl rettenetesen őrzött tekintély ... Hogyan lehetséges az, hogy a belügyminister feloszlatja az állambiztonsági megbizottak egyesületét és erre az egyesület nem oszlik fel, hanem ellenkezően: a »volt A. B. M. elnök« aláírásával nyilatkozat jelenik meg, amely szerint legyenek türelemmel a bajtársak, - újra idézi — mert az egyesület megfelelő átszervezés mellett tovább fog működni! Ahogy már fentebb szószerint idéztük«. Szivesebben mondtam volna el ezt a legközelebbi ülésen, de miután ebben megakadályoztak, kénytelen vagyok ma elmondani. S minthogy a t. túloldal illojalitása miatt nem szenvedhet az ügy, kénytelen vagyok egész előterjesztésemet megtenni. Elnök : A képviselő urat figyelmeztetem, hogy módjában lett volna kérelmet előterjeszteni _ az ülés idejének meghosszabbítása iránt, (Zaj a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly : Nem lehet egy beszédet két perc alatt elmondani !) minthogy azonban ezt megtenni elmulasztotta, most már nem fordulhat az elnökhöz ilyen kérelemmel. (Állandó zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor : Nem fordultam kéréssel az elnök úrhoz, hanem az elnök ur szempillantására tettem ezt a megjegyzést.) Kérem tehát a képviselő urat, méltóztassék beszédét lehetőleg rövidre fogni és befejezni. Propper Sándor: Amennyire lehetséges, rövidre fogom fogni, de miután ebben az esetben tényleg és kifejezetten fenforog az üldöztetés és zaklatás tipikus esete, e kérdés felett egy perc alatt napirendre térni nem lehet. Szerettem volna a kérdést bővebben kifejteni, ezért citáltam a cikket és be akartam bizonyítani annak összefüggéséből és a cikk logikai eszmemenetéhői, hogy azt a kiszakított részt, amely inkriminálva van, tulaj donképen nem a cikkiró irta, az nem a lap szelleme és állitása, hanem az állambiztonsági megbizottak elnökének vagy vezetőjének kijelentése volt, amelyet a cikk csak idéz. Épen az a furcsa és az bizonyítja az egész igazságszolgáltatás és a mentelmi bizottság felületességét, hogy NAPLÓ XXIV. évi május hó 16-án, pénteken. fiV» azt, amit egy cikk csak idéz, veszik elő és ezért akarnak valakit törvény elé állítani. Ettől eltekintve, újból hivatkozom arra, hogy valamely eseményt vagy cselekményt aszerint kell elbirálni, hogy mikor történt az. Egészen bizonyos, hogy ma már ez ilyenformában nem látott volna napvilágot. Akkor azonban tényleg megtörtént, ~ és ez irritálta az egész magyar közvéleményt — hogy még ami ellenforradalmi mentalitásáról igen nevezetes belügyministerünk is jónak látta az állambiztonsági intézmény feloszlatását, és ennek ellenére annak vezetője elég bátor és merész volt felhívni az ő volt bajtársait arra, hogy ne féljenek semmit, mert az egyesület megfelelő átszervezés n ellett tovább fog működni. Ha tehát itt hiba, büntetendő vagy kifogásolni való cselekmény történt, ez nem azok részéről történt, akik ezt kifogás tárgyává tették, akik az államhatalommal igy szembehelyezkedő egyén cselekvését bírálták, hanem annak részéről, aki magával az államhatalommal igy szembeszállott. Szeretném tudni és látni, hogy ha más szervezetet, mondjuk, munkásszervezetet oszlattak volna fel vagy csuktak volna be, és annak elnöke állt volna ki a nyilvánosság elé és mondta volna: »Ne féljetek bajtársak, mert megfelelő átszervezés mellett az egyesület tovább fog működni«, vájjon az államhatalom, az ügyészség és az egész büntetőszervezet akkor is csendesen, mélán tudomásul vette volna-e ezt a kijelentést? Annakidején, amikor ez történt, még együtt voltak a fajvédők a kormánnyal, a fajvédők még bent ültek a kormány pártjában. Mindenki kötelességet teljesített, amikor az ilyen kijelentést szóvá tette, és figyelmeztette a kormányt arra, hogy vannak olyanok, akik az ő rendelkezéseit nem hajlandók betartani, s feloszlatás után és feloszlatás ellenére is arra hivták fel bajtársaikat hogy megfelelő átszervezés mellett tovább működjenek, ami ugyebár, kifejezetten^ szembehelyezkedés az államhatalom intézkedésével. Azonkívül tudjuk, hogy ebből az esetből kifolyóan más dolgok is történtek. Az állambiztonsági megbizottak megfelelő átszervezés mellett csakugyan tovább működtek. Azután történt az Ulain-féle eset, amely a büntetőbíróságokat is megjárta a münchen-bádapesti kapcsolódás és orientáció ; azután történt, hogy az egyik letartóztatott képviselőnek Prónay Pál ur azt mondta : Ne félj Peri, mert kiszabadítunk téged ! Ez is egyik jele annak, hogy az állambiztonsági megbízottak megfelelő átszervezés mellett csakugyan tovább működtek. S midőn a Népszava közleménye ezt szóvátette, ez ellen óvást emelt és erre felhívta a kormány figymét, akkor ez baj. ez vétség, ez büntetendő cselekmény 1 Ez épen annak az ellenkezője. A kormány köszönettel tartozik azért ha valamelyik lap az ő intézkedéseit annyira tiszteletben tartja, hogy az ellenük vétőkre felhívja a kormány figyelmét. Most az m egészen furcsa és groteszk helyzet áll elő, hogy viszont a kormány, ahelyett, hogy köszönettel fogadná az ilyen figyelmeztetést és az ilyen jóakaratú bírálatot, - amely nem a kormány ellen irányul, hanem irányul az ellen, aki a kormány intézkedései ellen hívja fel az ő bajtársait, most a kormány ez ellen a jóakaratú biráló ellen fordul, ezt fogja perbe és ezt akarja becsukni, ami igazán tipikus esete annak, hogy amikor, nem tudom, hűtlenségen kapják az asszonyt, akkor kidobják a kanapét. Ilyen játéknak a nemzetgyűlés nem adhatja magát oda, és én nagyon kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy, a kritika szabadságának megóvása érdekében is, ebben az esetben ne adja meg a lehetőséget ahhoz, hogy a biráló képviselőt, azt a képviselőt, aki egyenesen felhívja a kormány 11