Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-285

À nemzetgyűlés 285. ülése 1924. évi május hó 16-án, pénteken. 47 foghatja. Öróla is jöhetett a veritek. Később aztán felcsillant a szeme, mert azt mondja a vers: „Eldurvul majd, de hű lesz és kemény, Célhoz segiti, mi ma csak remény: A bizó küzdelmünk. Ma testvéred minden selymes bébe, Holnap rácsapsz minden ápolt kézre, Mely tartja bilincsünk." Ehhez csak azt az egyet olvasom fel, hogy Macdonald angol ministerelnöknek az a májusi üzenete, amelyet itt Magyarországon is leközölt a kormány félhivatalosa, ugyanezeket mondja, kissé más szavakkal, prózában. Azt mondja (olvassa) : »Az angol munkáspárt reméli, hogy az angol eredményeket hasonló mozgalom utján mindenütt elérik.« „Célhoz segiti, mi ma csak remény: A bizó küzdelmünk." Azt mondja az angol ministerelnök: »Beméli. hogy rövid idő alatt az egész világon a szabad­ság és demokrácia fogja felváltani a diktatúrát és az elnyomást.« „Holnap rácsapsz minden ápolt kézre, Mely tartja bilincsünk." Csaknem szórói-szóra ugyanazt mondja. Hát ha a kormány nem félt az osztályellenes izgatás­tól, amikor ezt leadta a maga félhivatalos lapjá­ban, nem tudom, miért kell az ügyészségnek ennél szorgalmasabbnak lenni és ilyesmiért osztály­ellenes izgatás címén vádat emelni? De sajnos, ma már hozzá vagyunk szokva, hogy az utolsó esztendőkben rendőrség, ügyészség még a népdalokban is osztályellenes izgatást keres. Kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy ehhez a játékhoz ne adja oda magát és a mentelmi jogot ne függessze fel. (Helyeslés a bal- és szélsőbal­oldalon. — Hebelt Ede: Iskolában kellene tani­tani ezt a verset! Ilyen szellemben kellene nevelni a gyermekeket, nem Wolff szellemében! — Zaj.) Elnök: Nemes Bertalan képviselő urat illeti a szó. Nemes Bertalan: T. Nemzetgyűlés! Abban a reményben, hogy felszólalásommal megröviditem a vitát ebben a tárgyban, a magam részéről ki­jelentem, hogy a mentelmi bizottság javaslatát nem fogadom el. Azt gondolom, hogy a túloldalon ülők ebből meggyőződnek arról, hogy mi az ilyen kérdéseket tárgyilagosan szoktuk elbirálni és talán felesleges a további felszólalásokkal e vita anya­gát szaporítani. (Általános helyeslés. — Hebelt Ede: De az ilyen zaklató ügyészek ellen fegyelmit kellene inditani! Nagy zaj jobb felől. — Hebelt Ede: Hallatlan zaklatás!) Elnök: Kivan még valaki szólni? Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom, s a tanács­kozást befejezettnek nyilvánitom. Felteszem a kérdést: méltóztatnak-e Vanczák János nemzetgyűlési képviselő ur imént előadott mentelmi ügyében az előadó ur javaslatát, mely szerint a mentelmi bizottság Vanczák János kép­viselő ur mentelmi jogának felfüggesztését java­solja, elfogadni, igen vagy nem? (Nem!) A nem­zetgyűlés a mentelmi bizottság javaslatát nem fogadja el és ehhez képest Vanczák János kép­viselő ur mentelmi joga az előadott ügyből ki­folyólag nem függesztetik fel. Következik a mentelmi bizottság jelentése (írom. 456.) sajtó utján elkövetett rágalmazás vétsége miatt feljelentett Vanczák János kép­viselő mentelmi ügyeben. Az előadó urat illeti a szó. Mikovínyi Jenő előadó : T. Nemzetgyűlés ! A Budapesti kir. főügyészség Vanczák János nemzetgyűlési képviselő mentelmi jogának fel­függesztését kérte, mert a »Népszava« című napilap 1923 február 27-iki számában: »A bomba­merénylet aktáit átküldik az ügyészséghez, — és pont.« cím alatt a következők foglaltatnak : »Beszámolunk arról is, hogy a rendőrség Miskol­con kutat egy Szigethy László nevű fiatalember után, kinek állitólag része van a bombamerény­letben. Azt mondanunk sem kell, hogy mire a budapesti rendőrség . . . Elnök : Az előadó ur talán tévedésben van, mert a .456. számú mentelmi bizottsági jelentés következik. Mikovínyi Jenő előadó : T. Nemzetgyűlés ! Tényleg helyes volt az elnök ur figyelmeztetése, mert két Vanczák ügy van. fPropper Sándor : Nyolc !) T. Nemzetgyűlés ! Vanczák János képviselő­társunk ellen ugyanezen hatóság által kérelmezve indult meg a mentelmi eljárás, mert a Népszava című napilap 1923 június hó 8-iki számában »Az indemnitást pénteken vagy a jövő hét elején terjesztik a nemzetgyűlés elé« című cikkben a következőket irta : »A csütörtöki ministertanáes egyébként letárgyalta a választójogi pótrendeletet is, amelyhez a belügy minister előzően szüksé­gesnek látta a listahamisitási botrány főhősének, Wolff Károlynak a véleményét is kikérni.« Ezen cikk miatt dr. Wolff Károly főmagánvádló fel­jelentést tett Vanczák János nemzetgyűlési kép­viselő ellen. A bizottság a beterjesztett és a megkeresé­séhez csatolt iratokból megállapította, hogy Wolff Károly dr. főmagánvádló jogosultnak látszó vádja értelmében a bűncselekmény gyanúja fenforog és miután a szerző meg nem állapitható, a fokozatos felelősség elve szerint a cikk tartalmáért a fele­lős szerkesztőt terheli a sajtójogi felelősség, java­solja a bizottság, hogy miután zaklatás esete fenn nem forog, Vanczák János nemzetgyűlési képvi­selő mentelmi jogát ez ügyből kifolyólag füg­gessze fel. Elnök: Pikier Emil képviselő urat illeti a szó. Pikier Emil: T. Nemzetgyűlés! A mentelmi bizottság előadójának imént elmondott szavaiból is látom és megállapítom, hog^y az ügyészség ré­széről itt is zaklatás esete forog fenn, még pedig azért, mert a Népszava inkriminált cikkében egy szóval sincs megmondva, hogy a listahamisitást Wolff Károly ad personam követte el, hanem azt mondja, hogy a listahamisitás főhőse Wolff Ká­roly. Ezt joggal mondotta. Ehhez a megállapítás­hoz én is csatlakozom azért, mert amikor a köz­igazgatási bíróság a jogtalanul megfosztott vá­lasztók ezreinek visszaadta a választójogát, meg­állapította azt, hogy a lista hamisan állíttatott össze. Itt tévedésről nem lehet szó, itt megálla­pítást nyert, hogy egy tendenciózus jogfosztás történt, mert hiszen orvosok, ügyvédek, mérnökök ezrével kapták a levelezőlapokat, hogy miután négy elemi osztályt nem végeztek, ennélfogva a választási listából kihagyandók voltak. Tehát ez egészen eklatáns esete volt a listahamisitásnak. (Meskó Zoltán: Ki volt a hamisító? Az a lénye­ges!) Ki volt a hamisító? Természetesen azok a városházi közegek, akik a listát összeállították és miután ezek a közegek a volt Károlyi képviselő ur vezérlete alatt álló községi kereszténypártnak exponensei, annak közegei, szóval miután a város­házi hatalmat ma Wolff Károly ur gyakorolja és az ő égisze alatt történt a dolog, egyáltalában nem lőtt tul a célon minősítés, amely rávo­natkozik, hogy ő ezen listahamisitási botrány fő­hőse volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom