Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-295

A nemzetgyűlés 295. ülése 1924. évi június hó á-én, szerdán. 311 tánytalanságok orvosolnátok legyenek. Az érdekelt gazdaközönség a földmivelésügyi minister úrtól várja nagy buzgalommal jogos kivanságainak teljesítését, épen ezért a következő interpellációt intézem a földmivelésügyi minister úrhoz. (Olvassa:) „Van-e tudomása földmivelésügyi minister urnák arról, hogy Kunszentmiklós községben a „Pestvármegyei Dunavölgyi Lecsapoló- és Öntöző-Társulat" a csatornaépítési munkálatok költségeinek fedezésére 1924. évre az összes állami, vármegyei és községi adókat tetemesen meghaladó összegű lecsapolási járulékot vetett ki? Van-e tudomása a földmivelésügyi minister urnák arról, hogy ebben a községben az érdekeltek többsége olyan szikes területek után is meg van róva lecsapolási járulékkal, mely területek a lecsapolási

1 munkálatok keresztülvitele után hasznavehetetlenekké fognak válni! 1. Ha igen, hajlandó-e a minister ur a megkezdett lecsapolási munkálatok folytatását és az ártéri költségek behajtását a szanálási időszak lejártáig elhalasztani; 2. vagy, ha ez nem lehetséges, hajlandó-e a minister ur az összes lecsapolási munkálatokat az állam költségén elvégeztetni s a munkálatok befejezése után az állani által előlegezett költségeket az érdekelt ártéri birtokosok között olyan módon felosztatni, hogy azok, akiknek földje termőképességében gyarapodott, a gyarapodás mértékének megfelelően részesedjenek a terhek viselésében, azok pedig, akiknek nyilvánvaló a veszteségük, ne járuljanak a költségekhez? 3. Ha pedig ez a megoldás sem volna alkalmazható, méltóztassék meghagyni a „Pestvármegyei Dunavölgy Lecsapoló- és Öntöző-Társulat" ügyeit intéző ministeri biztosnak, hogy Kunszentmiklós községben az ártéri területeket fekvésüknek és talajminőségüknek megfelelően egy helyi bizottság közbejöttével uiból osztályozza s a lecsapolás befejezése után előreláthatólag hasznavehetetlenné váló területeket az ártéri érdekeltségből véglegesen vonja ki, addig pedig az 1924. évre kivetett járulékok behajtását függessze fel." Elnök: A földmivelésügyi minister ur válaszolni kivan. Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) A Pestvármegyei Dunavölgyi Lecsapoló- és Öntöző-Társulat munkálatainak végrehajtásáról méltóztatik tudni, hogy erre vonatkozólag törvényhozási intézkedés történt. Ez a tár&ulat tíz, éve fennáll, azonban a munkálatokat végezni nem tudta, és ezért szükséges volt, hogy a munkálatok folytatását törvényhozásilag biztosítsuk. A törvényben — az akkori idők pénzügyi viszonyait véve számításba, — évi 35 millió korona volt előirányozva négy éven keresztül, hogy ezt á hosszú csatornát meg tudják építeni. A csatorna Budapest szomszédságából, Harasztitól egészen Bajáig terjed; 123.000 holdon volna hivatva ármentesiteni olyan területeket, amelyek most mezőgazdaságilag használhatatlanok. Igazán nemzeti érdek fűződik hozzá, hogy ez a csatorna elkészüljön, (ügy van! jobbfelől! - — Halász IVÍóric: Bár már kész volna!) Hiszen, szinte restelkedni kénytelen az ember, hogy amikor a tavaszi időkben, vagy midőn a víznek ideje van, a Duna—Tisza közén megy az ember vasúton lefelé, folyton viz és víz között megy a vasút. Nem lehet eltűrni kis Magyarország szí vében olyan területeket, amelyek használhatatlanok. Erre a csatornára tehát feltétlenül szükség van S és a csatornát meg kell építeni. Ártörvényben ugy volt, hogy az 53 millió felét évenkint az érdekeltekre vetik ki, másik felét pedig, tehát 26}J milliót a pénzügyminister előlegezi olyformán, hogy négy év múlva, a munka elkészülte után űzetik le az érdekeltek : ezt az előlegezett összeget. A helyzet azóta megváltozott; ma az az 53 millió majdnem semmi ezeknek a munkálatoknak elvégzésére. (Lendvai István: Hála Kállaynak!) Különben is a múlt esztendőben a vezetőség olyan kis járulékot vetett ki, és ezek a járulékok olyan későn folytak be, hogy a múlt évben annak a munkának felét sem lehetett elvégezni, mint amennyit különben el lehetett volna végezni, mert a szénbeszerzés és egyéb anyagok beszerzése csak akkor vált lehetővé, amikor már a munkálatok felében benn kellett volna lenni. Az erre az évre szóló kivetés még akkor történt, amikor még nem voltak ezek a búza- : árak: és miután a. tavalyi kivetés miatt nem lehetett a munkálatokat folytatni, az idei kivetésnél eresebben élt a társulat a járulékkivetéssel. Elismerem, hogy elég magas járulékokat vetett ki, azonban a társulat sem számított m% akkor arra, hogy 300.000 koronás búzaárak lesznek, s a tavalyi elég kis pénzbeli járulékot erre az évre felemelve búzában állapította meg, amikor — sőt még a befizetés idején is — csak 100.000 korona volt a búza ára. Azok a horribilis összegek tehát, amelyeket a t. képviselőtársam felolvasott, onnan is származnak, hogy a kivetés óta megháromszorozódott a búza ára. Ha az a kivető-bizottság ezt abban az időben előre látta volna, bizonyos, hogy nem vetett volna ki ennyi! búzát. Azok azonban, akik akkor lefizették a járulékot, csak egyharmad részét fizették annak, mint amenynyit azok fizetnek, akik most fizetik le a járulékot, mert a járulék búzában van számítva, búzában ugyanannyit kell adni, csak épen a -• búza értéke megháromszorozódott azóta. A végrehajtásnál mindenesetre óriási nehézséget okozott, hogy most olyan óriási összegnek felel meg annak a 11, illetőleg 27 kilogramm búzának az ára; hiszen tudjuk, hogy azok a területek három osztályba vannak beállítva. Mindenesetre nagy összegek jönnek ki, s ez most a behajtásnál nehézségeket okoz. De ezekben a rettenetesen nehéz időkben sem lehet félbehagyni ezeket a munkálatokat, Sajnálom, de nemi teljesíthetem igen t. képviselőtársamnak azt a kívánságát, hogy a szanálási időre függesszük fel a munkálatokat. Három igen nagy kotrógépe van ott a társulatnak, amelyek éveken át ott rozsdásodtak, munkára nen^ voltak használhatók, pedig tudjuk, hogy a gépek akkor mennek tönkre, ha nem haszm lják őket. Óriási érték fekszik bennük, mert velük kézi erő nélkül lehet ezt a csatornát megcsinálni. Nem lehet ezeket a gépeket tönkre menni hagyni. Különben is, ha már megkezdtük ezt a csatornát, amely Bajától felfelé egy darabon meg van épitve, akkor, ezt a csatornát ki is kell építenünk. Az, hogy állami kölcsönnel építsük ki ezt a csatornát, a mai időkben lehetetlen. De lehetetlen volt ez a régi időkben is. Méltóztassanak csak visszagondolni arra, hogy azok az óriási vízművek, amelyek Magyarországon a Tisza és a Duna mentén vannak, azok az óriási töltések, amelyek ott egy évszázad óta készültek e területek mentesitésére, mind a tulajdonosok terhére készültek. Az állam adott bizonyos segé-