Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-295

A nemzetgyűlés 2Û5. ülése 1Û24. évi június hó 4-én, szerdán. 289 bizonyos körülmények között az Elnöknek még nagyobb hatalmat is adnak — mondom, — szükségesnek tartom, hogy e felhatalmazásban erre a kérdésre is kiterjeszkedjüník. Mindenesetre a jövőben támadható esetleges konfliktusok megelőzése szempontjából is kívánatos, hog*y már most felvegyünk a 2. § harmadik pontjába egy kautálét, amelyet a kormány adp,tt esetekben felhasználhasson mindazon monopóliumra szert tett belföldi termelő iparágak ellen, amelyek nem azért nem tudják a fogyasztást kielégíteni, m'erjt egyáltalában nem, vagy csak kis miértékben termelnek, hanem, mert a termelési költségekkel arányban nem álló hasznot akarnak maguknak biztosítani. Azt hiszem, komoly és pénzügyileg is igen kellemetlen konfliktusra vezethetne a kormány és egyes vállalatok között, ha mi nem gondoskodnánk arról, hogy mindazon esetekben, amikor a fogyasztók érdekében ez indokolt, — mert a fogyasztó sokkal gyengébb, mint az ipari termelő, — megadjuk a kormánynak a lehetőséget a közbelépésre. (Helyeslés.) A dolog ugy áll, hogy a legtöbb ember meglátja, hogy a közfogyasztás tárgyát képező valamely élelmezési cikkben szükség mutatkozik-e, ebben a par excellence agrárállam bail, s ha például rossz termés vagy egyéb csapás folytán ínség jelei mutatkoznak, mindenki meg fogja ezt látni', s mielőtt a nagy inség bekövetkeznék, kiabálni fog, hogy: „Baj van, ez mezőgazdasági állam, tessék a gabonabehozatalt szabaddá tenni!" De az iparnál ez nem ilyen egyszerű, mert olyan ipari cikkek nincsenek, amelyek — mondjuk, — a liszttel, vagy a hússal konkurrálhatnának, ugy, hogy igenis szükséges az, hogy a kapzsiság túlfejlődése ellen már most adjunk a kormánynak kezébe eszközt arra, hogy felléphessen. (Helyeslés a középen.) Ezeket tartottam szükségesnek felhozni, tekintettel arra is, hogy e szempontokat előttem talán senkisem érintette, az agrárvezérek pedig egyenesen távoltartották magukat ettől a vitától, holott kifejezetten agrárérzelmü és az agrártársada^omban előkelő helyet elfoglaló^ egyének is tagjai ennek a nemzetgyűlésnek. (Saly Endre: Meg vannak vele elégedve, azért nem jöttek el!) Én azonban szükségesnek tartottam, hogy ezeket felhozzam és szükségesnek tartom mégegyszer konszideráció tárgyául ajánlani azt, hogy mielőtt mi áldozatokat kívánunk olyan osztályoktól és olyan egyénektől, akik ma határozottan szorult és nyomorúságos helyzetben vannak, mielőtt mi az iparvédelemmel tömegárukat drágitunk meg — és kétségtelen, hogy mindazokban, az esetekben, amikor a vám drágittatik, a fogyasztástól vonunk el megfelelő mennyiségű jövedelemrészt — tegyük megfontolás tárgyává, hogy Magyarország fogyasztóközönsége mennyit bir el, mennyi áldozatot hozhat a jelen, nagyon szerény jövedelemből a távolabbi, bizonytalan jövő érdekében. Minthogy mindezek a kérdések csak a részletes vita folyamán intézhetők el és tisztázandók, én annak kijelentésével, hogy az általános tárgyalás alapjául a vámtarifa javaslatot elfogadom, azzal a fentartással azonban, hogy a részleteknél aggályaimat még ki

( fogom fejteni, befejezem beszédemet. Elnök: Szólásra következik? Senki feljegyezve nem lévén... (Forster Elek: Szólni kivánok!) Kérnem kell a képviselő urakat, hogy a házszabályok értelmében méltóztassanak a jegyző uraknál jelentkezni. A képviselő ur már a harmadik szónok, aki az elnöki felszólításra jelentkezett. A házszabályok értelmében a képviselő uraknak a jegyző uraknál kell szólásra jelentkezniük. A házszabályok ezt irják elő, kérem tehát, méltóztassanak magukat a jövőben ehhez tartani. A képviselő urat illeti a szó. Forster Elek: T. Nemzetgyűlés! Nem szokásom a Ház türelmével visszaélni, nem szokásom, hogy házszabályellenes vagy rendellenes dolgokat vindikáljak magamnak és ilyenekre kérjek felhatalmazást. Nem is kértem volna szót, ha az elnök ur részéről nem történik az a felszólítás, kíván-e még valaki felszólalni, vagy nem. Miután ez a felszólitás megtörtént. én a magam részéről teljesen jogos álláspontnak tartom, hogy szólni kívánok és szólásra jelentkeztem. Mindenekelőtt megjegyezni kívánom, hogy nagyon rövid akarok lenni felszólalásomban. Legelsősorban is kijelentem, hogy a magam részéről az egész vámtarifa-javaslatot elfogadom, mert fontosnak és szükségesnek tartom, hogy a kormánynak legyen valami fegyver a kezében, amikor külkereskedelmi szerződések megkötésére indul. De tiltakozom az ellen a beállítás ellen, amelyet egyes szónokok, különösen a szocialista párt részéről unos-untalan hangoztattak, mintha ez az egész vámtarifatörvényjavaslat tisztán és egyedül az agrárköröknek, különösen a földbirtoknak kedvezne. Legelőször is megjegyezni kívánom, hogy a mezőgazdaság helyzete egészen más, mint akár az iparé, akár a kereskedelemé. Ha az ipar egyes iparcikkekben olyan felhalmozódást és olyan nagy külföldi versenyt lát, hogy gyártmányait többé nem tudja haszonnal gyártani, egyszerűen beszünteti vagy restringálja azt az iparágat, a mezőgazdaság ellenben, amikor a legsúlyosabb helyzet áll elő, amikor a mezőgazdasági termeivények előállitása áldozatokat követel tőle, akkor is ép ugy köteles és kénytelen fentartani a mezőgazdasági termelést, mint amikor a legjobb konjunkturális viszonyoknak örvend. Nem lehet tehát a mezőgazdaságot azzal vádolni, hogy az — mint az ipar vagy a kereskedelem — kiváltságos helyzetében minden körülmények között igen könnyen a fogyasztók érdeke ellenére járna el. De egyébként is, amiket a mezőgazdaság termel — pl. a kenyérmagvakat, a gabonanemüeket veszem —, azok épen nem olyan cikkek, amelyeknek vámja egyáltalában befolyásolni tudná a mezőgazdasági termények, a kenyérmagvak árait. Hiszen a gabonaárakat tulajdonképen a világtermelés szabályozza; arra a gazdának egyáltalában nincsen befolyása, hogy ő milyen áron tudja gabonáját eladni. Amenynyiben a külföldön kereslet van iránta é^ hiány van és ha magas árak vannak, akkor a mi gabonánkat meg fogják venni, akár van vám, akár nincs, magas áron. Amennyiben a külföldi árak a legalacsonyabb nívón mozognak, vagy pedig a külföldön nagy termések vagy fölöslegek állanak rendelkezésre, akkor lehetnek itt akármilyen vámok, mi gabonánkat a világparitás felett drágábban eladni nem tudjuk. Különösen a felszólalt szocialista képviselő uraknak nincs igazuk abban, hogy a kenyér drágasága miatt folyton a gazdákat vádolják. íme, itt van a legközelebbi példa. Körülbelül tiz nap óta hárommillió koronával olcsóbb NAPLÓ XXIV. *5