Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-295

282 A nemzetgyűlés 295. ülése 1924. évi június hó 4-én, szerdán. vagyunk azok, akik hazafiatlanul viselkedünk, akik az osztályellentéteket szitjuk, ellenben a velünk szemben álló pártok egy hazafias táborba tartoznak, mert ezek csak az ország érdekeit tartják szem előtt, mi ellenben nem. Ennél a vámtarifa-javaslatnál nyilvánult meg azután az, hogy a mi álláspontunk helyes, amikor azt mondjuk, hogy mi az osztályellentéteket nem szitjuk, mert az osztályellentétek fennállanak, ezek megvannak, léteznek, ^ s mi csak rámutatunk ezekre az osztályellentétekre, így vagyunk ezzel a vámtarifa-javaslattal is. Ha méltóztatnak figyelemmel kisérni azokat a megnyilatkozásokat, amelyek e vámtarifa-javaslattal kapcsolatban megnyilvánultak, rá méltóztatnak jönni arra, hogy ez tényleg igy van. Képviselőtársaim közül valószínűleg többen kaptak már ilyen, a vámtarifajavaslatra vonatkozó észrevételeket, amelyeket különböző társadalmi rétegek hozzájuk juttattak s ennek kapcsán megállapíthatták azt is, hogy ezek nem egyöntetű álláspontra helyezkedtek, hanem különbözőképen bírálták el ezt a vámtarifa-javaslatot, ugy, amint az ő osztályhelyzetük és osztályérdekük azt megkövetelte, így többek között a kereskedőosztály a szabadkereskedelem hive. Hive pedig a szabadkereskedelemnek azért, mert az ő osztályhelyzete és osztályérdeke azt parancsolja és azt diktálja neki, hogy mindent szabadon lehessen behozni és kivinni, hogy annál nagyobb forgalmat tudjon csinálni, mert minél nagyobb forgalmat tud elérni, annál nagyobb üzleti profitot tud zsebrevágni. A kereskedők tehát a szabadkereskedelem hívei és emellett törtek lándzsát, igy Sándor Pál t. képviselőtársam is emellett kardoskodik itt a nemzetgyűlésen, de egyébként kint is emellett nyilatkoztak meg a kereskedők. Itt van másodsorban a földbirtokos-osztály, amelynek az az érdeke, hogy az iparcikkek minél olcsóbban, mondhatnám vámmentesen kerüljenek be az országba, ellenben az élelmiszereket magas vám sújtsa, hogy élelmiszereket Magyarországba behozni ne lehessen, hogy ezek ne csináljanak konkurrenciát a magyar nagy földbirtokos-osztálynak. Nem mondom azt, hogy ők teljes vámmentességet akarnak, vagy hogy teljesen ki akarják tiltani ezeket az élelmiszereket, de legalább is olyan magas vámokat kívánnának felállítani, amelyek lehetetlenné teszik azt, hogy külföldről Magyarországba élelmiszerek behozhatok legyenek. A földbirtokos-osztálynak az az osztályerdeke, hogy az általa termelt cikkeket szabadon.., (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak a jobboldalon. Saly Endre:... lehessen kivinni a külföldre, tekintet nélkül arra, hogy az országban szükség van-e ezekre, vagy pedig nincs. Ők ezzel nem törődnek; ennél a kérdésnél is teljesen megszűnik a hazafiság s a fontos csak az, hogy áruikat, terményeiket el tudják adni, ki tudják szállítani külföldre, hogy igy meglehetős áron értékesíteni tudják. Harmadsorban jönnek a gyáriparosok, akiknek ugyancsak más az érdekük. A gyáripari érdekeltségeknek az az érdekük, hogy az élelmiszerek itt, az országon belül lehetőleg olcsók legyenek, hogy ezáltal olcsóbb munkaerőhöz jussanak; másodsorban pedig az az érdekük, hogy külföldi iparcikkek ne jöhessenek be az országba, hogy ami iparcikk itt az országon belül kell, azt ők állithassák elő, ne legyen konkurrencia és ezen a réven ők minél nagyobb haszonra tehessenek szert. Ez a három osztály nyilatkozott meg ennél a vámtarifa javaslatnál ; megnyilatkozott ugyan még egy negyedik osztály is, amely ennél a kérdésnél, — hogy ugy mondjam, — nem játszik olyan nagy szerepet és nem jön olyan nagyon tekintetbe. Ëz az osztály az u. n. kisiparos- és kiskereskedő-osztály, amely, mondhatnám, csak azokból a morzsákból él, amelyeket a nagykereskedelem és a gyáripar hagy az ő számára, ebből tengeti életét. És hogy a kisiparosnak munkája, jövedelme legyen, az, mondhatnám, tisztán és kizárólag attól függ. hogy a munkásoknak milyen keresetük van. Ha a munkásnak jó keresete van s fogyasztóképes, tud rendelni, mindazt meg tudja vásárolni, amire neki szüksége van, akkor a kisiparnak jól megy az üzlete azért, mert a,Msiparosok megrendelőinek legalább is 80%-a a munkásokból kerül ki. Ez a három osztály, — hogy ugy „ mondjam, — az úgynevezett termelőosztály. Ezek csak mint termelők jönnek elsősorban számításba, mert mint fogyasztók azért sem jöhetnek olyan nagyon számításba, mert egymaguk családjukkal együtt nem tudnak annyit fogyasztani, amennyit nekik ez az üzletmenet jövedelmez. A munkás ellenben mint termelő és fogyasztó, egyformán jön számításba, mert az ipari^ munkás mindig csak annyit tud keresni, amennyiből családjával együtt valahogyan tengetni tudja az életét egyik napról a másikra, azzal a különbséggel, hogy néhanapján esetleg jobban él, máskor viszont rosszabbul él. A munkásnak tehát az az érdeke, hogy minél több munka legyen, minél jobban el legyen látva munkával és a munkája után minél tisztességesebben megfizessék. A munkás egyformán jön számításba, — ismétlem, — mint termelő és fogyasztó azért, mert a munkás mindazt, amit keres, elfogyasztja, semmit sem tud félretenni, mindazt elkölti tehát, amit munkája révén munkaadójától kap. Az ország érdeke, hogy polgárai fogyasztóképesek legyenek, mert ha polgárai fogyasztóképesek, akkor megindul az országon belül a termelés, az üzleti élet és ezzel a niunkával egyben a nemzeti vagyon is szaporodik, ezzel a termelőmunkával fokozódik a nemzet kultúrája és mindaz, amire a nemzet femtartása szempontjából szükség van. Ez a vámitarifajavaslat egy kerettörvény. Készséggel elismerem azt, líogy ez a javaslat nem is lehet más, mint kerettörvény, és pedig azért, mert Magyarország nem diktálhatja és nem írhatja elő tisztára önmagától, hogy milyen feltételek mellett hajlandó a körülöttünk levő államokkal kereskedelmi szerződést kötni, hanem az a körülöttünk levő államoktól is függ. Igy tehát feltétlenül szükséges az, hogy a magyar kormánynak felhatalmazása legyen arra, hogy ezeket a kereskedelmi szerződéseket ennek a vámtarifajavaslatnak keretén belül megköthesse, tehát módot kell neki nyújtani arra, hogy azokat olyan feltételek mellett köthesse meg, amelyek az ország szempontjából fontosak és szükségesek. Én azt mondom: nem fontos elsősorban!, hogy az országon belül minden olcsó legyen, hanem az a fontos, hogy az állam polgárai munkával el legyenek látva, dolgozhassanak, hogy azoknak munkájuk és munkájuk révén megélhetésük legyen. Az különben, hogy egy országban drágaság van-e, vagy olcsóság, nem állapitható meg tisztán az