Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-294

278 A nemzetgyűlés 294. ülése IS mennyiben alkalmas ez uz uj törvénytervezet arra, hogy szomszéd államainkkal a békés szom­szédságot fentarthassuk, hogy ne szitsuk a gyű­löletet. Hiszen én nem zárkózom el annak felismerése elől, hogy bennünk, háboruvesztes országban, amelyet legértékesebb területeitől fosztottak meg, ne éljen az a vágy, és mindannyiunk szivében ne éljen az a kivánság, hogy valamikor ezt az országot megint oly nagynak és hatalmasnak lássuk, mint volt, de nagyon meg kell gondolni azokat az utakat és módokat, amelyeken ezt el­érni akarjuk, s ezt vámháboruval, gazdasági el­zárkozottsággal, a gazdasági követelményekről való megfeledkezéssel elérni nem fogjuk. Nekünk évtizedes erőgyűjtésre van szüksé­günk, amig arra gondolhatunk, hogy ez az ország megint nagy és hatalmas lesz. Az erőgyűjtésnek elsősorban gazdasági területen kell megtörténnie, akkor pedig a gazdasági életet lehetőleg szabaddá tenni, természetesen azzal a korlátozással, hogy a magyar ipar a külföldi iparral szemben ter­melés tekintetében hátrányba ne kerüljön. Ennél a határnál azonban tovább mennünk nem szabad. A Gyáriparosok Országos Szövetségének nagy­tudásu igazgatója, Fenyő Miksa, a nála megszo­kott nagy elokvenciával és szellemi felvértezett­seggel tör lándzsát amellett, hogy ez a vámtarifa­javaslat változatlanul, annak minden egyes téte­lével menjen keresztül, sőt sok tételt még ala­csonynak is talált, (Zaj.) Neki ez ex offo köte­lessége, ő a Gyosz. igazgatója, azt nem is veszem tőle rossz néven. Ö a gyáripar érdekeit védi, a a gyáripar érdekében ir, dolgozik és szólal fel. Mi azonban nemzetgyűlés vagyunk, mi nemzet­gyűlési képviselők vagyunk, akik sem a gyár­ipart nem képviselik, sem a mezőgazdaságot, sem a fogyasztókat. Mi a nemzet egyetemét képvisel­jük és reánk csak az egyetemes érdekeknek és szempontoknak kell mérvadóknak lenniök. De ugy látszik — sajnos ugy látszik, hogy azt kell megállapítanom t. képviselőtársaimról —, hogy közöttünk is olyan mentalitás terpeszkedik, ami­lyen Fenyő Miksa igen t. igazgató ur agyvelejé­ben lakozik, hogy mi csak szűkebb érdekeltsége­ket képviselünk, és magukat kisgazdának nevező képviselők, nagybirtokos képviselőtársaim és a másféle érdekeltségeket képviselő képviselőtár­saim talán azt hiszik; hiába dumáltok itt a nem­zetgyűlésen akármit, ebből a törvényjavaslatból ugy is törvény lesz; minek menjünk mi oda, minek vitatkozzunk? Szóval azt látom, hogy itt a nemzetgyűlésen sem érvényesülnek az egye­temes szempontok, hogy ez a nemzetgyűlés is érdekeltségi kategóriákból áll és minden egyes felszólaló annak az érdekeltségnek mentalitásából indul ki, amely érdekeltség köréhez magát tar­tozónak véli. Nekem is van egy érdekeltségem. Az én érde­keltségem a magyar dolgozó munkásság, a fogyasztóhoz tartozó az a széles kategória, amely­nek élete a legnehezebb, amely tényleg máról holnapra él, amely nagyrészt munka nélkül van és tulaj donkép máról holnapra sem él, hanem ma sem él. Én mégis fel tudok emelkedni arra a magaslatra, hogy nem propagálom kizárólag a fogyasztói erdekeket, a munkásság érdekeit, hanem beszédemben már rámutattam, hogy az okos, észszerű vámvédelemhez hozzá tudok járulni. Ami azonban ebben a törvényjavaslatban le van fektetve, az nem ebből a mentalitásból született, az nem is az iparvédelmet szolgálja, hanem egy­szerűen egyes nagyiparos bárók, nagyiparos mág­nások, egyes bankok ipari érdekeltségeinek vé­delmét. (Baticz Gyula : Azoknak a véleményét is kikérték, mikor csinálták Î — Mozgás a bal­középen.) L évi június hó 3-án, kedden. Látom, hogy ebből a javaslatból ugy ahogy van, törvény lesz, hogy ebből minden ellenkezés, minden ellenzéki felszólalás és vita ellenére is törvény lesz. Nem akarok jóslásokba bocsátkozni, de annyit mondhatok, mint a gazdasági életben élő ember, hogy attól a pillanattól fogva, amikor ebből törvény lesz, nagyon súlyos gazdásági krizis fog erre az országra rázúdulni, (Baticz Gyula : A hatása már mutatkozik !) amelynek — jól mondja közbeszóló képviselőtársam — már mutat­kozik a hatása, mert hiszen (Lendvai István : Eddig még minden törvényünk után válság jött ! Csak kormányválság nem jött ! — Zaj. Elnök csenget.) a gazdasági élet olyan, mint egy szeiz­mográf, roppant érzékeny és már előre szinte sejti azokat a konvulziókat, azokat a rettenetes hatásokat, amelyeket ez a törvény ki fog váltani. Más volna a helyzet olyan erősen fogyasztó­képes országban, ahol az emberek nem ugy terem­tik elő a mindennapi élethez szükséges eszközö­ket, hogy először eladják a zongorát, azután a ruhákat, azután a fehérneműt, végül az utolsó pár cipőt is és rongyos cipőben járnak tovább, hogy gyermekeiknek egy kis tejet, húst, kenye­ret vehessenek. Ha ilyen országban élnénk, egé­szen más szemmel birálnám én is ezt a javasla­tot. Igen nagy élvezettel olvastam pl. Ferenczy Izsó min. tanácsos ur könyvét, amely igazán okos agyvelőnek, gondolkozó főnek munkája. Csakhogy ő is egyoldalú. Amit ir, az áll olyan országra, ahol fogyasztóképesség van, ahol gaz­dag, megelégedett, kulturális, rendes konszolidált viszonyok között élő emberek laknak. (Folytonos zaj a balközépen) Elnök : Csendet kérek ! Lendvai képviselő urat egy izben már figyelmeztettem. Kérem, méltóztassék alkalmazkodni a házszabályokhoz és az elnöki intelemhez. (Mozgás a balközépen.) Pikier Emil : Csakhogy sajnos, mi nem vagyunk az a tündérország ! Van itt fény és pompa, megengedem. (Zaj a balközépen. — Lendvai István : Rossz helyen !) csakhogy én elkisérném egyszer képviselőtársaimat ki az Angyalföldre, a külső Ferencvárosba és bemutat­hatnék nagy tömegben embereket, akiknek a falat kenyér Ínyencséget jelent, akik nem válta­nak tiszta inget csak egyszer egy évben, mert nincs pénzük szappanra, bogy kimossák azt az inget. (Folytonos zaj a balközépen.) Elnök : Lendvai képviselő urat már kétszer figyelmeztettem, hogy ne zavarja a tanácskozást. Kénytelen vagyok rendreutasitani. Pikier Emil: Ahol a legprimitívebb higié­nikus követelményeknek sem tudnak az emberek eleget tenni, ott igenis nagyon fontos, hogy az ipar védelme mellett a fogyasztók védelméről is kellő gondoskodás történjék. Hiába akarnak engem megvigasztalni azzal, hogy ha a magyar ipar jól fog keresni és virulni, gazdagodni fog a vámvédelem folytán, akkor a munkások is keresni fognak sokat és bőven és boldog, megelégedett emberek lesznek. Ezzel a narkózissal engem elaltatni nem lehet. (Lendvai István: Akkor ébredő vagy, hanem alszol el — Derültség.) és ha nincs is igaza Lendvai t. képviselőtársamnak, ha nem is vagyok ébredő, de éber vagyok, éber szemmel nézzek körül az országban, (Helyes­lés a balközépen) és látom, hogy mi történik. Látom, hogy szociálpolitikailag abszolúte semmi­féle szompontja nincs ennek a vámtarifa javaslat­nak, (Kiss Menyhért: Ez igaz!) hanem egyes­egyedül és kizárólag nem is az iparnak, hanem a nagyiparosoknak érdekeit akarja megvédeni. (Baticz Gyula: És az agráriusoknak — Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Igaza van a közbeszóló kép­viselő urnák, a nagyagráriusok sem mostoha gyermekei ennek az országnak, őszintén szólva

Next

/
Oldalképek
Tartalom