Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-294

278 A nemzetgyűlés 294. ülése IS mennyiben alkalmas ez uz uj törvénytervezet arra, hogy szomszéd államainkkal a békés szomszédságot fentarthassuk, hogy ne szitsuk a gyűlöletet. Hiszen én nem zárkózom el annak felismerése elől, hogy bennünk, háboruvesztes országban, amelyet legértékesebb területeitől fosztottak meg, ne éljen az a vágy, és mindannyiunk szivében ne éljen az a kivánság, hogy valamikor ezt az országot megint oly nagynak és hatalmasnak lássuk, mint volt, de nagyon meg kell gondolni azokat az utakat és módokat, amelyeken ezt elérni akarjuk, s ezt vámháboruval, gazdasági elzárkozottsággal, a gazdasági követelményekről való megfeledkezéssel elérni nem fogjuk. Nekünk évtizedes erőgyűjtésre van szükségünk, amig arra gondolhatunk, hogy ez az ország megint nagy és hatalmas lesz. Az erőgyűjtésnek elsősorban gazdasági területen kell megtörténnie, akkor pedig a gazdasági életet lehetőleg szabaddá tenni, természetesen azzal a korlátozással, hogy a magyar ipar a külföldi iparral szemben termelés tekintetében hátrányba ne kerüljön. Ennél a határnál azonban tovább mennünk nem szabad. A Gyáriparosok Országos Szövetségének nagytudásu igazgatója, Fenyő Miksa, a nála megszokott nagy elokvenciával és szellemi felvértezettseggel tör lándzsát amellett, hogy ez a vámtarifajavaslat változatlanul, annak minden egyes tételével menjen keresztül, sőt sok tételt még alacsonynak is talált, (Zaj.) Neki ez ex offo kötelessége, ő a Gyosz. igazgatója, azt nem is veszem tőle rossz néven. Ö a gyáripar érdekeit védi, a a gyáripar érdekében ir, dolgozik és szólal fel. Mi azonban nemzetgyűlés vagyunk, mi nemzetgyűlési képviselők vagyunk, akik sem a gyáripart nem képviselik, sem a mezőgazdaságot, sem a fogyasztókat. Mi a nemzet egyetemét képviseljük és reánk csak az egyetemes érdekeknek és szempontoknak kell mérvadóknak lenniök. De ugy látszik — sajnos ugy látszik, hogy azt kell megállapítanom t. képviselőtársaimról —, hogy közöttünk is olyan mentalitás terpeszkedik, amilyen Fenyő Miksa igen t. igazgató ur agyvelejében lakozik, hogy mi csak szűkebb érdekeltségeket képviselünk, és magukat kisgazdának nevező képviselők, nagybirtokos képviselőtársaim és a másféle érdekeltségeket képviselő képviselőtársaim talán azt hiszik; hiába dumáltok itt a nemzetgyűlésen akármit, ebből a törvényjavaslatból ugy is törvény lesz; minek menjünk mi oda, minek vitatkozzunk? Szóval azt látom, hogy itt a nemzetgyűlésen sem érvényesülnek az egyetemes szempontok, hogy ez a nemzetgyűlés is érdekeltségi kategóriákból áll és minden egyes felszólaló annak az érdekeltségnek mentalitásából indul ki, amely érdekeltség köréhez magát tartozónak véli. Nekem is van egy érdekeltségem. Az én érdekeltségem a magyar dolgozó munkásság, a fogyasztóhoz tartozó az a széles kategória, amelynek élete a legnehezebb, amely tényleg máról holnapra él, amely nagyrészt munka nélkül van és tulaj donkép máról holnapra sem él, hanem ma sem él. Én mégis fel tudok emelkedni arra a magaslatra, hogy nem propagálom kizárólag a fogyasztói erdekeket, a munkásság érdekeit, hanem beszédemben már rámutattam, hogy az okos, észszerű vámvédelemhez hozzá tudok járulni. Ami azonban ebben a törvényjavaslatban le van fektetve, az nem ebből a mentalitásból született, az nem is az iparvédelmet szolgálja, hanem egyszerűen egyes nagyiparos bárók, nagyiparos mágnások, egyes bankok ipari érdekeltségeinek védelmét. (Baticz Gyula : Azoknak a véleményét is kikérték, mikor csinálták Î — Mozgás a balközépen.) L évi június hó 3-án, kedden. Látom, hogy ebből a javaslatból ugy ahogy van, törvény lesz, hogy ebből minden ellenkezés, minden ellenzéki felszólalás és vita ellenére is törvény lesz. Nem akarok jóslásokba bocsátkozni, de annyit mondhatok, mint a gazdasági életben élő ember, hogy attól a pillanattól fogva, amikor ebből törvény lesz, nagyon súlyos gazdásági krizis fog erre az országra rázúdulni, (Baticz Gyula : A hatása már mutatkozik !) amelynek — jól mondja közbeszóló képviselőtársam — már mutatkozik a hatása, mert hiszen (Lendvai István : Eddig még minden törvényünk után válság jött ! Csak kormányválság nem jött ! — Zaj. Elnök csenget.) a gazdasági élet olyan, mint egy szeizmográf, roppant érzékeny és már előre szinte sejti azokat a konvulziókat, azokat a rettenetes hatásokat, amelyeket ez a törvény ki fog váltani. Más volna a helyzet olyan erősen fogyasztóképes országban, ahol az emberek nem ugy teremtik elő a mindennapi élethez szükséges eszközöket, hogy először eladják a zongorát, azután a ruhákat, azután a fehérneműt, végül az utolsó pár cipőt is és rongyos cipőben járnak tovább, hogy gyermekeiknek egy kis tejet, húst, kenyeret vehessenek. Ha ilyen országban élnénk, egészen más szemmel birálnám én is ezt a javaslatot. Igen nagy élvezettel olvastam pl. Ferenczy Izsó min. tanácsos ur könyvét, amely igazán okos agyvelőnek, gondolkozó főnek munkája. Csakhogy ő is egyoldalú. Amit ir, az áll olyan országra, ahol fogyasztóképesség van, ahol gazdag, megelégedett, kulturális, rendes konszolidált viszonyok között élő emberek laknak. (Folytonos zaj a balközépen) Elnök : Csendet kérek ! Lendvai képviselő urat egy izben már figyelmeztettem. Kérem, méltóztassék alkalmazkodni a házszabályokhoz és az elnöki intelemhez. (Mozgás a balközépen.) Pikier Emil : Csakhogy sajnos, mi nem vagyunk az a tündérország ! Van itt fény és pompa, megengedem. (Zaj a balközépen. — Lendvai István : Rossz helyen !) csakhogy én elkisérném egyszer képviselőtársaimat ki az Angyalföldre, a külső Ferencvárosba és bemutathatnék nagy tömegben embereket, akiknek a falat kenyér Ínyencséget jelent, akik nem váltanak tiszta inget csak egyszer egy évben, mert nincs pénzük szappanra, bogy kimossák azt az inget. (Folytonos zaj a balközépen.) Elnök : Lendvai képviselő urat már kétszer figyelmeztettem, hogy ne zavarja a tanácskozást. Kénytelen vagyok rendreutasitani. Pikier Emil: Ahol a legprimitívebb higiénikus követelményeknek sem tudnak az emberek eleget tenni, ott igenis nagyon fontos, hogy az ipar védelme mellett a fogyasztók védelméről is kellő gondoskodás történjék. Hiába akarnak engem megvigasztalni azzal, hogy ha a magyar ipar jól fog keresni és virulni, gazdagodni fog a vámvédelem folytán, akkor a munkások is keresni fognak sokat és bőven és boldog, megelégedett emberek lesznek. Ezzel a narkózissal engem elaltatni nem lehet. (Lendvai István: Akkor ébredő vagy, hanem alszol el — Derültség.) és ha nincs is igaza Lendvai t. képviselőtársamnak, ha nem is vagyok ébredő, de éber vagyok, éber szemmel nézzek körül az országban, (Helyeslés a balközépen) és látom, hogy mi történik. Látom, hogy szociálpolitikailag abszolúte semmiféle szompontja nincs ennek a vámtarifa javaslatnak, (Kiss Menyhért: Ez igaz!) hanem egyesegyedül és kizárólag nem is az iparnak, hanem a nagyiparosoknak érdekeit akarja megvédeni. (Baticz Gyula: És az agráriusoknak — Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Igaza van a közbeszóló képviselő urnák, a nagyagráriusok sem mostoha gyermekei ennek az országnak, őszintén szólva