Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-293

256 A nemzetgyűlés 293. illése 1924, csigafúrók külföldről, különösen Amerikából kerülnek hozzánk, olyan minőségben, amelyben azok az ipar részére használhatók. Most ezekre olyan magas vámokat rónak ki, hogy ez az egész ipari termelést meg fogja drágitani. Mert igaz ugyan, hogy itt Magyarországon is készülnek csigafúrók igy pl. a magyar-belga gyárban, vagy a Váci-uti Hirmann-gyárban, azonban minden szakember megtudja állapítani, hogy ezeknek használhatósága az amerikai vagy angol csigafúrókkal szemben milyen. Épen ezért teljes joggal kifogásolható ezek vámtételének ilyen erős felemelése, ilyen hatványozása. Miért szükséges ez? Azért, hogy azok a szerszámok, amelyek úgyszólván legjobban kellenek a vasipari termeléshez, drágák legyenek, s ezáltal a vasipari termelés megdráguljon és a vasipari termeivények árai is mintegy ezekre az okokra való hivatkozással menjenek feljebb ? Ilyen és ehhez hasonló tételt számtalant tudnék fölmutatni. Visszatérve a mezőgazdaságot érintő kérdésekre, ott vannak a nehezebb gőzgépek vámtételei. Olyan súlyos az a vámtétel, amely pl. a 806. pontban van megállapítva, hogy az a rendelkezésemre álló adatok szerint körülbelül 1040 dollárral drágítja meg egy 75 —90 lóerős gőzgép árát. Csak természetes, hogy az ilyen külföldi gépek nem jöhetnek már be az országba, azok kivül fognak maradni, mert ezekben a vámtételekbe foglalt összegeket lekonkurrálni nem tudják, s igy a honi ipari. termelés belejut ugyan abba a helyzetbe, hogy munkásait foglalkoztatni tudja, — s ez nekünk kívánatos is, mi is azt mondjuk, hogy védeni, támogatni kell azt a fejlődésben levő nagyipart, amely megérdemli a támogatást, mert tulaj donképen fejlődésképes — azonban az itt nyújtott támogatás olyan, amely kizárja a külföldi árunak Magyarországra való bejövésének lehetőségét, amely egyeduralmat, monopóliumot teremt ebben az országban, amely monopóliumot jelont annak az iparnak számára. Az ilyen vámtételeket mi igenis kifogásoljuk, az ilyen vámtételekhez mi hozzájárulni nem tudunk. Mi igenis elismerjük, hogy a jelen pillanatban szükséges nevelővámokat bevezetni, amelyek neveljék, védjék meg ezt a gyenge ipart a viharokkal szemben, nehogy azt kiesavarja az a szélvész, amely a külföldi ipar által érné, azonban olyan erőteljes védelmet, amely egyrészt kirekeszti a külföldi árut, másrészt idehaza a már meglevő túlmagas árakat fogja vagy még magasabbra vinni, vagy ebben a nívójukban megtartani, ilyen vámvédelmet támogatni nem tudunk, ez ellen kénytelenek vagynnk állást foglalni. Különösen kénytelenek vagyunk ez ellen állást foglalni akkor, amidőn tényleg az a helyzet, hogy — amint Peyer Károly t. képyiselőtársam tegnapi beszédében mondotta — az iparban igen kevés, sőt azt merem mondani, úgyszólván semmi érzék sincs a munkások irányában sem a munkabérezés, sem a szociális jogos igények kielégítése tekintetében. Mert hogy az a bizottság, amelyet Görgey t. képviselőtársam volt szíves néhány gyárba elkalauzolni, szép ipartelepeket látott, ez még nem jelenti azt, hogy minden ipartelep olyan. Tagadhatatlan, hogy vannak ipartelepek, amelyek mintaüzemeknek tekinthetők ; ha azonban az igen t. képviselő urak végigmentek volna a gyárak nagy tömegén, azokon a piszkos, az egészséget veszélyeztető és semmiféle védelmi intézményt nem tartalmazó gyártelepeken, akkor látták volna, hogy a magyar iparosok, a magyar tőkések mennyire nem törődnek a munkások testi épségével és egészségével s munkaerejüket is olyan munkabér mellett veszik igénybe, hogy ez egymagában is elegendő volna nekünk arra, hogy az ipart védő ezen vámtételek ellen állást foglaljunk. évi május hó 31~én, szombaton De itt egy más szempontot is figyelembe kell venni. Tudjnk, mit jelent ilyen nagy iparágnak százezer főnyi foglalkoztatott munkáslétszáma. Ha mi beengedjük a külföldi árut, s az megöli a honi ipart, akkor nagymérvű munkanélküliség lesz itt. Ez természetesen nekünk nem kívánatos, mert nagyon jól tudjuk azt, hogy a munkanélküliség nyomorúságot, szenvedést idéz elő. Ezért olyan álláspontot foglalunk el, hogy igenis nevelő vámok bevezetése szükséges ebben az országban, ezeknek olyan mértéküeknek kell lenniök, hogy tényleg nevelő vámok jellegével és mértékével birjanak. Tekintettel arra. hogy több idő már nem áll rendelkezésemre, végtelenül sajnálom, de ki kell jelentenem, hogy én az itt elmondott indokaim alapján a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául nem fogadom cl. (Helyeslés a szélsőbalolő,alon). Elnök: Minthogy az ülésünk elején hozott határozatunk értelmében félkettőkor át kell térnünk az interpellációkra, a vitát megszakítom és napireni javaslatot fogok tenni. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket kedden, folyó évi június hó 3-án délelőtt 11 órakor tartsuk, és annak napirendjére tűzessék ki: a vámtarifáról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Méltóztatnak e napirendi javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Következnek az interpellációk. Ki az első interpelláló képviselő ur? Forgács Miklós jegyző: Szabó József! Elnök : Szabó József képviselő ur az elnökség utján kéri interpellációjának elhalasztását. (Helyeslés.) Azt hiszem, kimondhatom, hogy a Ház hozzájárul, hogy Szabó József képviselő ur interpellációját a legközelebbi interpellációs-napon mondhassa el. A következő interpelálló? Forgács Miklós jegyző: Fábián Béla! Elnök: A képviselő ur nincs jelen, interpellációja töröltetik. A következő interpelláló? Forgács Miklós jegyző: Fábián Béla! Elnök: A képviselő ur nincs jelen, második interpellációja is töröltetik. Ki a következő interpelláló? Forgács Miklós jegyző: Ulain Ferenc! Elnök: A képviselő ur nincs jelen, interpellációja töröltetik. Ki a következő interpelláló? Forgács Miklós jegyző: Horváth Zoltán! Horváth Zoltán: T. Nemzetgyűlés! Örömmel hallottam, hogy a földmivelésügyi minister ur Programmjába vette (Rothenstein Mór: Bugacon!) az ország különböző részeinek közvetlen megtekintését. Egy ilyen közvetlen megtekintést eszközölt a legutóbbi vasárnap alkalmával, amikor Zsitvay Tibor t. képviselőtársunk beszámolójára lement Bugacra. Meg vagyok győződve arról, hogy a földmivelésügyi minister ur nem azért ment le Bugacra, hogy ott a zsidókérdést oldja meg, (Derültség half elől.) hanem valószínűleg a tárcája körébe eső dolgokat óhajtotta megszemlélni. Én ezen szándékát elősegitendő, t. Nemzetgyűlés, adnék eszmét a jelen nem levő földmivelésügyi minister urnák, hogy hova menjen le, mit tekintsen meg, mit szemléljen meg és hol sürgesse az intézkedést. Ott talán nem fogadják majd olyan nagy parádéval, ott talán nem lesz piros mellény és piros pitykés goinb, s talán nagy hü-hó és eszem-iszom sem, azonban az országnak, ennek a megcsonkított, elárvult országnak, bizonyára valami haszna lesz az ő leruecanásából. (Halljuk Halljuk! balfelöl.) T. Nemzetgyűlés! Igen jól méltóztatnak tudni, hogy a makói hagymatermelés világhírű, hogy Makóról, akkor, amikor még az országot meg