Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-293

À nemzetgyűlés 2ÙB. ülése 1924. Sok kifogást emeltek a kartellek ellen is. Mint Biró Pál barátom tegnap emiitette, a kartellekről egész nagy irodalom van. Én ennél a kérdésnél nem is kivánok időzni, csak egész röviden azt mondom: miután külföldön is vannak kartellek, kérdés, hogy adott esetben melyik helyesebb. Sem a kormányzatnak, sem a törvényhozásnak nincsenek eszközei, hogy a külföldi kartellekkel szemben szabályozókig vagy ellenőrzőleg lépjenek fel, a belföldi kartellekkel szemben azonban, ha arra szükség lesz, a kormányzat és a törvényhozás is meg fogja találni a módját annak, hogy a kiáltó visszaéléseket megakadályozza. Lehetetlen, hogy pár szót ne ejtsek azzal az ideges támadással szemben, amely különösen a tőkével szemben felhangzott. Értem, ha szociáldemokrata képviselőtársaim a tőkét támadják — ezt rendbenlévőnek találom — de valahogy fel nem tudom fogni, hogyan lehet az, hogy a kapitalista rendszer hivei támadják épen a tökét. Legalább is ezt a magam részéről különösnek találom. Én azt mondom: örüljünk, ha van hazai tőke. Furcsának találom, hogy ütjük a tökét, de egyúttal sóhajtozunk, hogy a külföldi tőke jöjjön be ide és termékenyítse meg a magyar termelést. Ez legalább is nem következetesség. Azzal különben is tisztában lehetünk, hogy a tőkét sohasem vezetik érzelmi momentumok. A tőkét belefektetik egy vállalatba, ha jövedelmezőségét biztositva látják és azt elég magasnak és nyugodt alapokon fekvőnek találják. Az ellenzék egyik szónokának a kézműiparról mondott megjegyzésére, amelyben egyenesen a kézműipar veszedelméről beszélt, tisztelettel azt vagyok bátor megjegyezni, hogy az uj vámtarifa épen a kézműipart védi a legerősebben. A konfekció-, cipész-, butorasztalosiparokat emlitem' csak fel igazolásul. Sok hivatkozás történik Angliára is. Nem emlitem György angol királynak 1721-ben mondott trónbeszédét, csak utalok arra, hogy lord . Chatham hires beszéde e tekintetben nagyon élénken, erősen fejezi ki az angol öntudatot, amikor azt mondja, hogy a gyarmatoknak egy patkószeget sem szabad gyártaniok. Lord Sheffield mondása is közismert: Angliának amerikai gyarmataira, a nyugatindiai szigetekre, azért van szüksége, mert monopóliummal birnak a fogyasztásra és a nyersanyagokat ők szállitják. Egyébként, hogy a most nagyon is szabadkereskedelemtől hangos Anglia nem mindig volt a szabadkereskedelem hive — sem a múltban, sem a régmúltban — hivatkozhatom Mac Kenna 33°/o-os vámjaira és végül, ha egyéb nem is, annyi mindenesetre eszünkbe "juthat, amit tanultunk az egyetemen List Frigyesnek arról a bizonyos létráról szóló hasonlatáról. Könnyű felhúzni a létrát, ha valaki abba a helyzetbe jutott, mint Anglia. Amerikára is történt hivatkozás. De hiszen Amerika par excellence védővámos politikát követ annyira, hogy ha egy nagyobb szállítmány érkezik Amerikába, utána rögtön felemelik a vámokat. A történelem egyáltalában nem igazolja, hogy a védővámok szertelenül drágítanák az árakat. Hivatkozhatom Németország példájára e tekintetben. Bismarck életbeléptette az agrárvámokat és az ipari vámokat®is, mégis ezek után azt tapasztaltuk, hogy sehol a világon nem volt olyan olcsóság, mint épen Németországban. Ez annyira közismert tény, hogy ezt bizonyítanom sem kell. Ami az importkereskedelmet illeti, itt hangzik fel a legtöbb jajveszékelés, a legtöbb panasz, ügy beállitani a kérdést azonban, hogy az importkereskedelem meg fog szűnni, nem helyes, mert nem fog megszűnni. Tmportkereskedelem tovább I évi május hó BT én, szombaton 253 is lesz azokra az árukra nézve, amelyeket a magyar fogyasztás nem nélkülözhet és amelyeket itt nem állítanak elő, továbbá azokra a nyersanyagokra és félgyártmányokra nézve, amelyek a termeléshez okvetlenül szükségesek. Azt hiszem, hogy ami a nyersanyagbehozatalt illeti, ez mindenesetre növekedni fog, mert eltekintve attól, hogy ^mostanig a nyersanyagbehozatal az azelőttihez lényegesen csökkent, magától értetődik, hogy a termelés emelkedésével nagyobb nyersanyagbehozatal lesz. Egyébként a kereskedelemre nézve én nem vagyok kishitű. Ezen természetesen nem a siberkereskedőket, nem a konjunkturakereskedőket értem. Ezek el fognak pusztulni épugy, amint eltűntek a batyusok; azt hiszem, ezeket nem is sajnálja senki sem. Azok a kereskedők azonban, akik régi összeköttetésekkel birnak, ezeket az összeköttetéseiket, ha kereskedelmi szerződések lesznek, újra felvehetik, ezek tehát továbbra is boldogulni fognak. Igazán kishitüeknek kellene lennünk, t. uraim, ha mi a magyar kereskedelmet féltenők. Hiszen a magyar kereskedelem — mint egy más alkalommal mondott beszédemben is hangsúlyoztam — letette a vizsgát akkor, amikor összes áruraktárai kifogytak és mégis erőre tudott^ kapni. Végül annyi támadás után a magam részéről elismerésemet fejezem ki a t. kereskedelemügyi minister urnák és munkatársának, az annyit támadott Ferenczy ministeri tanácsos urnák, azért a fáradságos, körültekintő, alapos munkáért, amelyet akkor végeztek, amikor ezt az ugy nomenklatúrájában helyes, mint áttekinthetőségénél fogva elismerést érdemlő munkát, a magyar vámtarifát megalkották és ideterjesztették. Azt hiszem, hogy eltekintve attól, hogy az állampénzügyi érdekeket is szolgálja, figyelembe veszi ez a vámtarifa, azért is helyeselnem kell azt, mert egy gondolat hatja át: a tömegszükségleteket magyar munka, magyar vállalkozás szolgálja ki. (Helyeslés jobbfelől.) És mert magyar munkások és családjaik megélhetését biztositja, magyar technikusoknak munkakifejtésre nyújt alkalmat, és mert meggyőződésem szerint általános jólétre fog vezetni, ezért a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás aiapjául elfogadom. (Éljenzés és taps a jobboldalon. A szónokot üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző: Kabók Lajos! Kabók Lajos : T. Nemzetgyűlés ! Barthos Andor előttem szóló igen t. képviselőtársamtól és a nemzetgyűléstől bocsánatot kérek azért, mert a szokásos parlamenti illemnek megfelelni nem tudok, tekintettel arra, hogy az idő rendkívül előrehaladt. Ha az előttem felszólalt képviselő ur beszédével foglalkoznám, a magam álláspontját nem tudnám kifejteni, azt az értékes, szép beszédet pedig nem akarom annyira lekicsinyelni, hogy egy-két megjegyzéssel fussak keresztül rajta. Ezek után bátor vagyok mindjárt beszédem elején kijelenteni, hogy a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot nem fogadhatom el, még pedig elvi, gyakorlati és politikai szempontból. Pártom részéről már néhány képviselőtársam is megmondotta, de magam is szükségesnek tartom kijelenteni, hogy elvileg a szabadkereskedelem, a vámmentes kereskedelem álláspontján állok és állunk s épen ez okból elvileg nem fogadhatom el a tárgyalás alatt lévő javaslatot. De a gyakorlati szempontokat figyelembe véve, a szabadkereskedelem ezidőszerint országunkban megvalósíthatatlan, mert az iparnak csaknem teljes tönkretételét jelentené, tekintettel arra, hogy a közvetlen körülöttünk levő államok vámokkal védik az ország határait ; általában nemcsak Európa, hanem úgyszólván az egész világ vámokkal védi