Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-283

ÏH À nemzetgyűlés 283. ülése 1924. évi május hó 14-én, szerdán. vármegyében ilyen rendszer volt ezelőtt is. (Állandó zaj balfelöl. — Rakovszky Iván belügymini ster: Nem avatkozható ni a közigazgatási biróság hatáskörébe, ha százszor mondja is! — Rupert Rezső: Bereget ki kell takaritani! — Hegymegi-Kiss Pál: Abba kötelessége beleavatkozni^ hogy a íőszolgabiró választási trükköt ne csináljon!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Senkinek sincs joga közbeszólni! (Dénes István: Ezek csak trükkök, kérem!) Nagy Ernő: Ebből már látszik, hogy ez a rendszer Bereg megyében nem ujj. Ezelőtt 14 évvel már a beregi ruténeket, akiknél becsületesebb, tisztességes nép ezen a földön nem volt és amely nép Rákóczi szellemében él ma is, elriasztják, szinte hivatalosan, puskasortüzzel riasztják el a magyar állameszmétől. (Rupert Rezső: Ezek tették tönkre az országot!) Beszélték a bereg m egyei emberek, hogy ezt a bilkei esetet a cseh hatóságok is felemlítették, amikor azt mondták: maguk beszélnek itt törvény tiszteletről, amikor 13—14 rutént megöltek csak azért, mert a íőszolgabiró visszaélt a maga hatalmával. Az 1897. évi 499. számú közigazgatási bírósági döntvény kimondja, hogy a községi tisztujitásnál a névszerinti szavazást nem kell Írásban kérni, hanem elő lehet adni szóval is. Ez a t. főszolgabíró ur, Kozma György ur, akiről majd később fotográfiát adok amint már a múltkor is adtam, (Erdélyi Aladár: Tessék mellékelni !) annak ellenére, hogy 10 aláíró kérte a törvény értelmében a névszerinti szavazást írásban, azt nem rendelte el, mert az aláírók közül egy ember nem volt jelen. Ismét kérdem volt kollégáimtól és a törvényben jártas emberektől, hol van megírva széles e világon, hogy a jelölést kérő 10 embernek jelen kell lennie ! Hiszen, amint mondtam, a közigazgatási biróság döntvénye kimondta, hogy nem is kell írásban kérni, csak elő kell terjeszteni. (Erdélyi Aladár: Azért mondta ki, hogy ne jelenjenek meg í — Zaj balfelől.) így nagyon természetes, hogy a pályázók elestek .. . (Rupert Rezső: Kenyeret adjanak, ne zsarnokoskodjanak !) Elnök: Rupert képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Rupert Rezső: Annak van joga zsarnokoskodni, aki kenyeret ad! Még annak sincs, de ennél megértjük! Tönkreteszik az országot, és még zsarnokoskodnak is!) Rupert képviselő urat másodszor is figyelmeztetem, méltóztassék csendben maradni. (Reischl Richárd közbeszól.) Reischl képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni. Nagy Ernő: Ha arról van szó, kik teszik tönkre az országot, nagyon szívesen csevegek erről a kérdésről. Én bizonyosan nem és körülöttem ülő t. barátaim sem, hanem azok a közigazgatási tisztviselők teszik tönkre az országot, akije a néppel így bánnak, valamint a kormány, amely tűri ezt az állapotot és még csak vizsgálatot sem akar elrendelni. (Rupert Rezső: Nevetnek rajta!) Az a Kozma György főszolgabíró teszi ezt, aki ma nagy fehér köntösbe bújva tetszeleg magának azzal, hogy ő kurzuslovag, holott nem rég, pár esztendővel ezelőtt, amikor Kun Béla és Szamuelly, ez a véreskezű két zsarnok volt itt az ur, ez a Kozma György vörös köpönyeget vett magára, és ebben épen azok ellen, akik nem fehér köpenyben, de a hazaszeretetnek leggyönyörűbb, legvilágosabb köpenyében védték a népet és a hazát, attakot vezetett. Már a múltkor elmondtam, milyen ennek a t. Kozma György urnák a fotográfiája, de mivel a Háznak most véletlenül szerencséje van az igen t. belügyminister úrhoz, leszek bátor azt tisztelettel megismételni. (Kabók Lajos: Gratulálok a szerencséhez! — Meskó Zoltán; Nagy szerencséje kicsi!) Leszek bátor néhány szóval megvilágítani ennek az embernek erkölcsi és hivatali életét. Megjegyzem, nem beregvármegyei ez az ember, nem oda való, hanem behozták oda, becsempészték a vármegyei tisztikar közé, belopták oda, mint a kakuktojást és most kiköltik és beregi sasnak akarják feltüntetni. Ez a Kozma György a háború alatt átment Munkácsra és megszállt a Csillag-vendéglőben. Reggelizés közben megkérte a vendéglőst, adjon neki zsemlyét és kiflit, a vendéglős azonban hivatkozva arra, hogy nem szabad se zsemlyét, se kiflit sütni, kijelentette, hogy nem adhat neki, hanem adhat kenyeret. Kozma György hivatkozott arra, hogy vármegyei tisztviselő, tehát nagy ur, adjanak neki zsemlyét. Addig beszélt, amig a vendédlős tényleg adott is neki két zsemlyét. (Pikier Emil: Hát volt zsemlye?) De mennyire volt, csak a szegény embernek nem volt, Kozma György megette a reggelijét, azután elment a rendőrkapitányhoz és feljelentette a Csillag-vendéglőst, hogy zsemlyét adott neki. A kihallgatás és a tárgyalás alkalmával a rendőrkapitány azt mondta: nem tudom megbüntetni ezt az embert, mert a jegyző ur kért és erőszakolt zsemlyét, — akkor még aljegyző volt — és felmentette. Erre feljelentette a rendőrkapitányt, akit fegyelmileg meg is büntettek, amiért nem gázolt keresztül ezen az emberen. A rendőrkapitány korrekt ember volt, de az ilyen ember, azt hiszem nem vármegyei aljegyzőnek, hanem legfeljebb kémnek, vagy valami ilyennek való. (Rassay Károly: Megette-e a kiflit? Ez a kérdés.) Megette. Ez az ember 1917-ben feljött Alsóvereckére, ott végignézte az intelligenciának, a főszolgabírónak, a járásbirónak, orvosoknak, papoknak kamráját, mennyi liszt van benne. Az egyik az illetővel kicsit összeszólalkozva az őt gazembernek, haszontalan spiclinek, hitvány embernek nevezte. (Derültség és zaj.) Kozma György ekkor elment az illető, őt leszidó embernek a feleségéhez és azt mondta neki : nem tudom, nagyságos asszony, a bácsi ma nagyon dühös. Ez a vereckei szorosban történt, (Derültség jobbfelől.) hallotta legalább 10 ember, de megvan írásban is, mert az illető, aki történetesen az én csekély személyem volt, ezt röpiratban is megírta. Kozma György urnák ez nem jutott eszébe, hogy ezért bármi elégtételt követeljen. A harmadik dolog az, hogy ez az ur a kommunizmus alatt Tolnában a nélkülözhetetlenségig jó politikai rekviráló megbizott volt. Amikor a beregvármegyei kommunista direktórium elnöke sürgette Kun Béláékat, hogy küldjék már haza azt az embert, nagy szükség van itt rá, — hiszen Simon József ismerte Kozma György természetrajzát és sürgette, jöjjön oda segiteni, mert mi ott meglehetősen sok galibát okoztunk ennek a társaságnak — nagykésőn le is küldték Kozma Györgyöt és amikor találkozott Simon Mózes kommunista direktóriumi elnökkel, a legszívesebben, a legodaadóbban felajánlotta neki szolgálatát. Sajnos, Simon Mózesnek már nem volt ideje igénybe venni Kozma György szolgálatát, mert közben bejöttek a románok és igy változott a helyzet. A negyedik pont ez ellen az ur ellen'? a következő: 1919 június havában, amikor a románok bejöttek ez az ember átvette a románok uralma alatt a vármegye vezetését és sok szegény, becsületes magyar embert a börtönbe, a románok korbácsa alá juttatott és Brassóba eltoloncoltatott. Az illető állandóan a románokkal dőzsölt. Az ötödik pont: a cseheknek, mint podzsupán felajánlkozott és levél van tőle, amelyben irja a másik kollégájának, hogy megy behívni a cseheket. (Mozgás jobbfelől.) Tudom, egyes képviselő