Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-293

242 A nemzetgyűlés 293. ülése 1924. kel tárgyalták le azokat a kérdéseket, amelyekben ők a szakértők. Ha egy népgyűlést hívtak volna össze, ahol talán sok százezer ember gyűlt volna össze, akkor ez a vámtarifa talán még 10—15 esztendeig is a kezdet stádiumában maradt volna. Haa tarifa egyes tételeit vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy ebben mindazon termelési ág, amely itt megvan ebben az országban, olyan védelemben részesül, amely lehetővé teszi, hogy az í'enmaradhasson, továbbfejlődhessék, ellenben nem tapasztaljuk azt, amit azokról a plakátokról olvasunk és a sajtóban is olvastunk, hogy ez a védelem már a behozatalt teljesen tönkretenné. A kereskedelmi érdekeltségek a mezőgazdaság szempontjából szükséges iparcikkek közül különösen a petróleum, a benzin, a szuperfoszfát és a rézgálic, valamint a textiláruk, továbbá a bőráruk vámjait tartják olyan végtelen magasaknak, hogy ezek mellett az import már teljesen lehetetlenné válnék, s igy állitásuk szerint a mezőgazdasági érdekeltek teljesen ki lennének szolgáltatva annak a néhány petróleumfinomitó gyárnak, valamint a textil- és bőrgyárak önkényes ármegállapításának. Tényleg ezek az ipari cikkek képezik ennek a vámtarifának egyik legérzékenyebb pontját. Ezek közül azonban a szuperfoszfát, rézgálic valamint a petróleum és a benzin vámtételeit a bizottsági tárgyalások alkalmával olyan mértékben mérsékelte a bizottság, amely már ugy a mezőgazdasági érdekeltség, mint az import - kereskedelem érdekeit nézetem szerint kellőkép kielégíti. Ami pedig a textil- és bőráruk vámtételeit illeti, a mai rendkivül magas textilárak mellett mindenesetre megfontolandók azok az érvelések, melyekkel a kereskedelmi körök állanak elő. Itt sem szabad azonban a hangulatkeltő frázisoknak teljes mértékben hitelt adni. A tény az, hogy a háború óta a textilipar ebben az országban rendkivül nagy mértékben kifejlődött. Óriási áldozatok árán fejlesztették ezt az ipart épen abból a célból, hogy a feldolgozáshoz szükséges hazai nyerstermények itt feldolgozásra találjanak. Hiszen a textiliparban, a textilgyárakban feldolgozott nyersanyagnak — értékben kifejezve — körülbelül negyedrésze hazai eredetű, tehát már kereskedelmi mérlegünk passzivitásának eltüntetése szempontjából is elsőrendű kérdés az, hogy ez a fejlődésnek indult textiliparág kellő vámvédelemben részesüljön. De nemcsak a hazai nyerstermények feldolgozása szempontjából is felette fontos a textiliparnak kellő vámvédelemben való részesitése. Hiszen csupán az újonnan fellendült textiliparban körülbelül 20—22.000 magyar munkás nyer elhelyezést, ugy hogy ez ebben a megcsonkított országban már olyan jelentékeny faktor, hogy még abban az esetben is, ha igaz lenne a kereskedelmi érdekeltségnek az az állítása, hogy a textiliparnak vámvédelemben való részesitése bizonyos fokú árdrágitást idéz elő, ezen szociális szempont figyelembevételével megérdemelné a kellő vámvédelmet. Kétségbe kell azonban vonnom a kereskedelmi érdekeltségnek azt az állítását, hogy a textilvámvédelem feltétlenül árdrágító hatást idézne elő. A szabadforgalom helyreálltával ugyanis feltétlenül ki fog fejlődni egy egészséges verseny a textiliparban, aminek természetes következménye az lesz, hogy az árak bizonyos mértékig le fognak morzsolódni. T. Nemzetgyűlés! Sándor Pál t képviselőtársam kifogásolta, hogy a textilvámok csak súly vámban vannak megállapítva és hogy nincsen minőségi vám behozva. Bizonyos tekintetben igazat keli adnom Sándor Pál t. képviselőtársamévi május hó 3Ten, szombaton nak, mert abban igaza van, hogy a súlyvám fentartásával a gyenge minőségű és súlyosabb textiláruk ugyanolyan vámtétellel sújtatnak, mint a finomabb és könnyű posztóáruk. Azonban Ő hivatkozott épen Rejtő egyetemi tanár találmányára. Először is, ha Eejtő találmányával vizsgálat tárgyává akarja tenni a textilárukat, akkor minden egyes vég posztót mondhatnám szálanként kell megvizsgálnia, ami egy waggon posztó behozatalánál talán hetekig, vagy hónapokig is eltarthatna. Amint tudomásomra jutott, ez a vizsgálat sem ad abszolút eredményt, de másrészt nem érdeke ennek az országnak, hogy olyan silány, rosszminőségü pamutárukat is hozzanak be a külföldről, mikor ugyanolyan rosszminőségü árukat itt is tudunk kellő mennyiségben előállítani. Minek segítsük tehát elő, hogy ezeket a rosszminőségü, gyengébb árukat is ide nagy mennyiségben hozzák be külföldről és sózzák rá drága pénzen az amúgy is kizsákmányolt szegény magyar közönségre, amely ezt az árut alig tudja * pár hónapig hordani. Nem vonom kétségbe, hogy lesznek külföldi gyárak, amelyek csak azért, hogy a magyar közönséget elidegenitsék a magyar textilipar termékeitől, bizonyos ideig talán olcsóbb árakkal, dumping árakkal fognak majd itt operálni behozott áruikkal, azonban azt hiszem, hogy ez a kísérletezésük csak addig tart majd, amig be nem látják, hogy ezen kísérletezésükkel nem tudják elidegeníteni a magyar közönséget, a magyar gyáripar pártolásától. Ugyanez áll nagyjában és egészében a bőripar tekintetében is. Tudjuk, hogy az utóbbi időben a húsfogyasztás rendkivül megcsappant és hogy a húsfogyasztás csökkenése, valamint az élő állatok nagymennyiségű kivitele következtében a hazai nyersbőrtermelés úgyszólván a minimumra redukálódott, úgyhogy az a hat nagyobb bőrgyár és az a 35 közép-, valamint a többszáz kisebb timárműhely már alig volt képes szükségleteit hazai nyersbőrökből fedezni, pedig ha ezek teljes mértékben ki tudnák kapacitásukat fejteni, nemcsak a hazai kidolgozott borszükségletet tudnák teljes mértékben kielégíteni, hanem exportra is képesek volnának dolgozni. Én azt hiszem, hogy ha a bőripar fejlődik, ha kellő vámvédelemmel a bőripar fejlődését elősegítjük, akkor köztük is ki fog alakulni egy egészséges konkurrencia, aminek természetes következménye szintén ármérséklés lesz. Én azt hiszem, hogy épen a textil- és bőráruk védelménél a már felemiittetteken kívül még fontos kereskedelempolitikai szempontok is nyelembe veendők és ha ezen kereskedelempolitikai szempontokat is figyelembe vesszük, akkor a kereskedelmi érdekeltségnek ellenvetései feltétlenül a minimumra fognak redukálódni. Kétségesnek tartom Sándor Pál t. képviselőtársamnak azt az állítását is, hogy ezen vámtételek a fogyasztóközönségre nézve feltétlenül árdrágító hatást idéznének elő. Ugyanis azt hiszem, hogy azok a külföldi gyárak, amelyek itt a mi országunkban piacot akarnak maguknak teremteni, hajlandók még < olcsóbb áron is eladni nálunk áruikat, mint saját országukban, csak azért, hogy itt maguknak piacot teremtsenek, és még a vámtételeket is úgyszólván magukra vállalják. A kereskedelmi érdekeltség tehát egyáltalában nem panaszkodhatik, mert hiszen, ha a gyárosok vállalják magukra ezeket a vámtételeket, akkor a kereskedelmi érdekeltség ugyanolyan árban adhatja azokat az árukat, mintha a belföldi gyárostól szerezte volna be. Méltóztassanak megengedni, hogy a kereskedelmi minister úrhoz egy kérést és egy kérdést is intézzek. Amint már az előbb említettem egyes