Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-293

240 A nemzetgyűlés 293. ülése 1924, állást teljesen hűen a következőkben terjesztem a nemzetgyűlés elé: A múlt évben Dániában az interparlamentáris konferencia idején volt alkalmam eszmecserét folytatni közgazdasági kérdésekről báró Szterényi József volt kereskedelemügyi minister úrral, aki akkor azt mondta, hogy nagyobb külföldi és egy bizonyos belföldi tőkével olyan ipari és kereskedelmi vállalatot kivan létesiteni, amely a magyar közgazdasági viszonyokra kétségtelenül igen előnyös hatású lesz, és azt a kérést és kérdést intézte hozzám, nem volnék-e hajlandó ebben a részvénytársaságban igazgatósági tagságot vállalni. Én a kérelemtől nem zárkóztam el, s három vagy négy hónap eltelte után meghívót kaptam egy közgyűlésre. Ezen a közgyűlésen, amely öt percig tartott, meg is jelentem, de azóta semmiféle értesitést ettől a társaságtól nem kaptam, igazgatósági ülésre nem hívtak — hogy ilyet tartottak-e vagy sem, nem tudom — igazgatósági üléseken tehát részt nem vettem, hozzám senki semmiféle kérelmet vagy kívánságot nem intézett; senkinek az érdekében, semmiféle irányban senkinél közben nem jártam, s talán teljesen felesleges is mondanom, hogy sem igazgatósági tagsági jutalékban sem semmiben a világon nem részesültem. Most, amidőn külföldi tanulmányutunkról hazafelé jöttünk és a belgrádi állomásnál hajónk horgonyt vetett, Erdélyi Aladár t. képviselőtársunk egy újságot olvasott fel, mely szerint én igazgatósági tagságomról lemondottam. Én ezt az állítólagos lemondást igen természetesen honorálom, mert meg vagyok róla győződve, hogy az, aki ezt a lemondást előterjesztette, azt indokoltnak is találta s azért terjesztette elő, azonban mégis kötelességemnek éreztem, hogy ezt az egész tényállást ismertessem a t. Nemzetgyűlés előtt. (Helyeslés.) Inkompatibilitási bejelentést magam ellen nem teszek, mert nem látok magammal szemben semmiféle inkompatibilitást fenforogni, (Ugy van! Ugy van!) ha azonban bárki abban a nézetben lenne, akár a képviselő urak részéről, akár mások részéről, hogy velem szemben más tényállás megállapítható, vagy pedig hogy inkompatibilitás esete forogna fenn, a legszívesebben állok minden tekintetben és minden irányban a bizonyítás elébe. (Élénk helyeslés.) Meg kell jegyeznem, hogy felfogásom ezekben a kérdésekben az, hogy nemcsak a törvényes inkompatibilitást, de az erkölcsi és más természetű inkompatibilitást is respektálni szoktam, mert hiszen, amikor a nemzetgyűlés alelnökségéről lemondottam és a párt ügyvezető alelnöke lettem, semmiféle törvényes inkompatibilitás nem forgott fenn, de abban a felfogásban voltam, hogy, mivel exponált pártpolitikai pozícióba jutok, nem volna helyes, ha tovább is viselném a képviselőház alelnökségének tisztjét, bár a törvényben nincsenek ilyenféle intézkedések. Sőt még tovább mentem a konzekvenciák levonásában, mert az ügyvédi kamara névjegyzékéből is töröltettem magam, mert annak ellenére, hogy semmiféle törvényes inkompatibilitás nincs, feszélyezve éreztem magam abban a tekintetben, hogy mint exponált politikus tagja legyek az ügyvédi kamarának. Ezeket kivántam a t. Nemzetgyűlésnek előadni. Elnök: Napirend előtti felszólalás sem vita, sem határozathozatal tárgya nem lehet. Napirend szerint következik a vámtarifáról szóló törvényjavaslat (írom. 443,473.) folytatólagos tárgyalása. Temesváry Imre képviselő urat illeti a szó. Temesváry Imre: T. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Mióta a szerencsétlen kimenetelű világháború nemzetünk fő ütőerét kettévágta, azóta a megpróbáltatások egész özöne zúdult szerencsétlen országunk közgazdasági életére. Tapasztaltuk, évi május hó 31~én, szombaton hogy a legnagyobb erőfeszítések árán sem voltunk eddig képesek kellőleg védekezni az ország gazdasági kizsákmányolása ellen, mert hiszen ÖLZ Si gazdasági erő, amely még megmaradt ebben a csonka országben, szoros összefüggésben áll olyan tényezőkkel, amelyeket vagy a tőlünk elszakított területeken alakult uj államok, vagy egyéb külföldi államok kénye-kedve irányit. Különösen nehezítette gazdasági életünk normális menetét a háború óta bekövetkezett valutáris eltolódás, amely ellen azok az intézkedések, amelyeket a devizamegkötöttségben, Devizaközpont felállításában, valamint a kiviteli és behozatali korlátozásokban láttunk megvalósítva, csak zavart és gazdaságpolitikai bizonytalanságot eredményeztek. Ezek azonban semmiesetre sem voltak alkalmasak arra, hogy valutánk romlását megakadályozhatták volna, legfeljebb csak azt értük el, hogy valutánk romlásának rohamos menetét bizonyos mértékig fékeztük^ Ezek az intézkedések sem a kereskedelmi mérlegünkre, sem fizetési mérlegünkre, valami látszatos előnyt nem jelentettek. Azok a csalódások és szomorú közgazdasági tapasztalatok, amelyek az utóbbi években sorozatosan végighúzódnak csonka Magyarország egész közgazdasági statisztikáján, amelyek nyilvánvalókig bizonyítják, hogy az eddig követett bizonytalan, vagy talán helyesebben kifejezve, kapkodó, tétovázó eljárások csak visszafejlesztő hatással voltak a közgazdasági életre, — tették indokolttá, hogy végre szakítsunk ezekkel a kísérletezésekkel, s egy lépéssel előbbre haladjunk azon az utón, amelyen minden más állam normális gazdasági élete halad, amely lehetővé teszi, hogy ugy a mezőgazdaság, valamint az ipar és kereskedelem egészségesebb fejlődésnek induljon. Ezt a célt látom kitűzve az előttünk levő vámtarifatörvényjavaslatban. Az előadó ur és a kereskedelemügyi minister ur szakszerű, tárgyilagos bevezető beszéde mindenesetre alkalmas volt arra, hogy az a rendkívül nagymértékben megindított agitáció, amely e törvényjavaslat parlamenti tárgyalását ugy a napi sajtóban, valamint szakelőadásokon és plakátokon megelőzte, és amely különösen az amúgy is eléggé agyonsanyargatott fogyasztóközönségben keltett érthető izgatottságot, — bizonyos mértékig letompittassék. A nagyközönség aggodalmai azonban nem oszlathatók el olyan könnyen, különösen akkor, ha a magyar közgazdasági élet kipróbált régi harcosai közül oly egyén is, mint Matlekovics Sándor, oly végtelen sötét színben festik a jövőt, arra az esetre, ha ez a törvényjavaslat törvényerőre emelkedik. Én a legmélyebb tisztelet hangján kívánom megemlíteni Matlekovics Sándor nevét e tárgyalások rendjén, épen ellentétben azzal a bevezető beszéddel, amelyben Matlekovics Sándor bennünket, a nemzetgyűlés tagjait aposztrofált azon a szakelőadásán, amelyre az ő szíves meghívása folytán körülbelül 30-an megjelentünk. De ki kell jelentenem, hogy azok a kiragadott tételek, melyeket úgyszólván a vámtarifából kipécézet, amelyekkel bizonyítani igyekezett, hogy ez a vámtarifa a magyar mezőgazdaság tönkretételét fogja eredményezni, — hangulatkeltésre talán alkalmasak voltak, de teljes határozottsággal megállapíthatom, hogy ezek egyáltalán nem nyugodhattak a tudós Matlekovics Sándor objektív meggyőződésén. (Ugy van! balfelől.) Talán egyetlen törvényjavaslat sem volt az összeomlás óta a nemzetgyűlés előtt, amely oly nagy port vert volna fel az országban, mint épen a vámtarifatörvényjavaslat. De érthető ez az izgatottság, mert hiszen kihatásaiban teljesen ismeretlen tényezőkkel állunk szemben és nem láthatjuk teljes határozottsággal azokat az előnyöket, melyeket ez a vámtarifa