Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-292

À nemzetgyűlés 292. ülése 1924. évi május hó 30-án, pénteken. 231 Ezt az igy felállított autonóm vámtarifát én alkalmas tárgyalási alapnak tartom a szerződéses tárgyalásokhoz, amely minket nem fog eltávolítani, hanem inkább közelebb fog hozni a normális kereskedelempolitikai állapotokhoz, s a tilalmi rendszerrel való végleges szakításhoz. Pénzügyi szempontból a vámbevételek nagysága tekintetében már elmondottam nézeteimet. De nem értem, hogyan lehet azt mondani, hogy ha ez a vámtarifa eléri a célját, akkor vámbevételeink nem lesznek és ez a mi budgetünk egyensúlyának helyreállításához nem fog hozzájárulni. Azt állítom, hogyha ez a helyzet csakugyan bekövetkeznék, ha itt az ipari termelés olyan nagy lendületet venne, hogy egyáltalán nem volna szükségünk arra, hogy ipari készárut behozzunk,— nem hiszem, hogy ilyen helyzetbe fogunk kerülni — akkor ez a budget egyensúlyának szempontjából seljesen közömbös volna, mert hiszen akkor olyan nagy, más jövedelmi forrásokhoz jutna ebből a nagy fellendülésből az állam a fogyasztási adókból, egyenes adóbevételekből és szállítási díjakból, stb., amelyek teljesen paralizálnak vagy még jóval felül is múlnák a vámból eredő bevételeket, úgyhogy ez a külföldi hitelezők szempontjából tulajdonképen még biztositottabb helyzet volna. Azt sem értem, hogyan lehet olyasmit állítani, hogy a kereskedelmi mérleg alakulása ránk nézve nem bir fontossággal. E tekintetben azután igazán nem lehet Anglia példáját szemünk előtt tartani és még a saját magunk példáját, saját magunk háború előtti állapotát sem, mert kereskedelmi mérlegünk passzivitását akkoriban Ausztria pénzügyi mérlegének aktivitása teljesen ellensúlyozni tudta. De mi nem volnánk képesek máskép pénzünk értékét állandósítani, ha nem tudnánk a szükséges külföldi tőkékhez hozzájutni és ennek révén akarunk a külföldi tőkének olyan termelési biztonságot nyújtani, amely alkalmas ahhoz, hogy az ő tőkéjét behozza és a mi mezőgazdasági és ipari termelésünk regenerálható legyen. Ennek a kérdésnek ez az igazi belső összefüggése a szanálási javaslattal, nem pedig a vámbevétel maga. Fizetési mérlegünk egyensúlyozása pedig máskép el nem képzelhető, mintha kereskedelmi mérlegünk passzivitását igyekezünk ellensúlyozni, kiküszöbölni vagy a lehető legszűkebb térre szorítani. Hiszen Felmer Frigyesnek az 1921. évi fizetési mérlegről szóló tanulmánya igen optimista számításokat végez, melyeket én abszolúte nem fogadok el, de ezen optimista számítás szerint is a mi fizetési mérlegünk — ha mai koronára számítjuk át az 1921. évit — körülbelül két és félmillióval volna passzív. A pénzérték állandósítása pedig csakugyan a legfőbb szociális érdek. A mezőgazdasági és ipari termelés intenzivitására való törekvés különben már a megváltozott népsürüségi viszonyaink mellett is a legnagyobbfoku szükségesség. Nagy-Magyarország népsűrűsége négyzetkilométerenkint 64-6-et tett ki, uj csonka határaink között pedig 82*1 négyzetkilométerenkint. Méltóztassék ennek szociális jelentőségét átgondolni. Dénes képviselő ur abban is téved, mikor az összfogyasztási érdekeket szembeállítja az ipari munkások szociális érdekével és azt találja, hogy ott a lakosság 10%-a, itt pedig az összesség a mérvadó. Az a 10%, amire ő gondol, az összlakosságból az iparban foglalkoztatott keresőknek a száma s a családtagokkal együtt körülbelül két millióra rug, úgyhogy a lakosságnak ma már 25%-át teszi, amit én itt igazán csak a dolog jelentősége szempontjából hozok fel. Ennek szociális jelentősége szempontjából nem is érdektelen a nemzeti jövedelem megoszlását is magunk elé idézni, ahol az 1913. évi adatoknak a csonka országra való aplikálása alapján kiderül, hogy a nemzeti jövedelem 59%-át az őstermelés, 31%-át a bányászat, kohászat és ipar különböző ágai adják, mit a kereskedelem a nemzeti jövedelemben csak 4"3%-kal, a szállításból kifolyó foglalkozások pedig 5-7%-kal részesednek. Ezzel nem akarom a kereskedelem jelentőségét lecsökkenteni. A feladata magaslatán álló és virágzó kereskedelem egyaránt érdeke gazdának és iparosnak is, különösen most, amikor ezen javaslat hatása alatt uj úttörő munkát várunk a kereskedelemtől, azt, hogy megkedveltesse és hozzászoktassa a mi igen konzervatív népünket azokhoz az eszközökhöz,, amelyeket a magyar ipar termékeiként akarunk ezentúl előállítani a külföld termékeivel szemben. (Helyeslés jobbfelöl.) A kereskedelem sorsát nem féltem már csak azért sem, mert hiszen a tranzitó-kereskedelem, ha a tilalmi rendszer megszűnik, a maga természetadta határai között újra fel fog épülni. Igazában nem látom a nagy érdekellentétet a tarifa védvámos jellege miatt a kereskedelem és az ipar között, épen olyan kevéssé, mint ahogy nem látom a mezőgazdaság és az ipar között sem. Nem érzem magamat hivatottnak a mezőgazdaság álláspontját interpretálni, de amit Erdélyi Aladár t. barátom a szanálási vita alkalmával erről a kérdésről elmondott, amit egri Nagy János t. képviselőtársam itt tegnapelőtt mondott és amit Szily Tamás a bizottságokban erről elmondott, és én hozzáteszem azt is, hogy az a nyugodt mérséklet, amellyel a szociáldemokrata párt vezérszónoka, Jászai Samu fejtette ki az ő álláspontját ezzel a javaslattal szemben, mutatja, hogy mondjanak bármit a pesszimisták, én bizva bízom abban, hogy súlyos viszonyok között mégis csak fel fogunk tudni emelkedni az érdekellentétek útvesztőjéből a nemzeti szolidaritás magaslatára. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ennek az országnak egyik legnagyobb tragikuma abban rejlik, hogy amiért a mi legjobbjaink, Kossuth, Deák, Széchenyi, Trefort, Csengery, Szalay László és a többiek másfél évszázad óta küzdöttek, gazdasági önállóságunkat ilyen csonkán, ilyen megcsufoltan, ilyen elárvultan nyertük el. De ha ezt elértük,— és ezzel be is fejezem beszédemet — akkor élni akarunk és élni is fogunk ezzel az önállóságunkkal ! A törvényjavaslatot általánosságban a részletes vita alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik ? Perlaki György jegyző : Peyer Károly ! Peyer Károly : T. Nemzetgyűlés ! A vámtarifajavaslathoz felszólaló igen t. képviselő urak a javaslatot különböző szempontokból bírálták, aszerint, amint a szabadkereskedelem vagy pedig a védővám álláspontján állanak, főkép azon szempontból, hogy kereskedelmi vagy ipari érdekeltségeket képviselnek. Én nem tartozom sem az egyik, sem a másik érdekeltséghez, hanem inkább a fogyasztók érdekeit képviselem. Mégis ugy érzem, hogy a fogyasztók érdekeltsége, a fogyasztók érdekeinek képviselete mellett egyúttal foglalkoznom kell a vámvédelem kérdésével is, mert hiszen azoknak a fogyasztóknak a szempontjából, akik elsősorban a mi pártunk mögött állanak, a vámvédelem kérdése nem egészen érdektelen. Ugy vélem, nem időszerű annak a nagy elvi kérdésnek az eldöntése, mely a szőnyegen levő javaslatban felmerült, mert ma nem tudjuk eldönteni, hogy a szabadkereskedelem híveinek vagy a védőmámosok álláspontja-e a helyes. Ennek eldöntéséhez nálunk erősebb és gazdaságilag fejlődöttebb nemzetek sem jutottak még el és erre nézve nem tudtak határozott álláspontot elfoglalni. A szociáldemokrata párt elveinél fogva a szabadNAPLÓ xxiv. iO