Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-291

220 A nemzetgyűlés 291. ülése 1924. évi május hó 28-án, szerdán. lakásépítési akció valóban meginduljon s azok a nagy vállalkozók azok, amelyek milliárdokat és milliárdokat kaptak a népjóléti ministerium utján a Jegyintézettől, ezeket az épületeket fel is épitsék, hogy igy lassanként meg is javuljanak a lakásviszonyok Budapesten. Nem kivánok foglalkozni azokkal a visszás állapotokkal, amelyek ma fennállanak Budapesten a lakáslelépésekkel s az egyszobás^ lakások kiadásával kapcsolatban ; csak ismételten felhivom a minister ur szives figyelmét arra, hogy 2—3—4 szobás lakásokat lehet kapni 50—60—80 millió koronáért. Kérdezem azt, nem tudna-e olyan intézkedést tenni, amely ezt megakadályozza 1 Akinek két-háromszobás lakása van, abból mindig ki tud adni egy-két szobát, olyan uzsoraáron, hogy az egész lakbér amit ő fizet bérként a ház tulajdonosának, ennek csak ötvened vagy századrésze, ellenben annak a két szobának béréből képes magát fentartani minden munka nélkül. Megengedhetőnek tartja a minister ur, hogy ilyen lakásuzsora virágozzék Budapesten ? Ezekután pedig a következő interpellációt intézem a népjóléti minister úrhoz (olvassa) : »Van-e tudomása a minister urnák arról, hogy a kisházak tulajdonosai a kormány hatóságilag megállapított házbérből nem képesek házaikat tüz ellen biztositani, megjavítani, befedni, jókarba hozni, mert a házbér erre messziről sem elegendő ? 2. Hajlandó-e a minister ur elrendelni, hogy az egy családi h&LidX biró háztulajdonosok házainak fentartási költségeit a lakók fizessék?« Ez Ausztriában igy is van, mert Ausztriában és Németországban ez benne van a törvényben. 3. »Hajlandó-e beszámolni arról, hogy a lakásépitő tevékenységi törvény kapcsán hány milliárdot adott a Jegyintézet a kérvényezőknek s e tevékenység megmozdulása óta hány lakást, hány házat épitettek fel? 4. Hajlandó-e véget vetni a kiuzsorázó albérleti rendszernek, a lakáslelépóssel űzött óriási korrupciónak, hajlandó-e a lakbért kinek-kinek kereseti és fizetőképességi viszonyához megszabni, hogy a házak fentartása megóvassék s az épitő ipar 32 iparága foglalkozáshoz jusson!« Elnök: Az interpelláció kiadatik a népjóléti minister urnák. Szólásra ke vetkezik? Csík József jegyző: Zsirkay János! Zsirkay János: T. Nemzetgyűlés! Bennünket, fajvédőket igazán nem lehet azzal vádolni, ha mindennel vádolnak is, hogy a hatósági tekintélyt le akarjuk járatni. Amikor a zsidó fajvédelem a legperfidebb és legtendenciózusabb beállításban minden utcai verekedést és kocsmai botrányt felfúj országos, sőt országontáli jelentőségűvé, mi tűrtük éveken keresztül, hogy mikor mi a keresztény magyar társadalom megszervezésében fáradoztunk, a magyar hatóság egyetlen egy népgyűlést se engedélyezzen, tűrtük most is Szolnokon, hogy egy évi kérés után végre egy népgyűlést engedélyezzenek, de nem szabad ég alatt, hanem zárt helyiségben, rendőri és csendőri megszállás mellett. Akkor, amikor egyik oldalon a legkérlelhetetlenebb szigorral találkozunk, mikor a kormány belügy ministere, Rakovszky Iván, a Rettenetes Iván a legkérlelhetetlenebbül jár el minden ébredővel, akár jogosan vádolják, akár jogtalanul, amikor a honvédelmi minister ur áthelyezi az ártatlan, becsületes Győrffy honvédhadbirót csak azért, mert azt mondta, hogy »Isten vele, Mihály!«, amikor Komoróczy alispánt felfüggesztik és a legválogatottabb szekatúráknak teszik ki azért, mert egy népgyülésünkön részt mert venni, amikor Zilahi-Kiss Jenőt, Budapest alpolgármesterét, azért, mert tudtán kivül egy plakátra került a neve, felfüggesztik és valósággal Canossát járatnak vele, akkor a zsidó faj védelem még mindig indokoltnak látja, hogy a legnagyobb visszaélésekről, hatósági önkénykedésekről, fehér terrorról beszéljen (Ulain Ferenc: Keresztény terror!). Az az eset, amelyet bátor vagyok most a t. Nemzetgyűlés elé hozni, nem a mi esetünk, hanem a magyar kisemberek baja, amelyet elmondok minden kommentár nélkül, mert az olyan beszédes, olyan jellemző, hogy mindenki levonhatja belőle a konzekvenciát. Csupa kisemberről van szó. Nem felfujt eset az, amelyet elő fogok adni, mint amilyenekkel Fábián képviselő ur szokta a zsidó fajvédelem offenzíváját intézni a magyarság ellen, hanem hivatalos tanukkal igazolt eset, amelyhez nem teszek hozzá és amelyből nem veszek el semmit; az iratok bizonyítják, hogy megtörtént, vonja le belőle mindenki a konzekvenciát. Nyírbátorban 1924 március 1-én délután 7 óra körül történt. Akkor már sötét volt, hiszen márciusban korán sötétedik. Baktattak haza Divinyi Sándor, Szabó József, Árvái István, Hadházi Albert, Hadházi Sándor és Szabó Albert nevű kisgazdák, az országúton. Kérem Mayer t. képviselőtársamat, mint a kisgazdapárt elnökét, legyen szives, most kivételesen hallgassa meg, amit mondok, mert ez az eset igazán rászolgált arra, hogy a kisgazdapárt elnöke hivatalosan is tudomásul vegye. Tehát 1924 március hó 1-én délután 6—7 óra között a nyírbátori országúton, mint mondottam hazaballagtak ezek a kisgazdák, illetőleg kocsin hajtattak haza. Minden kocsi el volt látva az előirt csengővel. Egyszerre csak az országúton egy hintó fordul be és jött velük szembe. Az első két ember még megneszelte a sötétben, hogy jön valami kocsi és kitért, a többiek azonban nem halottak, hogy kocsi jön, csak zörgést halottak, és nem tértek ki. Erre a hintóban ülő, aki maga kucsirozott, kezébe vette az ostorát és végigverte a kocsithajtó kisgazdákat, arcukba vágott az ostorral. (Szabó István (sókorópátkai): Ez lehetetlen !) Hivatalosan meg van állapítva. Volt azonban ott egy kocsi, amelynek nem tudom ki volt a gazdája, de vér volt benne és kezébe fogva ostorát végigvert a hintó urán. (Kiss Menyhért : Jól tette !) Később aztán kisült, hogy az illető, aki végigverte a kisgazdákat, Erdőhegyi Ferenc nyírbátori főszolgabíró volt. (Nagy zaj és felkiáltások a balközépen: Gyalázat! — Mayer János: Mi köze ehhez az egységespártnak!) A főszolgabíró azonban nem elégedett meg azzal, hogy végigverte a kisgazdákat, hanem becitálta őket a főszolgabirói hivatalba, ahol ő és dr. Andrássy Dániel szolgabiró vették fel a panaszt. A kihallgatás után 98—100 ezer korona pénzbüntetésre és 3 napi elzárásra Ítélték el az embereket, mert nem tértek ki. Erre Szabó Albert felállott a helyéről és azt mondta a szolgabírónak: Szolgabiró uram, nem én voltam az, akit ön azzal gyanúsít, hogy önt visszaverte, hanem egy idegen, aki nem tudom, ki volt? Erre dr. Andrássy Dániel szolgabiró neki esett Szabó Albert kisgazdának és ugy ütötte szájon, hogy egész arcát elboritotta a vér. (Nagy zaj a balközépen. — Kiss Menyhért : Gazság! — Ulain Ferenc: Kisgazda-rendszer ! — Mayer János : Mi közük ehhez a kisgazdáknak!) Erre a kisgazdák valamennyien elmentek a hatósági orvoshoz, hogy vegyen fel Szabó Albertról látleletet, kinek egész arca tele volt foltokkal, alsó ajkán be volt szakítva a bőr és csorgott belőle a vér. A hatósági orvos megtagadta a látlevél kiadását. A kisgazdákban azonban volt elég ész és maguk vették jegyzőkönyvbe az esetet, sajátkezüleg irták le a tényállást. Én nem szók-