Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-291

214 A nemzetgyűlés 291. ülése 1924. évi május hó 28-án, szerdán. Elnök: Az interpelláció kiadatik az összkormánynak. A pénzügyminister ur kivan szólani. B. Korányi Frigyes pénzügyminister : T. Nemzetgyűlés ! Ha jól emlékszem, Zsirkay igen t. képviselőtársam azt mondta, hogy már nem nagyon hisznek az ígéreteknek, mert a minister könnyen igér, de azután nem tartja meg igéretét ; épen ezért szűkre szabom felszólalásomat. Kénytelen vagyok azonban az ő szavait helyreigazítani, — és e tekintetben hivatkozom egész eddigi közszereplésemre és parlamenti munkásságomra — mert én soha nem Ígértem semmi olyat, amiről ne tudtam volna biztosan, hogy meg is tudom tartani. A t. képviselő urnák ez a kijelentése tehát reám nem vonatkozhatik. (Ulain Ferenc: Akkor nem való a kormányba!) A t. képviselő urnák sokban igaza van, pl. abban is, hogy ... (Zsirkay János: Sokáig verekedett!) Elnök: Zsirkay képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! B. Korányi Frigyes pénzügyminister: . . . az adminisztrációban túlságosan eltolódtak a tisztviselői osztályok a magasabb fokozatok felé. Ugy fejezte ki magát, hogy sok a méltóságos ur. Nem ez a legnagyobb baj. Tény az, hogy ilyen átalakulás történt, ezt nagyon jól tutijuk, de ennek nem ez a kormány volt az oka, hanem a forradalmi kormányok, amelyek népszerűségi szemponlüui tettek ilyen intézkedést. (Zaj balfelöl. — Zsirkay János: És ez a kormány folytatta!) Legyen megnyugodva t. képviselőtársam a tekintetben is, hogy ezen a helyzeten nem lehet ugy javítani, hogy az embereket egyszerűen elbocsátjuk csak azért, mert méltóságos urak, nem véve figyelembe, hogy talán épen ők a legjobb tisztviselők. Mert azt meg kell állapítani, hogy a tapasztaltabb tisztviselők azok, akik a magasabb fizetési osztályokban vannak. Az bizonyos, hogy itt kell valamit csinálni, hogy évrőlévre lassan áttérjünk a normális állapotra, egyszerre azonban ezen a helyzeten nem lehet változtatni. T. képviselőtársam felemiitette a sajtóhíreket. Magam is nagyon sajnálatosnak tartom, hogy ugy a tiszt viselőkérdésben, mint más kérdésekben is sokszor igen meggondolatlan és minden alapot nélkülöző, vagy elferdített hírek látnak napvilágot, avagy rosszul megértett nyilatkozatok alapján téves riportok jelennek meg. Ezek a közönséget megtévesztik és egyáltalán nem használnak annak a célnak, amelyet szolgálni akarnak. Ez a körülmény a kormányt nehéz helyzetbe hozza, különösen engem, mert ha cáfolni akarnám a sajtóhíreknek azt a részét, amely teljesen alaptalan, akkor amugyis nagyon rövidre szabott munkaidőmnek nagy részét az emésztené fel, hogy napról-napra cáfoljam az egyik-másik újságban — és őszintén mondhatom, hogy ebben pártállás nélkül mindegyik kitesz magáért — megjelent olyan közleményeket, amelyek igazán csak a közönség félrevezetésére szolgálnak. Ami a dolog lényegét illeti, nem ígérek most sem semmit, mert nem is ígérhetek. Megmondom, miért. Azért nem ígérhetek, mert hogy megállapíthassuk azt az összeget, amelyet a tisztviselőknek szánhatunk — és legyenek meggyőződve t. képviselőtársaim, senki sem lenne boldogabb, mint én, ha mennél többet lehetne szánni a tisztviselőknek — ahhoz először meg kell állapítani a létszámot. Ugyanis a létszám jóformán hétről-hétre változik, üresedós, halálozás, kinevezés stb. folytán. Most állítottam össze az egyes ministeriumokban az összes szakmákban a létszámot, de sajnos, minden kormányzati szakból még nem kaptam meg azokat az adatokat, amelyek szükségesek a végleges állásfoglaláshoz. így ma nem vagyok abban a helyzetben, hogy végleges választ adhatnék, de remélem, hogy már legközelebb ebben a kellemes helyzetben leszek. Azt is figyelembe kell vennie ugy a kormánynak, mint mindenkinek, hogy a tisztviselői kérdés tényleg egyike nálunk a legsúlyosabb kérdéseknek, (Ulain Ferenc: Azért nem oldják meg !) másrészt a tisztviselői kérdés rendezéséhez szükséges összeg fogja képezni épen a budgetünkben a legfontosabb tételt. Nagyon könnyű, nagyon tetszetős azt mondani, hogy aranykoronában adjunk ilyen vagy olyan fizetéseket. (Ulain Ferenc: Kifelejtettek 20 millió aranykoronát!) Kérem, ha egyszerre beszélünk, nem értjük meg egymást. (Ulain Ferenc : Ugy sem méltóztatik semmit sem mondani! — Zaj. Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Elnök (csenget): Ulain képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! B. Korányi Frigyes pénzügyminister : Az a tapasztalatom, hogy amikor 1920-ban az első nemzetgyűlés üléseinek egyikén az ellenzék köréből többen azt kívánták, hogy a legszigorúbb takarékosságot kövessük és azt mondották, hogy a legnagyobob veszedelem az, ha az államháztartásban nem a legszigorúbb takarékosság érvényesül, akkor ugyanazok a képviselő urak állottak elő kívánságokkal, — amelyek teljesítése, hevenyészetten összeszámítva, amint meg is mondottam akkor válaszomban, körülbelül 20 milliárdot tett volna ki az akkori pénzban —, akik előzőleg a takarékosságot sürgették. Nagyon könnyű tehát egyszerűen azt mondani, hogy tessék a tisztviselők számára a megélhetést, sőt nemcsak a megélhetést, de a jó megélhetést biztosítani. (Lendvai István: Egyesek nagyon jól élnek, mások meg nyomorognak!) Ahhoz, hogy a tisztviselőkön végleg tudjunk segíteni, szükséges, hogy olyan megszorításokat csináljunk a budgetben, amelyeket majd inditványozni fogok, és amelyekhez ha hozzá méltóztatnak járulni, nagyon szívesen veszem. (Szakács Andor: Én már indítványoztam ilyeneket!) Meg vannak állapítva a bevételek és a bevételekhez vannak szabva a kiadások. A szanálás, ha komolyan vesszük, tényleg azt jelenti, hogy a megállapított kereteket be kell tartani és ez az egyik módja annak, hogy a mai rettenetes gazdasági viszonyokból kikerülhessünk. Ka nem is áll teljesen az, amit Zsirkay t. barátom mondott, hogy a kormány kijelentései szerint a szanálási akciónak főcélja épen a tisztviselői kérdés rendezése... (Zsirkay János: Egyik célja! Ezzel doppingolták a tisztviselői kart!) Elnök: Csendet kérek! B. Korányi Frigyes pénzügyminister : *.. de mindenesetre egyik célja az volt, hogy a tisztviselői karnak jobb megélhetést adjunk ... (Zaj. — Lendvai István: Belehalnak, szegények, a szanálásba!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni! B. Korányi Frigyes pénzügyminister : ...és meggyőződésem, hogy mennél jobban