Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.
Ülésnapok - 1922-283
A nemzetgyűlés 283. ülése 1924. évi május hó 14-én, szerdán. m kilátásba helyezett elérhető legmagasabb ár. Különös ez akkor, amikor egyik legkomolyabb napilapunknak, a Pester Lloyd-nak közgazdasági rovatában a gabonapiac helyzetére vonatkozólag az a megállapítás történik, hogy az exportparitás és a jelenlegi árak között kilogrammonként 200 korona differencia van, amely egy vagon búzánál 2,500.000 koronát jelent. (Zaj.) Azt hiszem, hogy ilyen viszonyok között, amikor egyéb külföldi jelentésekből megállapitható az, hogy dollárban számitva a Triesztben levő amerikai búza ára 4 dollár 90 cent, joggal kérdhetik a gazdák, hogy miért tárgyalt velük a közélelmezési ministeri um megbízottja, a Futura, s hogy 100 aranykoronás részvény jegyzésére miért kellett fél métermázsa búzát — igaz, hogy későbbi elszámolásra — lekötniök, úgyhogy még 20 aranykoronás búzaár sem volt alapul véve, amikor pedig tudvalevőleg a nemzetközi árak jóval a 20 aranykoronán felül vannak. (Kiss Menyhért: Agrárpolitika!) Igen, ez határozottan agrárpolitika, de szerintem különösen titkolódzó politika, mert én azt hiszem, hogy mindezekre a kérdésekre, amelyek joggal érdeklik nemcsak Magyarország gazdatársadalmát, hanem Magyarország fogyasztóközönségét, sőt Magyarország egész közönségét, mégis csak illenék valami felvilágosítást adni. (Kiss Menyhért: Nem lehet! Őexcellenciája el van foglalva!) Azután különösnek tartom még azt is, hogy ez a felhívás — erre alapítom felszólalásomnak ezt a részét — arra hivatkozik, hogy aki aranyváltóval jegyez ezeknél az intézményeknél, kénytelen lekötni a második részletre már most ennyi és ennyi búzát, mert a külföldi valutával rendelkező tőkecsoport máskép nem hajlandó a szükséges valutát rendelkezésére bocsátani- Ez a lekötés ismét ugy történik, hogy az illető a közélelmezésügyi ministerium vagy az általa kijelölendő megbízott szerv részére történő szállításra szóló kötlevelet állit ki. Valamiképen talán mindenesetre indokolt az is, ha szeretném tudni, hogy melyik tőkecsoport, amely külföldi valutával rendelkezik és amely hajlandó külföldi valutát később szállítandó búza ellenében a közélelmezésügyi ministeriumnak rendelkezésére bocsátani, mikor másfelől tudjuk azt, hogy a közélelmezésügyi ministerium már nagyobb mennyiségű külföldi valutát szerzett gabonaüzleteken, tehát olyan üzleteken, amelyekben mégis ^esak a termelő is érdekelve van, hiszen némi jogot az általa előállított terményekhez a termelőnek mégis csak koneendálni kell. S ha most ennyi külföldi valuta jön be, akkor ezt megkaphatja mindenki, csak épen a gazdaközönség nem vagy csak később. S amikor tudva azt, hogy a gazdaközönségnek módjában lenne valamit esetleg még magából kipréselni, neki ezt az akciót ilyen formában állítják be, ugyanakkor őt •— talán teljes jóhiszeműséggel, talán magasabb pénzügyi politikából, de szerény véleményem szerint az általam felhozott indokokból következtetve legalább is látszólag — meg akarják ebben akadályozni. Ezért bátorkodom interpellációmat előterjeszteni. (Kiss Menyhért: Hiába!) Interpellációm, mely nagyon egyszerű kérdésekből áll, amelyekre könnyen adható válasz, a következőkép szól (olvassa): »Hajlandó-e a minister ur nyilatkozni a következő kérdésekre: 1. Mennyi gabonát vásárolt a közélelmezésügyi ministerium a folyó gazdasági évben, milyen üzleti eredménnyel és mennyi idegen valutát bocsátott a pénzügyministerium rendelkezésére? (Kiss Menyhért: Nem hajlandó! Nagyon indiszkrét ez a kérdés!) 2. Hogyan történt ezen üzlet financirozása? 3. Milyen megállapodásokat tartalmaz a fontkölcsönelőlegre vonatkozó szerződés? 4. A Magyar Nemzeti Bank részvényeinek jegyzésére szóló felhívásban említés történik a a közélelmezési ministeriumi gabonavásárlásairól és külföldi valutával rendelkező tőkecsoport valutakölcsön-nyújtásáról. Ki ez a csoport, (Zsirkay János: Nem fajvédő csoport, az biztos! — Kiss Menyhért: Keresztény kisgazdacsoport!) milyen feltételek mellett történik a kölcsön folyósítása, milyen ár van kilátásba helyezve az uj gabonára nézve? 5. A ógabonára kilátásba helyezett »elérhető legmagasabb ár«-nál figyelembe fog-e vétetni az, hogy a jelenlegi tőzsdei ár és az exportparitás között lényeges eltérés van ? 6. Mi történik a különbözettel?« (Kiss Menyhért: Hol a pénzügy minister?) Elnök: A.z interpelláció kiadatik a közélelmezésügyi minister urnák. Ki a következő interpelláló? Bodó János jegyző: Farkas Tibor! Farkas Tibor : T. Nemzetgyűlés ! Egy szerintem szintén közérdekű kérdésre vonatkozó interpellációval vagyok bátor néhány pillanatra a Ház türelmét igénybe venni. (Zsirkay János: Illetve az ellenzékét, mert a Ház többi része beszélget vagy alszik!) Ez az interpelláció tulajdonképen megismétlése egy másik interpellációnak, amelyet most már nagyon régen a volt pénzügyminister úrhoz voltam bátor intézni, de minthogy az a kérdés, melyben akkor interpelláltam, ma ismét aktuális, ezt az interpellációt ismét kénytelen vagyok elmondani, talán több sikerrel, ugy a ministeri nyilatkozat vagy válasz tekintetében, mint pedig talán az annyiszor hangoztatott uj pénzügyi politikai rendszer szempontjából. (Mozgása balközépen. — Kiss Menyhért: Mister Smith-hez intézd!) Én nem vagyok hajlandó még jelenleg interpellációkat intézni mister Smith-hez, — nincs is erre mód — de azt hiszem, hogy az ő ittléte feltétlenül kell, hogy a mi egész pénzügyi igazgatásunkat és politikánkat bizonyos, sőt — azt hiszem — nagyfokú józansághoz és rendszerhez szoktassa. (Zsirkay János : Nagyon szomorú, hogy ehhez Smithre van szükség !) Szerintem épen azért kell neki most itt ülnie, mert eddigi pénzügyi politikánk nem volt olyan, amilyen lehetett volna. Ezek az okok eredményezték egyéb külpolitikai okok mellett azt, hogy ma a helyzetet szanálni kell. Azt hiszem azonban, hogy az a körülmény, hogy ilyen nagy probléma előtt állunk, nem kell, hogy szükségszerűen ne engedjen időt arra, hogy kisebb pénzügyigazgatási problémák iránt érdeklődjünk. Mindnyájan tudjuk, hogy most aktuálisok a jövedelem- és vagyonadó-kivetések, illetőleg még csak a bevallások, s azután következnek a kivetések. Nálunk a jövedelem- és vagyonadó általános adónemnek nem tekinthető. Bátor vagyok érdeklődő képviselőtársaim figyelmét felhívni arra, hogy olyan országban is, mint Anglia, ahol a jövedelemadó hosszú múltra tekinthet vissza, kénytelenek egyes társadalmi osztályokkal szemben más eljárást alkalmazni annál az egyszerű oknál fogva, hogy nem lévén meg a jövedelemadó kivetésének tárgyi alapfeltételei, elsősorban az, hogy az illető adóalanyok maguk tisztában legyenek jövedelmükkel, kénytelenek becslés utján intézkedni, úgyhogy a földmives társadalmat Angliában más szempont szerint vonják jövedelemadó alá mint a többi osztályt. Ez Angliában történik, ahol régi múltja van a jövedelemadónak, ahol régi és gyakorlott, technikailag képzett pénzügyi közigazgatás van, és ahol a mezőgazdaság a többi termelési ághoz viszonyítva tulaj donképen mégis csak elenyésző kisebb százalékot képvisel,
