Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.
Ülésnapok - 1922-291
A nemzetgyűlés 291. ülése 1924. évi május hó 28-án, szerdán. 193 hogy ne riassza el őket és ne zárja el ezeket az államokat a mag-a mezőgazdasági termeivényei tők Méltóztassanak megnézni a legutolsó három évet. Elzárkózó politikát folytattunk, nem is védővámos politikát. (Bogya János : Melyik ipari állam fordult el tőlünk termelésével 1 Mind kereste a piacot !) Méltóztassanak megnézni : három év óta tilalmak, korlátozások állanak fenn Magyarország részéről Csehországgal, Ausztriával, Németországgal szemben. Mégis mit látunk % Azt látjuk, __ hogy e merev elzárkózás ellenére (Sándor Pál : Vannak panamautak!) viszik gazdasági termel vényeinket ki az országból. (Bogya János : Nem politikai, hanem gazdasági okoknál fogva !) T. képviselőtársam, tény az, hogy amire szüksége volt Németországnak, Ausztriáinak és Csehországnak, bár elzárkózó politikát folytatunk is, mégis kivitték, mert szükség volt rá. Bocsánatot kérek, nem értem, miért kell akkor ehhez külön kereskedelmi szerződést kötni Németországgal, Ausztriával vagy Csehországgal 1 Mi szükség van erre 1 Hogy biztosítsuk a magyar termeivényeket, amelyekre nekik égető szükségük van ? Erre nincs szükség. Csak az a fontos, hogy Magyarország ne zárja el határait az ő terményeikkel szemben. A vámtarifának és a magyar kormánynak a kereskedelmi szerződésekre való apellálása egyáltalában helyt nem áll, mert amire nekünk van szükségünk a külföldről, azt mi igy is, ugy is behozzuk. Méltóztatnak tudni, hogy itt ugyancsak a behozatali tilalmakra gondolok. Három éven keresztül behozatali tilalmak zárták el textiliparcikkeket Magyarországtól. És mi történt 1 ? Több textiliparcikk volt kereskedéseinkben, mint azelőtt, mert behozták behozatali engedélyekkel, behozták hamis behozatali engedélyekkel és behozták behozatali engedély nélkül, csempészéssel. (Pikier Emil: A esempészipart felvirágoztatták!) Ezekért nem kell kereskedelmi szerződés, mert amire szüksége van ennek az országnak, akárhogyan kontigentálják is, csak Jbe fogja tudni hozni. Az élet nem tür papirkény szerűségeket és nem tür vámokat, feltétlenül ledönti azokat. Mindezeket a borzasztó nagy kereskedelmi diskurzusokat és társalgásokat külföldön,_ ezeket a huzavonákat, amelyek mind etappjai a háborús politikának, el lehetne kerülni, ha nem ilyen védővámokkal jönnek ide. Méltóztassanak megnézni múltbeli kereskedelmi szerződéseinket. Valamennyi kinos tárgyalás eredménye volt, valamennyi háborús készülődés magvát rejtette magában. Ha önök megnézik a múltbeli szerb vagy román kereskedelmi szerződéseket, látják, milyen görcsösen ragaszkodtunk ahhoz, nehogy valahogyan bejöjjön a szerb disznó, a szerb gabona, vagy a román vagy az orosz gabona ide. Ezekben a szerződésekben el volt vetve a magyar és a szerb, a magyar és a román, a magyar és az orosz nép közötti gyűlölet. Ez sarjasztotta ki ezek között a népek között azt a lelkiállapotot, hogy ezek a népek végeredményben gyűlölték egymást, mert annak a szerb kormánynak ma sem kell egyéb, csak rá kell mutatni arra, hogy íme, a magvar kormány elzárja Magyarországot a szerb állatok elől; vagy például a román kormánynak csak azt kell mondania a román népnek: látjátok, a magyar kormány elzárja határait az elől, hogy mi gabonánkat, vagy más termékeinket oda bevigyük. Ez elég arra, hogy a román népben is és a magyar népben is — ha a magyar kormány szintén ezzel traktálja népét — felébredjen az: ha te igy, én is ugy, mert erre a leghajlamosabb a magyar nép. A kereskedelmügyi minister ur speciell azt mondotta nekem: azért kell nekünk ez a vámtarifa, mert különben nem leszünk képesek többek között borunkat elhelyezni a külföldön, vagyis nem leszünk képesek bort exportálni. De ha leülök tárgyalni és van a kezemben egy ilyen vámtarifa, akkor rá tudom kényszeriteni Ausztriát, hogy vegye fel a magyar bort. Engedelmet kérek, az 1922. évi június hó 27-ikén Ausztriával kötött árucsereegyezményünk egészen az ellenkezőjét bizonyítja ennek, mert Ausztria azt mondotta akkor, hogy felemeli a 13 fokon aluli magyar bor vámját 60 aranykoronára, és ezáltal agyonüti Magyarország borexportját. Miért? Mert — azt mondotta — Magyarország meglehetősen elzárkózó politikát folytat az osztrák iparcikkekkel szemben. Tisztelt Biró Pál képviselőtársam, önnek módjában áll meggyőződni arról, hogy ez szórói-szóra ig3 r van. Vegye kezébe a Gyáripar 1924 január 1-i számát és olvassa el, hogy önök, gyárosok, tiltakoztak a magyar kormánynál az ellen, hogy még több kedvezményt adjanak az osztrák iparcikkek behozására csak azért, hogy bort vihessünk ki, és a magyar gyáripar kedvéért a magyar kormány igenis, agyonütötte a borexportot. Megtörtént az, hogy a legnagyobb borfelvevő piacunk, Ausztria, nem vett fel csak egy minimális tételt a mi borunkból. (Walko Lajos kereskedelemügyi minister : A tavalyi húszezer mázsával szemben nyolcvanezer ment ki!) Igen t. minister ur, tévedésben méltóztatik lenni. (Derültséf). — Propner Sándor : Akkor miért simák a bortermelők 1 — Walko Lajos kereskedelemügyi minister : Ezek hivatalos adatok !) T. minister ur téved, mert ugy tudom, 1923-ban egy negyedrészét vittük ki Ausztriába annak a bormennyiségnek, amelyet 1922-ben vittünk ki. (Walko La.ios kereskedelemügyi minister : Tessék megnézni 1924. év első három hónapját !) 1924-ről nem beszélek, csak 1923-ról. (Zaj jobbfel öl.) 1923. év nagy bortermését állitom be az 1922. évvel szemben. De, t. Nemzetgyűlés, roeseáfolom a minister urnák a borexportra alapított érvelését és ezzel a kereskedelmi szerződésre alapított érvelését is, épen a magyar kormánvnak Svájccal kötött^ szerződéséből kifolyólag. (Halljuk! Halljuk! jobb felől.) A magyar borexportnak legnagyobb tételeit a múltban Ausztria. Csehország és ! harmadsodbaii Svájc fogyasztotta. Tudjuk, hogy a magyar kormány a Gabonaexportra nézve Svájccal nagy szerződést kötött és Svájccal szemben óriási srabonamennviséseket kötött le. Mi lett volna az első és elemi követelmény ? Az. hopy a minister ur és a magyar kormány Svájcban biztosítsa a maeyar bor kivitelét. Ha a ministerr ur azt állítja, hoffv a kereskedelmi szerződéseknek ilyen hatásuk van. akkor a mas^var nép és a magyar bortermelők ezrei elsősorban ezt követelhették volna me°r a masrvar kormánytól. De mit látunk 1 Azt látjuk, hogy bár nagy kereskedelmi szerződést kötöttünk Sváieeal a gabonakivitelre, és ennélfogva az 1922 évi 138.551 quintállal szemben a búza ki vi telünk felemelkedett Svájccal szemben 818.970 ouintálra a múlt esztendőben, mégis bo^ev-nortunk mee-emlitve sincs Svájcban ami külkereskedelmi forgalmunkban, olyan jelentéktelen. T. Nemzetgyűlés! Ez >a< tétel, a masyar kormánynak ez a kereskedelmi szerződése, bizo32*
