Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.
Ülésnapok - 1922-288
A nemzetgyűlés 288. ülése 1924. tudniillik megmondták őszintén, hogy a magyar kormány minden irányban a legteljesebb mértékben megfelelt kötelezettségének, s a szállitások ellen semmi kifogást nem sehet emelni. Mindössze egy kifogás merült fel, — amelyről azonban tudják, hogy azt technikai okokból sem lehet eliminálni — nevezetesen az, hogy a magyar búzának a minősége nem egyöntetű. Meg is magyaráztuk nekik, hogy az nem is lehet ilyen, hiszen a mi berendezkedésünk egészen más, mint Amerikáé, ahol nagy elevátorok és hatalmas raktárak vannak; nálunk nem lehetséges az, hogy nagy mennyiségekben egységes minőségű búzát adjunk át. Mi igenis megfeleltünk minden tekintetben a szerződésben vállalt kötelezettségünknek, ugy hogy a svájci kormány részéről ebben a tekintetben a legkisebb kifogás sem merült fel. Rá kell mutatnom arra is, hogy azáltal, hogy az őrlési arányokat a szabadforgalom alapján állapitottuk meg, természetesen nagyobb mennyiségű finom lisztkészlet birtokába jutottunk. De szükség volt erre is, mert tulaj donképen ez is egy tényező abban a tekintetben, hogy költségeinket redukáljuk. Ezek alapján az őrleményekből mintegy 4—5000 waggon lisztfelesleget kaptunk, amelyet szintén a külföldön értékesítettünk. A legutóbbi napokban a svájci szállításokból kifolyólag megmaradt egy bizonyos gabonamenynyiség, amelyet a sváiciak nem vettek át és pedig különösen azért nem, mert az a szállítmány üszkös búzát tartalmazott. Az üszkös buza volt az egyetlen, amelyet semmi körülmények között nem vettek át, mert malmaik nincsenek mosásra berendezve. Ezt a megmaradt mennyiséget, amely 1600 waggont tett ki, a budapesti nagymalmok vették meg. Ezzel nagyjában beszámoltam mennyiségileg az eladásokról. Ami a dolog finanszírozását illeti, rá kell mutatnom arra, hogy igénybe vettem tisztán az államtól körölbelül 60 milliárdot ezen üzletek lebonyolítására. Az egész forgalom körülbelül 600 milliárdot tett ki. Ezt a 60 milliárdot forgattam az eladásból befolyó valuták felhasználásával kapcsolatban, ugy, hogy október eleje óta a vásárlásokra többet nem vettem igénybe. Ami a külföldi eladásokból befolyt idegen valutákat illeti, erre nézve megemlítem, hogy a svájci búzaeladásból 2Yz millió, az állami rozsforgalom után 8 34 millió, a szabad rozsforgalom után pedig 12 millió svájci frankot szolgáltattak be a kereskedők. A gabonából eladott 1600 waggon után kaptam 3'8 millió svájci frankot, a lisztből 15 millió svájci frankot és az úgynevezett malomkölcsön-előlegre — amelyre mindjárt rá fogok térni — 22"2 millió svájci frankot, ugy, hogy ezidőszerint 90 millió svájci frankot szerzett be a közélelmezési ministerium. Magukra az eladásokra csak arra utalok, hogy az elért árak mindig olyanok voltak, amelyek az adott viszonyok között legjobbaknak voltak tekinthetők, ugy hogy ebben a tekintetben nem is érhetett bennünket támadás. Ha hozzászámítjuk azt, hogy az összes eladásokat ugy sikerült eszközölnünk, hogy legalább is három hónapi hitelt élveztünk — igen sok esetben pedig öt hónapi hitelt is — s a legmagasabb kamatláb, amelyet fizettünk, 5% volt, amikor ezzel szemben azon bankelőleg után, amelyet a szanálással kapcsolatban felvettünk, 12%-ot fizetünk; s ha számításba veszszük azt, amit a rozseladások után sikerült elérnünk, hogy t. i., kamatmentesen kaptunk devizákat: akkor a kamatteher maga 2 1 / 2 %-ot jelent pro anno. S ha ezt hozzászámítom az árakhoz, akkor olyan árakat értünk el, amelyre azt lehet mondani, hogy előnyösek. Ami az üzleti eredményt illeti, csak azt akaXAPLÓ XXIV. évi május hó 22-én, csütörtökön. 139 som megjegyezni, hogy ezek a devizák természet esen mind be lettek szolgáltatva a devizaközpontnak, azoknak miként való felhasználása azonban nem képezi a közélelmezési ministerium feladatát. Üzleti eredményként felhozom azt is, hogy épen azáltal, hogy egyrészt ilyen előnyösen tudtuk a külföldi eladásokat eszközölni, másrészt pedig az őrléseknél is ilyen eredményeket tudtunk elérni, tulaj donképen a hatósági ellátást legalább is teljesen deficitmentessé tettük, holott azzal számoltunk, hogy sok milliárdot rá kell fizetnünk a hatósági ellátásra. Ma ezt számszerűleg még megállapítani nem tudom, de nagyjában jó pár millió svájci frankra becsülöm azt az üzleti eredményt, amelyet itt elértünk. A következő kérdése az igen t. képviselő urnák az, hogy milyen megállapodásokat tartalmaz a fontkölcsönelőlegre vonatkozó szerződés. Ez speciális dolog, s tulaj donképen csak annyiban tartozik a közélelmezési ministeriumhoz is ez az egész ügy, hogy jórészt én magam és az államtitkár vett részt a tárgyalásokban. Amint méltóztatnak látni, az államnak sikerült két és fél millió métermázsa gabonát és több ezer waggon lisztet értékesitenie. Azonban volt egy; időszak — épen akkor, mikor ismételten nagy támadások történtek a korona ellen a külföldi piacokon — amikor a devizahelyzeten segíteni kellett. Akkor az akkori pénzügy minister ur tárgyalásokat tett folyamatba a külföldi érdekeltséggel egy nagyobb fontkölcsönelőleg elnyerése érdekében. Ezeket a tárgyalásokat lefolytattuk. Ennek a fontkölcsönelőlegnek a lényege az, hogy megelőlegeztük tulajdonképen a lisztet. Nevezetesen két kölesönt vettünk fel: egy 600.000 fontos és egy 150-000 fontos kölesönt. Mindenesetre a legelőnyösebb az lett volna, ba a kölcsönt közvetlenül az angol banktól tudtuk volna megkapni. Sajnos azonban, az akkori idők ezt nem is tették lehetővé; hiszen méltóztatnak tudni, hogy a békeszerződésből kifolyólag bizonyos nehézségek vannak. Nekünk tehát kereskedelmi ügyletet kellett alapul vennünk, s más mód nem állott rendelkezésre, mint az, hogy a malmok által exportált liszt előlegeztessék meg. Azt hiszem, hogy amikor erre a fontkölcsönelőlegre vonatkozólag a közvéleményben téves információk vannak, ez abból származik — sajnos, ezt nekem is be kell vallanom, — hogy olyan súlyos feltételekkel állottak elő a malomérdekeltség részéről, amelyeket, ha teljesítünk, a kormány nemcsak a szemrehányást, hanem egyenesen a felelősségrevonást is megérdemelte volna. Ők ugyanis egyidőben követelték, hogy bizonyos időpontig — nevezetesen az őszi hónapokra — lekössük magunkat a buza szabadforgalma tekintetében. Én a leghatározottabban ellentállottam ennek, s nem voltam hajlandó ezt a követelést semmi körülmények között teljesíteni. S hogy ez helyes volt, azt a tények igazolják. Hiszen méltóztatnak látni, hogy a malmok semmiféle gabonaeladásban nem vettek részt. Ha a malomérdekeltségnek ezt a követelését teljesítettük volna, akkor ez teljes monopolizálást jelentett volna részükről, s ugy az államot, mint a gazdákat és a kereskedelmet is ki kellett volna kapcsolni; már pedig semmiképen sem tartottam volna megengedhetőnek azt, hogy nagy gazdasági érdekeltségeket kiszolgáltassunk egyes vállalatoknak. Eljárásunk helyességét azzal is bebizonyitottuk, hogy a gabonaforgalom is teljesen felszabadult. Ami a többi feltételt illeti, megemlitem, hogy az angol bankárok tulajdonképen 12°/o-os kölcsönt nyújtottak, azonban azáltal, hogy a malmokat is be kellett kapcsolni, — tekintettel arra, hogy ők nagy rizikót vállaltak és határozottan szolgálatot is tettek — a 12%-ot erősen meg kellett haladni, 23
