Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-288

136 A nemzetgyűlés 288. ülése 1924. ban végzetes és káros tendenciák rejlettek, mert szintén bizonyos kedvezményezés volt mögöttük, bizonyos iparágakat akartak kedvezményezni, illetőleg az iparágak nagy képviseletét akarták olyan helyzetbe juttatni, hogy ők dirigáljanak és diktáljanak a termelés terén. Nem akarok messzebbre menni, csak a textilgyártást emlitem fel, amely csodálatos virágzásnak indult az utóbbi esztendőkben. Bizonyos lelki örömmel néztük mindannyian ezt a virágzást. Magyar posztó és magyar textilmű készült, de ennek nyomában nem jelentkezett az, aminek jelentkeznie e kellett volna, hogy a minőségben talán gyengébb magyar gyártmány az árában is kevesebb és kedvezőbb lett volna. Ellenkezőleg versenyre kelt, ha nem is minőségben, de árban a ^külföldi gyártmánnyal, sőt azt néhol túl is szarnyalta. Ez azért volt lehetséges, mert a^ behozatali tilalom nem engedett meg egészséges versenyt és mi kénytelenek voltunk a bármenynyire szivünkhöz nőtt rossz magyar gyártmányt drágán megfizetni. (Igaz! Ugy van! a szélsőhaloldalon.) Szivesen hozunk áldozatokat azért, hogy fejlesszük az ipart, de áldozatokat hozni azért, hogy fejlesszünk magánérdekeket, ezt ne kívánják ettől a szegény, szerencsétlen országtól, amely már teljesen ki van fosztva, s amelynek adózó polgárai a gondok szörnyű problémái előtt állanak. Ugyanez a behozatali tilalom mintegy parallelogrammaképen jelentkezik magában a vámtarifajavaslatban, (Ugy van! balfelől.) mely voltaképen semmi más, mint ugyanaz, mert hiszen, ha a súlyosan megterhelt kész- és félgyártmányok és nyersanyagok behozatala meg lesz nehezitve, nem birják behozni, ennélfogva azok a bizonyos nagyipari vállalatok majd a maguk gyártmányait fogják itt egész könnyű szerrel elhelyezni a saját maguk által kalkulált áron. (Zaj.) Hogyan lehetséges az, hogy pl. a Polgári Serfőzde berendezkedik textilgyártásra, s a többiek is ugyanezen példa szerint cselekszenek? A t. minister urnák ezt a helyzetet tisztán kell látnia, és kérjük, hogy legalább legyen Janus-arcú, mosolyogjon egy kicsit mifelénk, a kereskedelem és munkástársadalom képviselői felé is és ha már eddig mindig a könnyes arcát mutatta felénk és mosolygó arcát másfelé, fordítson ezen a helyzeten és mosolyogjon egy kicsit errefelé is. (Derültség.) Lehetetlenség ez, tovább már igy nem mehet. Oly elemi erejű elkeseredés lesz a válasz, amely ma még csak panaszkodásokban nyilatkozik meg, amelyeknek következményeit azonban senki sem láthatja tisztán. Kínában az a szokás van, hogy minden községben a községháza előtt egy harangláb áll, s akinek panasza van, elmegy a haranglábhoz és megkondítja a harangot. Ha Magyarországon ma mindenütt ott volna ez a harangláb, akkor ma többé-kevésbé minden ember odamenne ahhoz a haranglábhoz. — egy nagyon kiskörű társadalom kivételével — megkonditaná a harangot, s e harangok panaszos szavával telnék el ez az ország, amely mint egy rémes orchester zúgna fel a szomorú magyar égre. Rémséges! Hát nem hallják a nemzetgyűlés tagjai és nem hallja a kormány a lelkek néma sikoltását, azt a konvulziós erőt, amely dolgozik már a mélyben, a sok rettenetesen szenvedő ember lelke mélyén? Nem tudják, hogy most, amikor rekonstrukcióról álmodozunk, amikor az ország felépitését akarjuk megalapozni, akkor voltaképen lassan omlik és bomlik össze mindaz a kis életerő, amely még ebben a nemzetben van? Nem veszik észre azt, hogy mi van e falakon kivül a nagy társadalomban? Nem veszik észre évi május hő 22-én, csütörtökön. azt a rémséget, amely ott lappang a lelkek mélyén? Csupa elkeseredés a kormányzat, a nemzetgyűlés és mindenki ellen, akiről azt hiszik, hogy segithetne az ügyén-baján, de nem akar segíteni. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: A képviselő urak csak tudják, hogy ki tud és mit lehet segíteni, ha már a laikus nép nem is tudja! A képviselő urak csak tudják, hogy a kormány sem Isten!) T. földmivelésügyi minister ur, ha ön tudná azt, amit nem tud, hogy az ellenzéki képviselő, mikor elmegy a kerületébe, önmaga felett arat nehéz győzelmet, legyőzi önmagát, hogy az elkeseredett népet le tudja csillapítani, (Szabó István (nagyatádi)földmivelésügyi minister: Az is a kötelessége!) és nem tárja fel a tömegek előtt azokat a bűnöket és mulasztásokat, amelyeket önök elkövetnek, mert nem akarja azt a szerencsétlen tömeget felizgatni, (Sándor Pál: Ez igaz!) önöknek a legnagyobb hálával kellene viseltetniük azzal a magatartással szemben, amelyet a magunk érdeke és népszerűsége rovására tanusitunk. Mi becsületes és lelkiismeretes meggyőződésünk szerint vívjuk meg harcainkat és félünk meggyújtani a tüzet, félünk meglobogtatni a tüzcsóvát, nehogy a gyúlékony haraszton elterjedjen a tűz és felégesse azt a magyar mezőt, amelyen már annyi minden pusztított: a háború leviatánja, a forradalmak rémséges szörnyű fenevadja. Mondom, mi magunk vívjuk a legnagyobb harcot önmagunk, meggyőződésünk ellen, akik pedig sokszor kiáltani, ordítani szeretnénk, hogy a kormány végre térjen öntudatra. Nem merjük megmondani mind azt, ami a lelkünkben él, mert nem akarjuk fokozni âz _ elkeseredést, amely a lelkek mélyén tombol. (Zaj a jobboldalon. — SÍ abó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Mi köze van ennek a vámtarifához!) Én ezt a kitérést csak azért voltam bátor megengedni magamnak, mert a minister ur volt szives engem erre provokálni. Egyébként roppant csodálkozom, hogy a földmivelésügyi minister ur annyira el van ragadtatva ettől a vámtarifa-javaslattól, (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Ki mondta? Tessék megnevezni azt, aki mondta!) mert hiszen a gépvámok és olaj vámok voltaképen az egész mezőgazdaság tönkretételét fogják eredményezni. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Dehogy is eredményezik!) Ha nem is tönkretételét eredményezik, de megnehezítik a mezőgazdasági termelést, a mezőgazdasági ipart, mert az olaj- és gépvámokkal oly súlyos terhek hárulnak a mezőgazdaság művelőire, amelyeket kimagyarázni semmiféle földmivelésügyi ministeri tekintéllyel nem lehet. Én legalább is azt vártam volna, hogy a túlsó oldalon a mezőgazdaság igen t. képviselői fel fognak jajdulni ezek miatt a tételek miatt. (Szabó István {nagyatádi) földmivelésügyi minister: Tessék elmondani a kifogásokat, majd felelek rá!) Én a részletekbe nem bocsátkozom; nagyon jól tudja az igen t. minister ur, hogy ezek a kérdések miben kulminálnak. Majd a részleteknél határozati javaslatokat fogunk előterjeszteni és meglátjuk, hogy méltóztóztatik-e azokat honorálni. (Sándor Pál: Megmondtuk a kifogásainkat, de nem volt ott a minister ur! — Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Mindenütt nem lehetek jelen! — Sándor Pál: A hármas bizottságban sem volt jelen! — Kothenstein Mór: Ahol kellene, ott nincs jelen! — Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Valahol csak vagyunk!) Nagyon siettünk ezzel a vámtarifajavaslattal, pedig nem is volt okszerű és célszerű. Amint méltóztatnak tudni, az osztrák vám-