Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-288

A nemzetgyűlés ,288. ülése 1924. kek, amelyeket előállítanak, szerintük úgyis bírnák a világversenyt, akkor nincs semmi, a józan ésszel szembeállítható indoka annak, hogy kizárjuk a versenyt. És valóban igy is van. Ha annak a szélső álláspontnak nem is vagyok a híve, hogy a szabadkereskedelenire való teljes ráhelyezkedéssel, tehát minden vám megszüntetésével, hogy ugy mondjam, meztelen mellel álljunk ki a világgazdasági versenyének, de mint említettem, nem vagyok hive ezeknek az erős, mesterséges és csak a nagytőke protekcionizmusát szolgáló védővámoknak sem. Bár a kormány négy év óta olyan gondosan készitette elő ennek a javaslatnak alappilléreit, mégsem látom azt a szorgos gondoskodást, annak szakértői és elfogulatlan megítélését, — és ezt látom elmulasztottnak az igen t. kormányzat részéről — vájjon a nálunk ma meglevő iparágak közül melyek azok, amelyek már régi minőségükben is felvehetik a versenyt a külföldi árukkal, melyek azok, amelyeknek gazdasági előfeltételei olyanok, hogy akár vámvédelem nélkül, akár átmeneti ideig bizonyos mérsékelt vámvédelemmel támogatva, meg fogják állni a versenyt a külfölddel a jövendőben elképzelt vámmentes időszakban is! Ezeknek elfogulatlan szakértői vizsgálatok alapján való kiválasztását nem látom, mert ugy látom, hogy általánosságban még olyan iparok is vámvédelmet fognak élvezni e szerint a vámtarifajavaslat szerint, amelyek pedig ezt a vámvédelmet nem érdemlik meg, mert nem szolgáltak rá részint produktumaik minőségénél fogva, részint a készítés szakértelménél fogva, részint pedig az üzlet, vagy az iparüzem vezetésének unszoliditásánál fogva. Az a transzigáló álláspont, amelyre a szabadkereskedelem elvi hi vei is hajlandók lehetnek, csak az lehet, hogy egy rövid időre, átmeneti esztendőkre, — lehet beszélni öt, vagy legfeljebb tíz esztendőről — bizonyos vámvédelmet adjunk, amely idő alatt különösen az elmúlt négy éven át fennállott zárt vámterületet is figyelenibevéve, folyamatosan volt és lesz elég ideje minden iparnak megmutatni, mire képes és mit tud produkálni. De hogy ezekkel a védővámokkal hosszú jövendőre a tökéletes konkurreneianélküliséget biztosítsuk a helyi olyan nagyvállalatoknak, amelyek a vámvédelem folytán most már egyáltalában nem fognak törekedni — nincs is miért törekedniük — arra, hogy jobb és olcsóbb produktumokat dobjanak ki a fogyasztók tömegei számára: ennek nemcsak értelme nincs, hanem ez bűnös könnyelműség is a kormányzat részéről, részint a fogyasztók tömegeivel szemben, részint az ipar jövendőjével szemben is. Tisztelt Nemzetgyűlés! Jól tudom, hogy a tudomány és a közgazdasági tudomány nem állította még fel a szeizmográfját ennek a kutatásnak, amelyre rövid pár szóval rámutatni bátor voltam. Nincs olyan apparátusunk és főleg nincs is olyan szakképzett közgazdászokból álló testületünk, amely elfogultság — és érdekeltségmentesen tudna véleményt mondani arról, hogy ez és ez az iparág valóban életképes, reális és a világminőség paritásával a versenyt birja. Ez, mondom, nincs meg, mert sajnosán kell megállapítanom az egész országnak e feltűnő szakértelmi szegénységét, hogy mikor ilyen kérdésekről szó jön, azt látjuk, hogy szakembereink legnagyobb része érdekeltségeket képvisel. Hiszen nagyon természetes, hogy az ipari vállalatoknak egyesülései szakembereket tartanak a maguk szervezeti és adminisztratív ügyeinek is az élén. Viszont a másik oldalon, ha látom is, hogy a fogyasztóknak nincs meg a kellő szervezettségük s egyáltalában nincs meg az az ellenkező apparátus, amely a vállalatok oldalán intézményesen felépítve megvan, mégis azt kell állítanom, évi május hó 22-én, csütörtökön. 133 hogy a másik oldalon is közvetlenül érdekeltek, tehát elfogult emberek vannak. A szakértők is ilyenformán érdekeltségekhez lekötve, bizonyos elfogultsággal [tárgyalják a kérdést, még ha az igen t. túloldal nem is volna lekötve, hogy ezt a javaslatot változtatás nélkül akarva, nem akarva, meg fogja szavazni s ilyenmódon itt tulajdonképen a vita nem a vitának igazi szószerinti értelmét, a meggyőződést szolgálja, mert hiszen, sajnos, önöket meggyőzni ebben a kérdésben sem lehet. Hiszen a múltkor is, amikor azt mondtam, hogy önök mindent meg fognak szavazni, azt mondotta rá büszkén az egyik képviselő ur: igen, mindent megszavazunk. Ilyen körülmények között ezek az érvek semmi meggyőződést nem szolgálnak, csak arról van szó, hogy részben a magunk lelkiismeretét megnyugtassuk . . . (Dénes István: Remélem, a kisgazdák vámtarifaellenesek! — . Renczes János: Azt nem Dénes István mondja meg! — Dénes István: Én csak felteszem a kérdést! Mert megöli a mezőgazdaságot! Őket öli meg elsősorban! — Renczes János: Ahhoz nincs önnek semmi köze, azt bizza mireánk!) Elnök : Csendet kérek. ( Peidl Gyula : A szavazást egy automata is elvégezhetné!) Nagy Vince: Mondom, ha ez a vita, sajnos, nem is szolgálja a meggyőzést, — mert itt arról már nincs szó — mi legalább a magunk lelkiismeretben kötelességének akarunk eleget tenni azzal, hogy egy ilyen fontos kérdésben, amikor látjuk, hogy ujabb terhet, ujabb drágulást, az életviszonyok megrontását és az adózó polgárok teherviselőképességének aláásását fogja jelenteni ez és ilyen módon valóságos fiskusi érdek volna az ezzel ellentétes álláspont támogatása, legalább felsorakoztatjuk azokat az érveket, amelyeket ezzel a javaslattal szemben helyeseknek és józanoknak látunk. Azt méltóztassanak megmondani nekem a vámvédelem hivei, vájjon, ha törvénnyé válik ez a vámtarifa javaslat, el fogja-e érni azt az eredményt, amelyet tulajdonképen elérni szándékozik az iparvédelmen kivül? Tudniillik a szomszédos országoknak, főleg az iparos országoknak egy olyan sorompót állítani fel, amely amíg egyrészről az ő iparcikkeik idevaló beözönlését meggátolja, talán ha ki nem mondottan is, azt a rejtett célt is magában foglalja, hogy az itteni iparfejlesztéssel, az itteni munkások foglalkoztatásával szemben a túlsó oldalon egy bizonyos ipari hanyatlás fog beállani, a túlsó oldalon fog az ipar és kereskedelem egy dekadenciának eléje nézni; és nem tudom, hogy egy elképzelt irredenta gondolatnak, szerintem helytelenül, a közgazdasági kérdésekbe is való kapcsolása nem arra számit-e, hogy ilyen módon a velünk szemben elég ellenséges — hiszen a mi testünkből megnövekedett — államok, amelyek négy esztendő alatt is elzárkózó politikát folytattak, ily módon gazdaságilag a lejtőre jutva el fognak erőtlenedni a mi előretörekvésünkkel szemben. Ilyen célt a javaslat törvényerőre válása esetén és az ennek alapján megkötendő szerződések elérni nem fognak. Sohasem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a szomszédos államok lakosságának egy részét magyar emberek teszik és nemcsak magyar emberek, hanem Magyarországnak volt állampolgárai.^ Méltóztassanak elgondolni, — hiszen jól ismerjük — a legiparosabb szomszédállamnak, Csehszlovákiának belső gazdasági helyzetét a négy esztendő alatt. Méltóztatnak talán tudni, hogy Magyarország volt Felvidékén, tehát a tót részeken, ahol erős ipar volt, ez az erős ipar sok minden körülménynél fogva, főként a cseh szokolnak magas állásánál fogva, nagy pusztulásnak indult és most talán arra méltóztassanak gondolni, hogyha mi megnyitjuk a vámsorompókat vagy legalább is mérsékeltebb vámo22*