Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIV. kötet • 1924. május 14. - 1924. június 17.

Ülésnapok - 1922-287

A nemzetgyűlés 287. ülése 1924. évi május hó 21-én, szerdán. 105 ne méltóztassanak politikai szempontokból mérlegelni ezt a javaslatot, hanem tisztán gazdasági szempontokból és az ország gazdasági jövőjének szempontjából. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök: A tanácskozásra szánt idő letelt. A vitát megszakítom és előterj^mtést teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket folyó hó 22-én, csütörtökön délelőtt 10 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzessék ki a vámtarifáról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, akkor ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Mielőtt az interpellációk meghallgatására áttérnénk, a házszabályok 204. Vának utolsó bekezdése értelmében bejelentem a t. Nemzetgyűlésnek, hogy holnap fél két órakor a közélelmezési minister ur válaszolni fog Farkas Tibor képviselő urnák a közélelmezési ministerium gabonavásárlásai és hitelműveletei tárgyában folyó hó 14-én előterjesztett interpellációjára. Tudomásul vétetik. Most áttérünk az interpellációk meghallgatására. Szólásra következik? Petrovits György jegyző: Kupert Kezső! Kupert Rezső: T. Nemzetgyűlés ! Igen röviden óhajtom a t. Nemzetgyűlés idejét igénybevenni egy pártunkat érintő kérdésben. A Kosísuth-párt képviseleetében hónapokkal ezelőtt kérvényt adtam be a minister elnökséghez, melyben kértem, hogy a ministerelnök ur a párt számára egy politikai napilap megjelenését engedélyezni sziveskedjék. Erre a kérvényre választ mind a mai napig nem kaptam, ennélfogva kénytelen vagyok a ministerelnök úrhoz kérdést intézni az iránt, miért nem történt meg ennek a kérvénynek elintézése és hajlandó-e a ministerelnök ur azt és pedig kedvező értelemben elintézni. Magyarországon a legutóbbi félszázadban állitólag sajtószabadság van. A háború idejéig, sőt még a háború alatt is, annyira amennyire volt is, de sajátságos, hogy bár törvény van rá, hogy Magyarországon gondolatait sajtó utján mindenki közölheti és terjesztheti, ezt a törvényt a magyar kormány, különösen a kurzuskormányok, már hosszabb idő óta egyáltalában nem respektálják. (Zsirkay János: Zsidókurzuskormányok !) A kurzuskormányok úgynevezett kurznsrendeletekkel kormányoztak, ugyamigy mint a háborúban tették és ennek indokául azt hozzák a kurzuskormányok egyszerűen elkasszálták a fel, hogy erre a háború után szükség van. Ezek sajtószabadságot és annak egyik leglényegesebb megnyilvánulási formáját, amelyet szintén törvény rendel, illetőleg enged meg, elkasszálták azt a jogot, hogy bárki szabadon, minden engedély nélkül, alapithasson politikai napilapot is. Idézem a Tisza-rendszer törvényének az 1914 : XIV. t.-cikknek 16. §-át, mely szerint időszaki lapot mindenki szabadon alapithat, az alapításhoz engedély nem szükséges. A kurzuskormányok hivatkozva arra, hogy a mai állapot a háborús helyzet fentartását még mindig szükségessé teszi és visszaélve azzal a hatalommal, melyet olyan irányban kaptak, hogy háborús okokból szükségrendeleteket bocsáthassanak ki, ezt a jogot egyszerűen elkobozták. Ehhez foghatót Magyarországon kivül sehol sem találhatunk. Most azt halljuk, hogy az iparpártolás érdekében szükség van vámvédelemre és a kormány fog gondoskodni róla, hogy ne kerülhessen az ország fogyasztó közönsége bizonyos kartellek kezébe. Sajátságos, hogy ezt már régóta felismerte, négy év óta dolgozik ezen a vámtarifán, négy év óta tudja ezt az igazságot, mégis mindent megtesz arra nézve, hogy a kartelek éljenek, és éljen, boldoguljon és virulhasson a sajtókartel, mert nem enged uj lapot alapitani és nem enged a meglevő lapoknak semmiféle versenyt támasztani. Kivételesen néha enged, mert megtörtént ezeknek a kormányoknak idejében is, hogy egyes személyeknek, egyes epizód érdekeltségeknek engedtek napilapot alapitani. Nem értem meg ezek után azt, hogy a Kossuth-párt mivel szolgált rá arra, hogy mikor a világon minden irányzatnak meg van á maga lapja, — elég, hogy csak rámutassak a jobbszélső pártoknak szélsőséges irányzatú napilapjaira, — mikor mondom minden irányzatnak meg van itt ebben az országban a sajtója, egyesegyedül csak a Kossuth-pártnak, a Kossuth-tradició politikájának nincs meg, egyesegyedül annak nem szabad itt lapot alapitani. Nem állitom azt, hogy a magyar sajtó egy» jó része ezeket a tradiciókat nem ápolja, sőt boldog vagyok megállapithatni, hogy egy jó részük igenis ápolja, azonban mégis a mi pártunk hátrányos helyzetben van, mert nincs meg magának önállóan a lapja. A régi kormányok, de minden időben minden ország kormánya vigyázni szokott arra, hogy a parlamentben képviselettel biró minden politikának minlenütt meglegyen a maga önálló laporgánuma. Ennek dacára, jóllehet a ministerelnök úrhoz hónapokkal ezelőtt adtunk be egy kérvényt, a ministerelnök ur mégcsak nem is reagál erre a kérvényre, ellenben most olyan félhivatalosan azt üzengetik a pártnak, hogy meg lesz a sajtó és a büntetőnovella és abban megint visszaállittatik majd a kormány rendeleteivel szemben a régi törvénynek a rendelkezése, hogy mindenki szabadon alapithat napilapot. Ez azonban, mig egyrészről támadás a sajtószabadság ellen, annak szinte egész megfojtása, másrészről csak porhintés, mert tudni kell, hogy a novella szerint ezentúl ahoz, hogy valaki lapot alapíthasson, a mai értéket véve, körülbelül 950 milió korona, tehát majdnem egymilliárd korona kell, mert a Pesthy Pál féle novella 50.000 korona arany biztosítékot követel, ami a mai viszonyok között körülbelül 900—950 millió papirkoronának felel meg. Ha tehát valaki élni akar azzal az alkotmányos jogával, amelyet minden időben biztosítanak minden alkotmányos állam polgárai részére, hogy bárki szabadon alapithat politiki napilapot, mondom, ha valaki ezzel a jogával is élni akar, annak először 950 millió holt tőkét kell letennie, mert ezt az összeget egyszerűen holt tőkének kell venni, amely kikapcsoltatik a nemzet gazdasági életéből, és azt kell biztositékul letennie, hogy azután 1—2—3 és 3y

2 per centes kamatot kapjon az illető lapvállalat. Elveszik ez a 950 millió úgyszólván a nemzeti termelés részére is. Különösen súlyos ez a letételre irányuló rendelkezés a sajtónovellában, mert ennélfogva teljes lehetetlenné válik Magyarországon, hogy a legtöbb ember és a legtöbb társadalmi réteg politikai napilapot alapithasson. Másrészről egyszerűen ajándék ez a már meglévő sajtónak, amelyre bármilyen kis nyomorult napilap is légyen, a kormány egyszerűen kimondja a törvényben, hogy az legkevesebh 950 millió koronát ér. Korlátozá-