Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.
Ülésnapok - 1922-275
A nemzetgyűlés 275. ülése 1924. évi április hó 11-én, pénteken, Scitovszky Béla, Huszár Károly és Zsitvay Tibor elnöklete alatt. Tárgyai : Az államháztartás egyensúlyának helyreállitásáról szóló és az ezzel kapcsolatos szanálási törvényjavaslatok tárgyalása. — A gazdasági bizottság beterjeszti jelentését a nemzetgyűlés 1923/24. évi költségvetési előirányzatában megállapított hitelekkel szemben mutatkozó túlkiadásokról, előirányzat nélküli kiadásokról, valamint ezen költségvetési év végéig előre láthatólag bekövetkező túlkiadások fedezeti többletéről. — Elnöki előterjesztések. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. — A napirenden lévő javaslat vitájában résztvettek: Eőri-Szabó Dezső, Bell Miklós, Apponyi Albert gr., Reisinger Ferenc, Berki Gyula, Zsirkay János. A kormány részéről jelen vannak: Daruvár y Géza, Szabó István (nagyatádi), Pesthy Pál, gr. Csáky Károly, Vass József, Bud János. (Az ülés kezdődik d. e. 7 órakor.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Elnök: Az; ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Perlaki György jegyző úr, a javaslatok _ mellett felszólalókat jegyzi Forgács Miklós jegyző úr, a, javaslatok ellen felszólalókat pedig jegyzi Hébelt Ede jegyző úr. Napirend szerint következik a szanálási törvényjavaslatok (írom. 371, 422—426, 429) folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik! Petrovits György jegyző: Eőri-Szabó Dezső. Eőri-Szabó Dezső: T. Ház! Amikor ebben a szokatlan korai órában, már csak Budapesten szokatlan korai órában, alkalmam van a t. nemzetgyűlésben szót emelni, örömömet fejezem ki a felett, hogy a magyar parlament ily korán, ily becsületesen hozzákezd a maga munkájához. {Igazi Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon. Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nyolcórai munkaidő!) Igazán örülök rajta, hogy példánkkal mutatjuk a falu dolgozó népének, amely nem is hét órakor, hanem már négy órakor megkezdi a maga munkáját, hogy mi is korán tudunk dolgozni. Igenis, mi, akiket képviselőkül küldtek a nemzetgyűlésre, mi szintén tudunk korán kelni. Az álmos Budapest felett mindenesetre biztató hainalsugár ez a meglehetősen megtelt terem és ha ezt hasonló arányban folytatnék máskor is, bizonyos vagyok benne, hogy sokkal előbbre tudnók vinni az ország ügyét. (Rácz János: Mégis ellenezték a tizenhat órás ülést. — Szilágyi Lajos: Földbirtokreformot kellene így tárgyalni!) Ha e fölött örömömnek is kell kifejezést adnom) őszinte szívvel, mint falini ember, aki magam is hozzá vagyok szokva a korai munkához, más oldalról mélységes szomorúság tölt el, amikor a napirenden levő javaslathoz kell szólnom. (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek! NAPLÓ XXIII. Eőri-Szabó Dezső: Mondom, mélységes szomorúság tölt el, mert ugy érzem, ez az én egyéni impressszióm, hogy ez alkalommal a trianoni béke által elkészített koporsóhoz az utolsó szögeket kovácsoljuk. (Mozgás.) Szent meggyőződésem, hogy a külföldi kölcsön és az ezzel kapcsolatos javaslatok nemcsak, hogy gazdaságilag nem fogják az országot talpraállitani, hanem egyenesen politikailag — különösen nemzetileg — a sirba fektetik. Mindennek dacára, hogy ilyen mélységes, súlyos aggodalmakat táplálunk a külföldi kölcsönnel m a vele kapcsolatos javaslatokkal szemben, az ellenzék ezek törvényerőre emelkedését még sem akarja megakadályozni. (Mozgás a jobboldalon.) Nem akarjuk az ódiumot vállalni annak, hogy e törvényjavaslatok talán a mi küzdelmünk folytán nem lesznek törvények. Hiszen elhiszem, hogy a Bethlen-rezsim által inaugurált lehetetlen pénzügyi és külügyi politika részére talán nincs is más kivezető ut, mint a melyhez a kormány e javaslatokban az országot le akarja bilincselni, de lelkiismereti és hazafias kötelességünk, a választóink által ránk ruházott kötelességünk, hogy a kritika és a tiltakozás jogával éljünk. Igenis szükségünk van arra, hogy a tárgyilagos és egészséges kritikának minél bővebb mértékében részesítsük e javaslatokat, még akkor is, hogy ha a mi kritikánk falrahányt borsó, még hogy ha pusztában elhangzott szó is. Igenis, szükségesnek tartom a lehető legélesebb kritikát e javaslatokkal szemben, hogy legyen nyoma annak, hogy e fontos időkben igenis a nemzeti közvélemény egyik és jobbik része e kisérlettel szemben, amely maradék Magyarországot is teljesen ki akarja szolgáltatni a gazdasági fellendítés reményében legelkeseredetteb ellenségeinek, hogy e kisérlettel szemben voltak, akik tiltakoztak és tiltó szavukat a nemzetgyűlésben, a törvényhozás házában felemelték. Hisz e javaslatokkal, amint majd bővebben lesz alkalmam rámutatni, az országot egyenesen azoknak szolgáltatjuk ki, akiknek létérdeke az, hogy e lesújtott nemzet fel ne emelkedhessek, hogy e lesújtott nemzet semmi tekintetben ne emelhesse fel a maga fejét, mert ez, a felemelkedés ezeknek az ujabb időkben naggyá lett kis hatalmaknak veszedelmét jelenti. T. 1
