Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-275

56 A nemzetgyűlés 275. ülése 1924. tályok, amelyek a mai élet nagy gondjaival nehezen tudnak megküzdeni. Az előttemi szóló t. képviselő ur iménti felszólalása kapcsán azt mondotta, hogy a kormány nem számol el a nemzet pénzével, hova tette a kormány a pénzt és pont. Ehhez falun hozzá fogják tenni, hogy a kormány és talán a többségi párt elkezelte a pénzt. (Mozgás balfelől.) Bocsánatot kérek, nagyon könnyen hozzáteszik rosszhiszemű emberek ehhez a megjegyzéshez még ezt a pótmegjegyzést. Én a t. képviselő urnák figyelmébe ajánlom, hogy költségvetés nemléteért nem a Bethlen-kormány, nem Bethlen István ministerelnök és nem ez a párt felelős. Megmondom, hogy mik felelősek: felelős a háborü, felelős a kommün, felelős a forradalom, felelős a román megszállás, felelős &,% ellenforradalom és felelős az az általános gazdasági és pénzügyi dezolució, amelybe mindezek nyomán belejutottunk. Én nem kivánom azt, hogy az ellenzék és a kormányzópárt ugy szeresse egymást, mint ahogy a vőlegény szereti a menyasszonyát (Varsányi Gábor: Isten mentsen meg tőle!) de egy tiszteletteljes kérésem van — egy régi eredetű kérésem) —, hogy ugy se szeressük egymást, mint a legtöbb ember az anyósát szokta szeretni. Ennél a javaslatnál és összes felszólalásainknál is mi a magunk részéről tudatában vagyunk annak, hogy ez a nemzet lejtőre jutott, hogy ezt a nemzetet a lejtőn meg kell állítani. Mert sokan azt hiszik, hogy a lejtőnek nincs vége. De én azt mondom, hogy van vége: egy feneketlen mélység, a melybe ez a nemzet bele fog zuhanni, ha mi nem teljesítjük kötelességeinket. Elfogadom a javaslatot. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Zsirkay János! (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. (Zaj a jobboldalon.) Varsányi képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni, Zsirkay képviselő urat pedig kérem, méltóztassék beszédét elkezdeni. Zsirkay János: T. Nemzetgyűlés! Nagyon szívesen követem azt a régi parlamenti szokást, hogy az előttem felszólalt képviselő ur beszédébe kapcsolódjam: be. Teljesen magamévá teszem Berki igen! t. képviselőtársamnak azt a felfogását, hogy senki ne beszéljen hosszabb ideig ehhez a javaslathoz, mint ameddig egészen tárgyilagosan, objektíve beszélhet. Beszédemben nemi is mondok egyetlen egy szóval sem többet, mint amennyit nemzetein, országom érdekében szükségesnek tartok. Már a múltkori indemnitási beszédemben kijelentettem, hogy a parlament egyik pártja sem sajátíthatja ki magának a hazafiasság jelzőjét. Meg vagyok róla győződve, hogy odaát is épen olyan gondolkozó és belátó politikusok ülnek, mint itt, akik a maguk módja, a maguk ítélete szerint akarják boldogítani ezt a nemzetet. Én a nemzetgyűlés egyetlen egy tagjáról sem tudom feltételezni, hogy ne ezzel a gondolattal jött volna ide. Mindannyiunknak célja — mint Berki t. képviseltársunk mondotta •—, hogy ezt a lejtőre jutott nemzetet végre megállítsuk a lejtőn és lehetőleg talpraállitsuk. Sajnos, azonban, az én meglátásom ebben a tekintetben egészen ellentétes a t. képviselő úréval. Mint már a múlt alkalommal is m;ondéui április hó 11-én, pénteken. tana, én visszamenve keresem és nyomozom azokat az okokat, amelyek az országot ebbe a gazdasági helyzetbe hozták. Bámutattam több visszaélésre, rámutattam arra, hogy hová folytak el a dolgozó emberek által termelt milliárdok. Mi igenis azt állitjuk, ez a hitünk és meggyőződésünk, hogy elkerülhettük volna ezt a rettenetes gazdasági katasztrófát, ha olyan ember ült volna a pénzügyministeri székben, aki tudott volna parancsolni, tudott volna egyes érdekszféráktól menekülni és nem a bankoligarchia hatalmát növelte volna meg a végletekig, hanem a dolgozó egyetemesség érdekeit tartotta volna szem előtt. Azt mondják odaátról, — nagyon sokszor halljuk hangoztatni — hogy nem tudják megérteni, miért vagyunk mi a kölcsön ellenségei; hát nem jó-e az. ha idegen tőke jön be az országba, és megtermékenyíti gazdasági életünket, nem jó-e az, ha ez az idegen tőke segiti talpraállitani ezt a szegény országot

1

? Egyetlen egy ember sincs, aki ez ellen tiltakoznék. Csak jöjjön be a tőke, csak termékenyítse meg a gazdasági életet. De ott van a csalafintaság, hogy amikor a magyar kölcsönt párhuzamba hozzák az osztrák kölcsönnel, akkor azt mondják, hogy az egészen más. Nem arra alludálok, hogy ott 650 milliót tett ki a kölcsönösszeg, itt pedig csak 250 milliót. Nemcsak az összeg a lényeges, nemcsak azon van a hangsúly, hanem azon, hogy a törvényjavaslat minden egyes betűjében a legteljesebb rabszolgaság, a nemzet kalodába verése nyilatkozik meg. Taláii azt mondják önök, hogy elfogultak vagyunk. Itt van egy újság, a Pesti Hirlap, amelyet igazán nem lehet fajvédő, kurzuslapnak nevezni. Szórói-szóra felolvasom mit mond erről a javaslatról. A következőket mondja: (Olvassa): „Tárgyilagos érvekkel ki fogjuk mutatni, hogy amennyiben

1 ez a törvényjavaslat változás nélkül törvényerőre emelkednék, a ministeri önkényuralom iktattatnék törvénybe, a parlament jogrendjét korlátoznák, az adóterhek korlátlan emelésére diktátori hatalmat adnának a mindenkori pénzügyministernek és ezen keresztül természetesen az iderendelt ellenőrző közegnek." De még súlyosabb kijelentést is tesz ez a lap, amikor ezeket mondja: (Olvassa) A kormányjavaslat furcsa helyzetbe hozza magát az államfőt, magát a kormányzó urat is, aki esküt tett, hogy a törvényeket megtartatja, de akivel most aláiratni akarja a saját kormánya azt a második paragrafust, mely szó szerint kimondja, hogy: „Az illető rendelkezés foganatosittassék a fennálló törvényektől eltérően is, amennyiben az intézkedések szükségesek volnának." Ez benne van a 2. §-ban, és csak azért nem olvasom fel eredetiben, hanem kivonatosan', a Pesti Hirlap hasábjairól, hogy időt nyerjek, mert felszólalásom során még rengeteg mondanivalóm van. Tudomásom szerint a Pesti Hirlapot sem érzelmi, sem más kötelékek nem fűzik össze sem a Szózattal, sem a Néppel, és ez a liberálisnak elismert sajtóorgánum is kijelenti, hogy itt olyan őrületes, merész, hazard betörés történik a magyar parlamentarizmus életébe, amilyen még nem volt soha, hogy a parlament csak játékszer és ez után a szankció után teljesen felesleges intézmény. Nagyon jól tudjuk, hogy az egész állami élet a pénzügyön keresztül kulminál, és mivel ez a legfontosabb szerve az állami életnek, teljesen ki lesz kapcsolva a felügyelet alól, feleslegessé válik az állami élet legfontosabb szerve, a nemzetgyűlés; hiszen mindenben az ide ki-