Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-282

A nemzetgyűlés 282. ülése 1924. évi május hó 2-án, péntehen. 541 lanul vagy tudatosan, az engem abszolúte nem érdekel —, amely nagy sajtótröszt ebben az országban már eddig is kelleténél poval több hatalmat és befolyást gyakorolt. (Ulain Fe­renc: Kisgazdapárt! — Zaj. — Felkiáltások a jobboldalon: A barcsi mandátum! — Folyto­nos zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak. Eckhardt Tibor: Azt méltóztattak mon­dani, hogy önöket nem érdekli az, hogy a ma­gyar sajtónak mekkora része Miklós Andoré, hanem önöket tisztán az elvi kérdés érdekli, amikor pedig ismerjük jól ennek a szellemi hatalomnak fundementumát, amely valami­kor az Athenaeumot ugy szerezte meg, hogy a boldogult Lánczy Leót tudatosan és konzek­vensen addig zsarolta, amig ő oda nem dobta a részvények majoritását és amely a béke ide­jében a ïegszemérmetlenebb és leghitványabb demagógiával szerzett magának tábort s a há­ború alatt először háborús uszitó volt, mikor az volt népszerű, később pedig, ismét üzleti érdekből, beállt pacifistának, internacionalis­tának (Zaj a jobboldalon. — Ulain Ferenc: Csak védelmezzék! — Perlaki György: A na­pirendhez!) és repülőgépekről szóratta Az Est kinyomatott példányait a magyar frontra; s amikor vége volt a háborúnak és a tudatos nemzetbomlasztás és nemzetrontás célt ért, akkor — méltóztatnak visszaemlékezni — Kun Béla megveretésének idején lázító cikket irt, amely egyenesen lázitott és izgatott Kun Béla mellett. (Erdélyi Aladár: Akkor hibázott az a kormány, amely megengedte ezt! — Zaj.) Ez a sajtó és ez a sajtóhatalmasság azóta, hogy itt az úgynevezett keresztény és nemzeti újjáépítés megkezdődött, sokkal jobban kiter­jeszkedett és sokkal erősebb méreteiben és sok­kal veszélyesebb anyagi erejében, mint valaha. Például csak arra mutatok rá, hogy a Frank­lin-társulatot azóta szerezte meg, hogy az em­iitett nyomdai vállalatokon kívül a Calderoni­cég, a Lloyd-bank és más vállalatok kerültek még a birtokába (Zaj), ugy hogy olyan mérhe­tetlen anyagi hatalom áll ennek az; egyénnek rendelkezésére, amely együttvéve felülmúlja az összes többi sajtónak az. erejét. És ezzel a megszervezett, gazdaságilag jól megalapozott hatalommal szemben azt méltóztatnak mon­dani, hogy: minket nem érdekel, hogy az mi­ként szerezte ezt meg, azt méltóztatnak mon­dani, hogy nem fontos az, hogy az mit cselek­szik! Hogy példát hozzak fel, nem fontos az, hogy a kersztény értelemnek, a keresztény mű­vészvilágnak a legzseniálisabb embereit egye­nesen bérbeveszi és kisajátítja magának; nem érdekli önöket pl. az, hogy az egyik legtehet­ségesebb magyar regényíró, Móricz Zsigmond, holta napjáig arra kötelezte magát, hogy más­nak, mint Miklós Andornak nem ir. (Erdélyi Aladár: Ez az ő joga! Én ugyan sohasem ol­vasom Móricz Zsigmondot sem! — Szijj Bálint: Mi köze ennek a napirendhez?) A tragikusan lesújtó tényeknek egész arze­nálját tudnám felvonultatni, hogy ennek az erkölcstelen és hitvány sajtóhatalomnak valódi mibenlétét itt önök előtt illusztráljam. És ami­kor rámutatok arra, hogy a Budapesten futó nyomdagépeknek 68%-a ezé a Miklós Andoré, aki a háború befejezése óta is mérhetetlen ha­talomra és gazdagságra tett szert, szabad-e, jogos-e, lehet-e akkor ennek a hatalomnak ér­dekében a jogát, munkabérét követelő munká­soknak szájából kivenni a kenyeret % (Taps a balközépen. — Szomjas Gusztáv : A munkások bőrére politizálnak ! — Kiss Menyhért : Ez a keresztény irányzat ! — Zaj. — Elnök csenget.) Sokfelől hallottam azt a vádat, hogy miért nem érvényesítettem ezeket az aggályokat, mint sajtófőnök. (Ugy van! Ugy van! a jobb­oldalon.) Kijelentem, — méltóztassanak utána­nézni a ministerelnöki archivumban — hogy Teleki Pál ministerelnöksége alatt kétezer, és a ministerelnök ur vezetése alatt szintén két­szer tettem javaslatot Az Est-nek és társainak betiltása iránt. Első felszólalásom is ennek érdekében történt. (Zaj.) A kormányon belül mindenkor akadt szószólója és védelmezője ennek az újságnak ; (Zaj.) igy Klebelsberg belügy-, majd később kultuszminister ur állan­dóan, mint ennek a sajtónak rendithetetlen apostola szerepelt... (Rupert Rezső : Aki igy beszél, az nem jogosult beszélni ! Nem szabad betiltani A Nép-et sem, Az Est-et sem, ez vi­lágos, mert különben nem jogos a panasza ! — Szomjas Gusztáv : Ön is követelte A Nép be­tiltását ! — Rupert Rezső : Ez nem igaz !) Elnök: Rupert képviselő urat kérem, mél­tóztassék csendben maradni. Eckhardt Tibor: ... és ezzel elősegítette ennek az üzleti érdekből hazaáruló sajtónak az elterjedését. Még a meggyőződéses kom­munista, a legszélsőségesebb anarchista is tisz­teletreméltóbb előttem, mint az az egyén, aki mindenkor üzleti érdekből tetszőleges irány­zatokat és bármely felforgató tendenciát haj­landó képviselni csak azért, hogy a maga zse­beit megtömje. (Zaj.) Hitványabb és erkölcs­telenebb sajtóhatalmat, mint azt a sajtótrösz­töt, amely ma ebben az országban közvéle­ményt formál és irányit, s amelynek érdekében az igen t. kormány most törvénytelen módon beavatkozott, nem tudok elképzelni. (Ugy van! Ugy van! Taps a balközépen. — Ulain Ferenc: A nagybankok után Klein Ármin!) Ha van létjogosultsága a beavatkozásnak, s ha vannak még etikai szempontok, ha vannak még nem­zeti szempontok, amelyeket érvényesiteni le­het és kell, hát kérdem, ezeknek javára vagy ezeknek ellenére kellett volna-e az igen t. kor­mánynak beavatkozni? (Élénk helyeslés és taps a balközépen.) Miféle megfordított szociálpolitika, miféle elve az a gazdasági bérharc elintézésének, mi­kor az igen t. kormány — ha már aa a véle­ménye, hogy egyik vagy másik részen tör­vénytelen követelések állittattak fel -— nem azok ellen jár el, akik helytelen vagy jogosu­latlan túlzott követeléseket állítanak fel, vagy, sokkal helyesebben, megengedett és jogos kö­veteléseket illetéktelen és meg nem engedett módon utasítanak vissza, hanem a dolgozni akaró vállalatot, az egymást megértő munkást és munkaadót kényszeríti arra, hogy munká­ját beszüntetve, növelje a munkanélküliség­nek, a termelés megszakításának és általában a gazdasági élet pangásának amúgy is eléggé elképesztő és elég széles medrét? (Zaj.) Ha már a kormány erőszakot akar alkal­mazni, azt alkalmazhatta volna a munkaadók­kal szemben azáltal, hogy papírjukat meg­vonta volna, hogy kényszeritette volna őket, hogy a munkássággal szemben megfelelő magatartást tanusitsanak. (Zaj.) Vagy ha az igen t. kormánynak az volt a felfogása, hogy a sztrájk indokolatlan, ám méltóztatott volna azzal a főbizalmi testülettel vagy egyéb olyan szervvel szemben eljárni, amelynek kÖvttelé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom