Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-282

A nemzetgyűlés 282. ülése 1924. évi május hó 2-án, péntehen. 541 lanul vagy tudatosan, az engem abszolúte nem érdekel —, amely nagy sajtótröszt ebben az országban már eddig is kelleténél poval több hatalmat és befolyást gyakorolt. (Ulain Ferenc: Kisgazdapárt! — Zaj. — Felkiáltások a jobboldalon: A barcsi mandátum! — Folytonos zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak. Eckhardt Tibor: Azt méltóztattak mondani, hogy önöket nem érdekli az, hogy a magyar sajtónak mekkora része Miklós Andoré, hanem önöket tisztán az elvi kérdés érdekli, amikor pedig ismerjük jól ennek a szellemi hatalomnak fundementumát, amely valamikor az Athenaeumot ugy szerezte meg, hogy a boldogult Lánczy Leót tudatosan és konzekvensen addig zsarolta, amig ő oda nem dobta a részvények majoritását és amely a béke idejében a ïegszemérmetlenebb és leghitványabb demagógiával szerzett magának tábort s a háború alatt először háborús uszitó volt, mikor az volt népszerű, később pedig, ismét üzleti érdekből, beállt pacifistának, internacionalistának (Zaj a jobboldalon. — Ulain Ferenc: Csak védelmezzék! — Perlaki György: A napirendhez!) és repülőgépekről szóratta Az Est kinyomatott példányait a magyar frontra; s amikor vége volt a háborúnak és a tudatos nemzetbomlasztás és nemzetrontás célt ért, akkor — méltóztatnak visszaemlékezni — Kun Béla megveretésének idején lázító cikket irt, amely egyenesen lázitott és izgatott Kun Béla mellett. (Erdélyi Aladár: Akkor hibázott az a kormány, amely megengedte ezt! — Zaj.) Ez a sajtó és ez a sajtóhatalmasság azóta, hogy itt az úgynevezett keresztény és nemzeti újjáépítés megkezdődött, sokkal jobban kiterjeszkedett és sokkal erősebb méreteiben és sokkal veszélyesebb anyagi erejében, mint valaha. Például csak arra mutatok rá, hogy a Franklin-társulatot azóta szerezte meg, hogy az emiitett nyomdai vállalatokon kívül a Calderonicég, a Lloyd-bank és más vállalatok kerültek még a birtokába (Zaj), ugy hogy olyan mérhetetlen anyagi hatalom áll ennek az; egyénnek rendelkezésére, amely együttvéve felülmúlja az összes többi sajtónak az. erejét. És ezzel a megszervezett, gazdaságilag jól megalapozott hatalommal szemben azt méltóztatnak mondani, hogy: minket nem érdekel, hogy az miként szerezte ezt meg, azt méltóztatnak mondani, hogy nem fontos az, hogy az mit cselekszik! Hogy példát hozzak fel, nem fontos az, hogy a kersztény értelemnek, a keresztény művészvilágnak a legzseniálisabb embereit egyenesen bérbeveszi és kisajátítja magának; nem érdekli önöket pl. az, hogy az egyik legtehetségesebb magyar regényíró, Móricz Zsigmond, holta napjáig arra kötelezte magát, hogy másnak, mint Miklós Andornak nem ir. (Erdélyi Aladár: Ez az ő joga! Én ugyan sohasem olvasom Móricz Zsigmondot sem! — Szijj Bálint: Mi köze ennek a napirendhez?) A tragikusan lesújtó tényeknek egész arzenálját tudnám felvonultatni, hogy ennek az erkölcstelen és hitvány sajtóhatalomnak valódi mibenlétét itt önök előtt illusztráljam. És amikor rámutatok arra, hogy a Budapesten futó nyomdagépeknek 68%-a ezé a Miklós Andoré, aki a háború befejezése óta is mérhetetlen hatalomra és gazdagságra tett szert, szabad-e, jogos-e, lehet-e akkor ennek a hatalomnak érdekében a jogát, munkabérét követelő munkásoknak szájából kivenni a kenyeret % (Taps a balközépen. — Szomjas Gusztáv : A munkások bőrére politizálnak ! — Kiss Menyhért : Ez a keresztény irányzat ! — Zaj. — Elnök csenget.) Sokfelől hallottam azt a vádat, hogy miért nem érvényesítettem ezeket az aggályokat, mint sajtófőnök. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Kijelentem, — méltóztassanak utánanézni a ministerelnöki archivumban — hogy Teleki Pál ministerelnöksége alatt kétezer, és a ministerelnök ur vezetése alatt szintén kétszer tettem javaslatot Az Est-nek és társainak betiltása iránt. Első felszólalásom is ennek érdekében történt. (Zaj.) A kormányon belül mindenkor akadt szószólója és védelmezője ennek az újságnak ; (Zaj.) igy Klebelsberg belügy-, majd később kultuszminister ur állandóan, mint ennek a sajtónak rendithetetlen apostola szerepelt... (Rupert Rezső : Aki igy beszél, az nem jogosult beszélni ! Nem szabad betiltani A Nép-et sem, Az Est-et sem, ez világos, mert különben nem jogos a panasza ! — Szomjas Gusztáv : Ön is követelte A Nép betiltását ! — Rupert Rezső : Ez nem igaz !) Elnök: Rupert képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Eckhardt Tibor: ... és ezzel elősegítette ennek az üzleti érdekből hazaáruló sajtónak az elterjedését. Még a meggyőződéses kommunista, a legszélsőségesebb anarchista is tiszteletreméltóbb előttem, mint az az egyén, aki mindenkor üzleti érdekből tetszőleges irányzatokat és bármely felforgató tendenciát hajlandó képviselni csak azért, hogy a maga zsebeit megtömje. (Zaj.) Hitványabb és erkölcstelenebb sajtóhatalmat, mint azt a sajtótrösztöt, amely ma ebben az országban közvéleményt formál és irányit, s amelynek érdekében az igen t. kormány most törvénytelen módon beavatkozott, nem tudok elképzelni. (Ugy van! Ugy van! Taps a balközépen. — Ulain Ferenc: A nagybankok után Klein Ármin!) Ha van létjogosultsága a beavatkozásnak, s ha vannak még etikai szempontok, ha vannak még nemzeti szempontok, amelyeket érvényesiteni lehet és kell, hát kérdem, ezeknek javára vagy ezeknek ellenére kellett volna-e az igen t. kormánynak beavatkozni? (Élénk helyeslés és taps a balközépen.) Miféle megfordított szociálpolitika, miféle elve az a gazdasági bérharc elintézésének, mikor az igen t. kormány — ha már aa a véleménye, hogy egyik vagy másik részen törvénytelen követelések állittattak fel -— nem azok ellen jár el, akik helytelen vagy jogosulatlan túlzott követeléseket állítanak fel, vagy, sokkal helyesebben, megengedett és jogos követeléseket illetéktelen és meg nem engedett módon utasítanak vissza, hanem a dolgozni akaró vállalatot, az egymást megértő munkást és munkaadót kényszeríti arra, hogy munkáját beszüntetve, növelje a munkanélküliségnek, a termelés megszakításának és általában a gazdasági élet pangásának amúgy is eléggé elképesztő és elég széles medrét? (Zaj.) Ha már a kormány erőszakot akar alkalmazni, azt alkalmazhatta volna a munkaadókkal szemben azáltal, hogy papírjukat megvonta volna, hogy kényszeritette volna őket, hogy a munkássággal szemben megfelelő magatartást tanusitsanak. (Zaj.) Vagy ha az igen t. kormánynak az volt a felfogása, hogy a sztrájk indokolatlan, ám méltóztatott volna azzal a főbizalmi testülettel vagy egyéb olyan szervvel szemben eljárni, amelynek kÖvttelé-