Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.
Ülésnapok - 1922-282
A nemzetgyűlés 282. ülése 1924. évi május hó 2-án, pénteken. 537 zúdultak, amikor Gömbös Gyula t. képviselőtársam tényleg azt mondotta, hogy a türelem kezdi elhagyni, természetesen nemcsak őt, hanem, a munkásságot is. Ne fessék a forradalom képét a falra. (Erdélyi Aladár : Azért mondtuk, hogy nem kell !) Annak elkerülésére nem elegendő sem összetett kézzel ülnie a kormánynak, sem tisztán a nagytőke érdekeit szemlélve a munkássággal megegyezni akaró tőkéseket is elütni attól, hogy békés baráti kezet fogjanak egymással. (Zaj.) A t. belügyminister ur éjs az egész kormány legyen meggyőződve arról, hogy a forradalmaknak sohasem az ilyen erőszakos rendeletek lesznek az óvszerei, hogy ugymondjam, dorogi óvszerei. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Kenéz Béla képviselő urat illeti a szó ! Kenéz Béla : T. Nemzetgyűlés ! Mostanában, ugy gondolom, a Vénusz csillagképe ragyog az égbolton. Esti sétáim közben gyakran eszembe jut, amit a mai események is itt eszembe idéztek, hogy ha a Vénusznak vagy a Marsnak, vagy a magas mennybolt más bolygójának ... (Zaj a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! (Folytonos zaj.) Figyelmeztetem a képviselő urakat, hogy több képviselő ur már többizben rendreutasitásban részesült. Ne méltóztassanak erről megfeledkezni. (Peyer Károly : Van szerencsénk tudomásul venni !) Kenéz Béla: T. képviselő urak, önök véres komolysággal beszélnek mindig a holnap legsürgősebb feladatairól, mert humorizálnak, a szónokot nem akarják meghallgatni. Nem méltóztatnak arra gondolni, hogy az ország előtt nehéz lesz ezt a maszkot állandóan megtartani. (Zaj a baloldalon. — Felkiáltások: A tárgyhoz közeledjék!) Méltóztassanak elhinni, hogy sokkal közelebb vagyok a tárgyhoz, még ha a Vénusz csillagról is beszélek, mint a t. képviselő urak, amikor több órás szónoklataikban eltávolodnak a tárgytól. Hogy visszatérjek, azt akarom csak mondani... (Folytonos zaj a baloldalon.) Egy mondatot se méltóztattak még hagyni, hogy befejezzek. Azt akarom csak mondani, hogy ha a Vénusznak, vagy a Marsnak, vagy az égbolt bármely más planétájának lakója idetévedne a nemzetgyűlés Karzatára, (Rothenstein Mór: És magát látná! — Felkiáltások a jobboldalon: Móric!) feltéve, hogy emberi ideológiával gondolkozik . . . (Zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Ha nem méltóztatnak csendben maradni, kénytelen leszek a képviselő urakat névszerint megnevezni, akik a szónokot állandóan zavarják. Kenéz Béla : ... talán azt gondolhatná az itt zúgó szenvedélyes jelenetek láttán, hogy ellenséges néptörzsek ülnek egymással szemben, amelyek apáiktól nemzedékeken át öröklött gyűlölettel törnek egymásra és igyekeznek ádáz dühvel kiirtani egymást, vagy talán azt, hogy egy jólétben úszó nemzet tagjai erőfölöslegüket adják itt ki a szenvedélyes vitatkozásban, mint ahogy a béke boldogabb éveiben a falusi legények a virtuskodás terén tették ; gondolhatná talán azt is, (Rupert Rezső : Ezt már mind olvastuk !) — és ekkor valamivel közelebb járna az igazsághoz — hogy a szegénység szította elégedetlenség hullámai verik ilyen magasra a szenvedélyeket. Csak egyet nem gondolhatna, azt, hogy egy, a háború, ellenséges megszállás, két forradalom és egy úgynevezett békeszerződés által földre sújtott, majdnem az államcsőd örvényének szélén álló ország... (Zaj a baloldalon. — Gr. Széchényi Viktor : Ezen igazán nincs mit röhögni ! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly : A gróf ur azt hiszi, hogy a kanászával beszél !) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Méltóztassanak lehetővé tenni, hogy az elnök nyilatkozzék. Ugy hallom, hogy a Ház egyik oldala felé egy képviselő ur a »röhögni« szót használta. Nem tudom, ki volt az a képviselő ur. (Gr. Széchényi Viktor : Én voltam !) A képviselő urat ezért a sértő kifejezésért kénytelen vagyok rendreutasitani. Kérem a Ház mindkét oldalát, méltóztassanak csendben maradni és lehetővé tenni, hogy az elnök a házszabályokat mindkét oldallal szemben alkalmazhassa. Kenéz Béla : ... mondom, csak azt nem gondolhatná, hogy egy majdnem az államcsőd örvényének szélén álló ország sorsdöntő óráiról van szó. (Zaj a baloldalon. — Griger Miklós : Kinek a hibájából !) Hogy kinek r a hibájából, annak a fejtegetésébe nem bocsátkozom, mert a házszabályokhoz alkalmazkodom és tudom azt, hogy a házszabályok biztosítják a szólás jogát, de nem biztositják a közbeszólás jogát és nem biztositják semmiesetre sem azt, hogy a szónok a tárgytól eltérjen. Ezt tőlem sohasem hallották és nem is fogják hallani. Én azok után, amiket a múltban tapasztaltam és amiknek igazán fájdalmas szivü szemlélője voltam a mai ülés folyamán is, ismerve a magyar politikusok természetrajzát, nem arra kérem önöket, hogy tegyék félre a pártpolitikát ezekben a sarsdöntő napokban ; én csak arra appellálok, amit Tolsztoj olyan sfcépen fejezett ki... (Ulain Ferenc : Benne van a házszabályokban ? — Felkiáltások a jobboldalon : Nagyon szellemes !) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Kenéz Béla: Kérem, igen tisztelt képviselő urak, méltóztassanak elhinni, hogy én igazán a szivem mélyéből, komolyan és őszintén beszélek, és nem hiszem, hogy akadna önök között valaki a folyosón, ahol nem a világ számára kell a szerepet eljátszani, aki velem szemben azt ne mondaná, hogy belőlem mindig komoly, objektiv ember meggyőződése beszél. (Ugy van! Ugy van! a középen. — Létay Ernő : Csak azt nem hisszük el, hogy ezt az álláspontját meg fogja tudni védeni a képviselő ur !) Én nem teszek most egyebet, mint a napirendi javaslathoz szólok és még nem is méltóztatnak tudni, mit akarok mondani. Csak apellálok arra, amit Tolsztoj olyan szépen fejez ki, hogy az igazság a legkisebb erkölcsi egység, mellyel az ember embertársának tartozik. Ennek az igazságnak az alapjára helyezkedve állitom azt, hogy engem az előttem szóló képviselő ur nem győzött meg arról, hogy holnap szükség van ülés tartására, mert amit a kormány tett, az törvényes joga, sőt az adott esetben törvényes kötelessége volt. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon) Nemcsak a nemzetgyűlés többségének a helyeslése bizonyítja ezt, hanem mindenkinek be kell látnia, aki tárgyilagosan gondolkozik. (Zaj a bal és a szélsöbaloldálon. — Rothenstein Mór : Szegény Tolsztoj! — Halljuk! Halljuk! jobbfelől) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Kenéz Béla : Nagyon gyengén áülhat a t. képviselőtársam argumentum dolgában, ha "2*