Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-282

A nemzetgyűlés 282. ülése 1924. évi május hó 2-án, pénteken. 531 linszky Endre: Mi nem vagyunk hajlandók osztálypolitikát csinálni! — Peyer Károly: Kénytelenek belépni a szindikátusba, mert különben nem kapnak papirt!) akkor azt mondottam, az illető képviselőjének, hogy ha estig ők nem döntenek az ellenkező irányban, azaz nem fogadják el a munkásság ajánlatát, akkor mi, akik akceptálhatjuk ezt a kevésbé bölcs vezetést, kényszerülünk kilépni a főnökegyesületből és a lapszindikátusból és megkezdünk egy mozgalmat, amely odairányul, hogy a keresztényibb szellem uralkodjék a tőkebirtokosoknál. A főnökegyesület ezt nem akceptálta, sőt figyelmeztetett bennünket hogy ennek nehéz következményei lesznek gazdasági szempontból. (Rassay Károly : Ez a terror ! — Farkas István : Erről a terrorról nem beszél a ministerelnök ur ! — Rakovszky Iván belügyminister : Figyelmeztetni lehet !) Mindennek ellenére vállaltam a felelősséget ezért a cselekedetemért abból az okból, mert akkor arról volt szó, hogy mégis jelenjék meg polgári lap és mi azt a közvetítő inditványt tettük, miután világnézet szempontjából olyan igen nagy ellentétben állunk példának okáért a Miklós Andor koncernnel, amelynek lapjait betiltandónak tartottuk, — ezt mondotta Eckhardt képviselő ur. sőt maga a ministerelnök ur is, (Zsirkay János: A Tesz. elnöke !) amikor a Társadalmi Egyesületek Szövetségének élén állott (Zaj. — Ulain Ferenc : Régen volt, talán igaz sem volt !) — s amikor azt láttam, hogy ők nem hajlandók abba sem belemenni, hogy az összes keresztény lapok tekintet nélkül a pártállásokra, közös keresztény lapot adjunk ki, világos volt előttem az egésznek a politikai háttere. Szanálási javaslatokról volt szó, t. Nemzetgyűlés ! (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon. — Horváth Zoltán : Itt van a kutya elásva !) Arról volt szó, hogy mi erős ellenzéki propagandát fejtünk ki a kormány politikájával szemben. (Nemes Bertalan : Maradjon a személyes keretben, azért kért szót ! — Zaj és felkiáltások, a baloldalon : Majd az elnök ! — Zsirkay János ! Micsoda szerénytelenség ! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Gömbös Gyula: T. Nemzetgyűlés! A t. képviselő urat, aki nem szokott figyelni az elnöki enuneiációra, figyelmeztetem, hogy engedélyt kaptam a t. Háztól arra, hogy részletesen tárgyaljam ezt a kérdést. Azt sem tudom biztosan — és itt utalok azokra a hatalmas harcokra, amelyeket, az egyes tőkecsoportok például Amerikában vivnak egymással, — hogy nem azért iniciálták-e ezt az egész moz«galmat — minthogy csak négyszemközt tárgyal a főnök a munkások kiküldöttjeivel és a statútumok szerint

1 én ott nem lenetek jelen —, hogy a gyöngébb vállalatokba tőrt döfjenek. Mert négy heti, sőt négy hónapi sztrájkot kibir egy olyan vállalat, amely összeszedte magának a palotákat a forradalom alatt,(Ugy van! Ugy van! a balközéven. — Eckhardt Tibor : Összelopta !) mi azonban, akik keresztény filléreket rakunk össze, nem kockáztathatjuk azt, hogy egy ilyen manővernek legyünk áldozatai. (Ulain Ferenc : Hiszen azt akarják ők is! — Mozgás ai jobboldalon.) Világos volt tehát előttem, hogy kötelességet teljesítek elhatározásommal minden tekintetben, amidőn a munkaadóknak ezt a terrorját (Ulain Ferenc: És a kormányét!) eervszerüen félreteszem. A ministerelnök ur akkor tévedett, amikor már most beszélt tárgyalásokról. Ez tévedés, hiszen mi munkaadók akartunk kizárni nemcsak lapmunkásokat, hanem merkantil munkát végző munkásokat is. Láttam siró anyákat, akik kérdezték: miért kell nekem elhagynom a munkahelyemet, hiszen mi valamennyien dolgoztunk becsületesen. _^_ T. Nemzetgyűlés ! Mi zártuk ki először a munkásokat, ennek következtében nem lehet szó arról, hogy nekünk paktumunk van azokkal az urakkal, akik épen az ellenkező nézeten vannak. Nem zártuk ki őket, visszavetük őket azért, mert épen ezen előrebocsátott okoknál fogva ezt szükségesnek tartottuk. A béremelés kérdése, e kérdésnek második fázisa, ettől független. A kérdésnek második fázisában a munkások megjelentek és béremelést kértek, miután nem tudtak megegyezni a főnökegyesülettej. Én abban a pillanatban már nem voltam a főnökegyesület tagja és igy nem tudhattam a tárgyalásokról; mikor egy pillanatra nálunk is megálltak a gépek, kimentem a nyomdába és azt mondtam a munkásságnak : minthogy elvileg a sztrájknak ellensége vagyok s minthogy a főnökegyesületnek tagja nem vagyok, csak akkor vagyok hajlandó tárgyalni a munkássággal, ha tovább dolgoznak. A munkásság felvette a munkát és én akkor. leültem velük tárgyalni. (Helyeslés a balközépen.) Megállapitottam, hogy az a 30 százalék béremelés, amelyet ők kértek, körülbelül megfelel a békebeli 60—75 százalékos aranyparitásnak. Mikor ezt megállapitottam, megtanácskoztam a kérdést a barátaimmal; megállapitottam, hogy ez gazdaságilag helyes tendencia és benünekt nem károsit. Kötelességemnek tartottam akkor, amikor az általános drágulás fokozódik — nem akarok politikáról beszélni, hogy ennek nem mi vagyunk az okai, talán Kállay volt pénzügyminister ur ióbban tudja megmagyarázni, aki most egész Európa számára szanálási tervet dolgoz ki . . . (Élénk derültség a bal- és a szélsőbdloldalon. — Horváth Zoltán : Össze-vissza szanál bennünket!—Bubinek István: Ulainé jobb lenne ! — Ulain Ferenc : Valószinü ! — Zaj. Halljuk ! Halljuk! ) T. Nemzetgyűlés! Amikor ezt láttam, barátaim helyeslésével igenis felemeltük a bért és megkezdődött a munka annak rendes medrében. Kijelentem, hogy a kormányhoz közelálló politikai frakciónak egyik kimagasló vezető politikusa, Wolff Károly (Éljenzés a balközépen) és Bénárd Ágoston igen tisztelt barátom (Éljenzés a balközénen), akik e kérdéssel foglalkoztak, (Peyer Károly: Kormánytámogató párt!) nem voltak hajlandók könynyelmüen Ítéletet mondani erről a kérdésről, mert az ilyen kérdésről nem lehet csak ugy hirtelenében véleményt mondani, de ők is megvizsgálták a problémát, mint olyant és helveselték azt az álláspontot, amelyet mi képviseltünk. (Drozdy Győző: Ez a szépséghibája!) Én tehát függetlenül minden politikai paktumtól, tárgyaltam a szociáldemokrata szakszervezettel és tárgyaltam a vállalatok bizalmi férfiaival. Ez nem is lehet másképen, mert mese az, hogy: a Gömbös Gyulák, az Eckhardtok és a Zsilinszkyek hogy tudnak szociáldemokrata munkásokkal dolgoztatni? Ez mese, mert hiszen nincs más munkás. (Derültség és taps a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly : Tessék esetleg Kinából hozatni ! — Erődi-Harrach Tihamér : Hát nincs keresztényszocialista nyomdászt — Nagy zaj. Halljuk! Halljuk! — Szabó Józsefj A maguk hiba-