Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-282

A nemzetgyűlés 282. ülése 1924. évi május hó 2-án, pénteken. 537 rendszabályokhoz nyúlni (Helyeslés jobbfelől.) abban az esetben, ha ez a megegyezés nem si­kerülne. (Rothenstein Mór: Miért nem mond­ták ezt a munkaadóknak?) A t. képviselő ur ugy akarja beállítani a dolgot, mintha a kereskedelemügyi minister ur egyoldalulag a munkásságra akart volna presz­sziót gyakorolni. (Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Ezt a leghatározottabban tagadom, ez a té­nyeknek nem felel meg, ez az igazságot nem fedi ; mert a kormány egyszerűen mint pártat­lan hariuadik közbelépett és egyformán figyel­meztette az előbb emiitett körülményre mind­egyik tényezőt. (Rothenstein Mór : Csak az egyiket figyelmeztette ! — Felkiáltások jobb­felől : Móric ! — Peidl Gyula : Itt a rendelet ! Nem lehet mindent, ami a rendeletben van le­tagadni !) Erre következett be, hogy az úgynevezett főbizalmi testület észbekapott (Rothenstein Mór : Úgynevezett ministereinök! — Derültség. Felkiáltások jobbfelől: Móric!) Elnök : Rothenstein képviselő urat ismétel­ten figyelmeztetem, tessék csendben maradni ! Grt Bethlen István ministerelnök: és egyben hozzájárult ahhoz, hogy a munkásság is megkérdeztessék, amely eddig a percig az egész ügyben úgyszólván semmi szerepet nem ját­szott. (Peidl Gyula : Hiba is volt, hogy hozzá­járult !) Kérem szépen, én nem tudom, hiba volt-e vagy nem ; én azt hiszem, hogy ez az egyetlen mód volt arra, hogy az igen t. képvi­selő urak itt a parlamentben egyáltalán helyt­állhassanak, mert a képviselő urak, akik a de­mokráciát hirdetik, ilyen életbevágó kérdések­ben nem engedhetik megtiltani, hogy a mun­kásság megkérdeztessék ott, (Egy hang a szél­sőbaloldalon ; Nem arról nan szó !) ahol indo­kolt egy szavazás, inert azt hiszem, hogy ez mégis csak életbevágóbb kérdése a munkásság­nak, mint az, hogy Peidl vagy Peyer lesz-e a képviselő. (Peyer Károly : A szavazás volt a legnagyobb hiba !) Nem a szavazás volt a hiba, hanem az, hogy a szavazást ugy folytatták le, hogy az nem volt a munkásság akaratának szabad megnyilvánulása. {Vgy van ! jobbfelől.) Ez volt a hiba, (Zaj a szélsöbaloldalon.) mert a titkos szavazás ugy folyt le, hogy a fő­bizalmi férfiak ott ültek a szavazó-urnánál, hogy megfelelő módon terrorizálják azt a mun­kásságot, hogy igennel vagy nemmel szavazzon, legjobb esetben tartózkodjék a szavazástól. (Peyer Károly: Titkosan szavaztak! — Ur­banics Kálmán: De csak erre szabad szavazni! — Peyer Károly: Ne beszéljenek a szovjetről! — Urbanics Kálmán: Ismerjük a titkos szava­zást: elkisértek szavazni, szavaztam! — Nagy zaj.) Elnök: Batitz képviselő urat kérem, méltóz­tassék csendben maradni. Gr. Bethlen Tstván ministerelnök: Ennek volt'aztán a következménye az, hogy a mun­kásságnak egy tekintélyes része tartózkodott a szavazástól. (Ellenmondások a szélsőbalolda­lon.) Nyilvánvaló, hogy akkor, amikor a főbi­zalmi férfiak. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Klárik képviselő urat kérem, mél­tóztassék végre csendben maradni ! Gr. Bethlen István ministerelnök: Meg­tiltották, hogy szavazzanak, ezt azért tiltották meg, mert nem voltak biztosak abban, hogy a munkásság szankcionálni fogja-e az ő akara­tukat. Peyer Károly: Rendelje el a kormány még egyszer a szavazást!) Mert ha^ tisztában lettek \olna^ azzal, hogy a munkásság mellet­tük foglal állást, akkor semmi okuk nem lett volna ezeknek a főbizalmi urrrknak arra, hogy NAPLÓ XXIII. a szavazást lehetetlenné tegyék és meghiúsít­sák. (Zaj.) így következett be az az állapot, hogy tulajdonképen egy főbizalmi testület uralkodik ma épen ebben a bransban, a mun­kásság szabad megnyilatkozása felett. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Klárik képviselő urat kérem, mél­tóztassék csendben maradni! (Propper Sán­dor: Gyenge, nagyon gyenge!) Propper kép­viselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni. (Propper Sándor: Ez nem országos választás, ministerelnök ur!) Propper képvi­selő urat, minthogy állandóan zavarja a ta­nácskozást, kénytelen vagyok rendreutasítani. Gr. Bethlen István ministerelnök: Ezt nem azért mondtam el, hogy abból, hogy a munkás­ság szabad akaratát saját vezetői nem respek­tálták, bármiféle konzekvenciát vonjak le és hogy, nem tudom, a szakszervezet vagy a fő­bizalmi férfiak ellen eljárjak. (Felkiáltások a, szélsőbaloldalion ; Nagyon szép !) Én a bérhar­cot jogos eszköznek tartom a munkásság ré­szére, amellyel élhet, amellyel élni joga van bármikor és semmiféle kormánynak hivatása nem lehet, hogy erőszakkal beleavatkozzék ilyen bérharcba. (Kiss Menyhért : Miért tiltot­ták be a lapokat 1 — Peyer Károly : Miért tar­tóztatnak le embereket % — Zaj a szélsőbalolda­lon.) Elnök : Rothenstein képviselő urat ismé­telten kérem, méltóztassék csendben maradni. Gr. Bethlen István ministerelnök : A kor­mánynak csak egy feladata lehet : hogy ettől a kérdéstől távol tartson minden politikát, hogy lehetetlenné tegye, hogy egyes politikai pártok az ilyen bérharcot egyoldalúan a ma­guk részére fruktifikálják és kihasználják. (Helyeslés és taps a jobboldalon.) Ez volt az oka annak, hogy a kormány kiadta azt a bizo­nyos rendeletet, amelyet a t. képviselő urak most diffikultálnak. (Vanczák János : Melyik jogforrás alapján adta ki a kormány ezt a rendeletet ?) Amikor ennek a rendeletnek indokoltságát akarom magyarázni, három kérdésre kell felel­nem. Volt-e általánosságban joga és felhatal­mazása, törvényes alapja a kormánynak arra. hogy ilyen rendeletet kiadjon és ilyen felhatal­mazással éljen ? Ez az első kérdés. A második az, hogy a felhatalmazásban foglalt detail­intézkedés alkalmazható-e, vonatkoztatható-e erre. A harmadik kérdés az, hogy politikailag indokolt, helyes volt-e ez az intézkedés 1 ? (Zsir­kay János: Már kamatozik a szanálás!) Aziránt, hegy a kormánynak erre vonat­kozólag* felhatalmazása van, nincs kétség. (Peyer Károly : Mi ért # nem hivatkoznak a tör­vény számára % — Zaj.) Elnök: Peyer képviselő urat kérem, mél­tóztassék csendben maradni! (Peyer Károly: Isry Kutyabagoson fogalmaznak rendeletet!) Peyer képviselő urat kénytelen vagyok rendre­utasítani. Gr. Bethlen István ministerelnök: Az 1912 : LXIII. te. 11. §-ának 4. bekezdése nyújt erre módot. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Elmúlt már a háború. — Zaj.) így nem lehet tárgyalni, ha folytonos közbeszólásokkal za­varják az embert. (Propper Sándor: Nincs há­ború!) Elnök: Pronper képviselő urat kérem, mél­tóztassék csendben maradni! Gr. Bethlen István ministerelnök: Ezt a törvényt kiegészíti az 1920:VI. te. 1. §-ának 2. bekezdése, amely azt mondja {olvassa): »Ahol az emiitett törvényekben s az azok alapján ki­71

Next

/
Oldalképek
Tartalom