Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.
Ülésnapok - 1922-282
520 'A nemzetgyűlés 282. ülése 1924, megjelölt két lapon kivül tudtommal jnegjelenik még egy Morgenzeítung című lap is. A rendelet szerint ennek a megjelenése tilos. (Derültség CD szélsöbaloldalon. — Rakovszky Iván belügyminister: Rosszul olvasta! — Saly Endre : Van egy tartalék rendelet ! — Tovább olvassa): »... mert a nyomdai bérmunkások sztrájkja következtében beállott helyzet oly komoly jelenségeket vetett felszinre, amelyek a kormányt sürgős és elhatározó intézkedések megtételére kényszeritették. í Drozdy Győző : Ez nem indok !) A nyomdaipari munkaadók és a munkások szakszervezetének kiküldöttei között ugyanis folyó évi április bó 28-án formális megállapodás jött létre, amellyel a munkások követeléseit több mint 50 százalék erejéig teljesítették, (Saly Endre: Hogy lehet ilyet mondani?) azonban ezt a megegyezést a munkások úgynevezett főbizalmi testülete elutasította. A belügyminister ur erre a sztrájkoló munkásság képviselőinek — tehát a munkásság képviselőinek — tudomására hozta, hogy amennyiben folyó hó 25-én déli 12 óráig az ő magatartásuk következtében kielégítő megegyezés létre nem jöhetne, a kormány kénytelen lesz erélyesebb intézkedésekhez nyúlni. (Nagy Vince : Magánjogi vitába avatkozik !) A felhivásnak sem lett azonban eredménye, igy kétségtelen, hogy az úgynevezett főbizalmi testület e magatartása, a munkásság terrorisztikus fellépése a nagy többséggel szemben (Zaj a jobboldalon. — Vanczák János: Maguknak is vannak bizalmi férfiaik, a kormányfőtanácsosok!) és messze túlmegy a szoros értelemben vett... (Renczes János közbeszól. Zaj. — Propper Sándor: Smith Jeremiás is főbizalmi ! Majd kezat csókol neki maga !) Elnök: Propper képviselő urat már kétszer figyelmeztettem, most kénytelen vagyok rendreutasítani ! Renczes János képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni! (Propper Sándor: Ő hozza a zsidó pénzt! Ugy-e az jó?) Peidl Gyula : . . . bérharc fogalmán és keretein. Ezt a helyzetet komplikálta még az is, hogy egyes időszaki fővárosi sajtótermékek, dacára a nyomdászsztrájknak, mégis megjelentek, (Felkiáltások jobb- és balfelöl : Hallatlan!) még pedig azok, amelyek szélsőséges irányúak, s igy alkalmasak arra, hogy a közvéleményt egyoldalúan izerató irányban informálják. iTJgy van ! a jobbotdalon. — Drozdy Győző : A kormány ezeket a laookat szubvencionálta még a múlt esztendőben ! Hány milliárdot adtflk ezeknek a lapoknak ? — Zaj, — Horváth Zoltán : Az Esti Hírek, a Vörös Újság ! — Drozdy Győző : Annak elvei alapján kormányoz a minister ur!) Elnök : Drozdy képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni ! (Rothenstein Mór közbeszól. — Zaj.) Rothenstein képviselő urat hasonlókép kérem ! Peidl Gyula: Ezt az ország köznyugalma és közrendje megóvása érdekében megengedhetőnek nem tartom és nehogy az olvasóközönség e szélsőséges sajtóorgánumok híradásai által félrevezettessék, indokoltnak találtam. lm«?y a Budapesten megjelenő összes időszaki sajtótermékek megjelenését és terjesztését megtiltsam.« (Prouper Sándor : Első személy, egyes szám! Melyik törvény alapján csinálta ezt? — Rakóvszky Iván belügyminister: Úgyis tudják, hogy melyik törvény alapján !) Én ehhez a rendelethez (Drozdy Győző : Csak a piszkos, hazug nyomtatványokat $zaévi május hó 2-án, pénteken. bad terjeszteni ! Tisztességes lapnak nincs jussa a kolportázshoz ! — Propper Sándor : Hivatalos hazugsággyár!) két irányban kívánok egynéhány megjegyzést tenni. Az egyik a rendelet tartalmára vonatkozik, amely nem egy helyen ellenkezik a valósággal. (Rothenstein Mór : Remekmű ! — Saly Endre : Nem első esetben !) A másik a sajtószabadság szempontja, amely tekintetben a kérdéshez hozzászólni kivánok. Azt mondja ez a belügyministeri rendelet, hogy »a nyomdaipari munkaadók és munkások szakszervezeteinek kiküldöttei között formális megállapodás jött létre, amelyben a munkások követelései több mint 50 százalék erejéig teljesíttettek.« Kétségtelen, hogy a belügyminister urat itt valaki félrevezette. (Propper Sándor: Könnyű Katót táneba vinni!) Azt gondolom azonban, hogy a belügyminister ur nem feltétlenül szavahihető adatok alapján ilyesmit nem vehet be egy rendeletbe. (Drozdy Győző : Nem is kell nagyon félrevezetni ! Hajlamos reá !) A valóság ugyanis az, hogy a munkások a kizárás tartama alatt és a kizárást követő együttes tárgyiások alkalmával munkabérük 50 százalékos felemelését kérték. Amit ezzel szemben a munkaadók felajánlottak, az körülbelül egy 15 vagy 16 százalékos béremelés ; ez sem egyszerre folyósítva, hanem eredetileg 6, illetőleg 9 hónapon át részletekben folyósítva ; később aztán ezt valamelyest redukálták. Ez tehát nem felel meg a valóságnak, mégis a rendelet azután erre bazirozza tulajdonképen az alapot a továbbiakban, amennyiben azt mondja, hogy miután az úgynevezett főbizalmiférfiak a munkaadók által, tehát nem az 50 százaléknál magasabban _ teljesített követeléseket, hanem a felénél is jóval kisebb és ezt is csak részletekben folyósitandó követelések teljesítésével kapcsolatban, az úgynevezett főbizalmiak ezt elutasították, a kereskedelemügyi minister a sztrájkoló munkásság képviselőihez azt a felhívást intézte; hogy 25-én délig vegyék fel a munkát, mert ellenesetben komolyabb vagy erélyesebb intézkedésekhez fog nyúlni. Hát ha van olyan eljárás, amely a diktatúra fogalmát teljesen kimeríti, akkor elsősorban a kereskedelemügyi ministernek ez a kijelentése az. (Ugy van ! Ugy van ! á szélsöbaloldalon.) Kérdem ezek után, milyen alapon avatkozik be a kereskedelemügyi minister a kérdésnek abba a részébe, hogy a munkások a munkaadók által felajánlott javítás mértékében megnyugodjanak vagy sem. (Gr. Bethlen István ministerelnök : Nagyon jól tudják az urak, hogy ez nem arra vonatkozik ! Nagyon jól tudja a képviselő ur ! — Zaj a szélsöbaloldalon.) Tovább megy a rendelet. Miután a munkásság ezt a kereskedelemügyi ministeri fenyegetést sem vette száz percentnyire tragikusan, ennek következtében már most azt mondj el cl rendelet: »igy kétségtelen, hogy az úgynevezett főbizalmi testület e magatartása a munkásság terrorisztikus fellépése a nagy többséggel szemben és messze túlmegy a szoros értelemben vett bérharc fogalmán és keretein, (Az elnöki széket Huszár Karolj/ foglalja el.) Ez a rendelet április 26-án jelent > meg. Április 26-á,n este ismeretes volt a sztrájkban álló nyomdai munkásság véleménye, amelyet titkos szavazás utján adott le a sztrájk kérdésében. A szavazás eredménye pedig az volt, hogy körülbelül 2900 egynéhány szavazó közül 2700 nem fogadta el a munkaadók javaslatát és 200 egynéhány a sztrájk befejezése mellett döntött. (Gr. Bethlen István ministerelnök : 2300 nem
