Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-280

A nemzetgyűlés 280. ülése 1924. élvezett ellátást kell fizetni mindaddig, amig a fenti rendelkezések folytán járó ellátásnak az összege az addig élvezett ellátásnak az összegét el nem éri.« /Felkiáltások : Elfogadjuk !) Elnök ; Az előadó ur kivan szólani Kállay Tibor előadó; T Nemzetgyűlés! Méltóztassék megengedni hogy magam részéről szintén pár módosítást terjesszek elő ehhez a törvényjavaslathoz /Halljuk! Halljak! a jobb- és a baloldalon.! Igyekszem ezeket még a vita elején benyújtani, hogy alkalom legyen ezekhez a javasolt módosításokhoz is hozzászólani. Mindenekelőtt azonban kijelenteni óhajtom, hogy magam részéről hozzájárulok ahhoz a határozati javaslathoz, illetőleg módosításhoz amelyet Homonnay képviselő ur előterjesztett a nyugdijak megállapítása tárgyában. (Helyeslés jobbfelol ) Itt még megjegyezni kívánom az ő beszédére vonatkozólag., hogy ami a családi pótlékok kiszámítását illeti, ez annak idején ennek a programmnak megállapításánál olyképen kontemplaltatott, hogy lehetőleg egyforma ellátás adassék a jövőre nézve családi pótlék fejében azzal, ami ezidőszerint adatik családi pótlék fejében, családi pótlék alatt èrt\p főképen a természetbeli ellátást. Már most a családi pótlékok megállapításánál két szisztéma lehetséges. Az egyik szisztéma az volna, hogy visszatérnénk a békebeli állapotra, az akkori intézkedésre, természetesen egy megfelelően alacsonyabb ősszeggel. A másik szisztéma pedig az, hogy ezek helyett a fixösszegben megállapított családi pótlékok helyett, amelyek annak idején a békében az illetőnek jártak, az illető mindenkori fizetése arányában, egy ahhoz irányuló és annak százalékában megállapított családi pótlékot engedélyezzünk. Ez a kétféle szisztéma lehetséges, ezek közül kell a kormánynak az egyik vagy a másik megoldást választania. Ez a törvényjavaslat módot nyújt a választásra a ket szisztéma között. Ami azonban az összeget illeti, azt ugy kontempláltuk, mint ahogyan az imént jeleztem" A másik, amit megjegyezni óhajtok az ő beszédére vonatkozólag, a virement kérdése. Ez a programra összeállittatolt egy ötéves tervezetként, és pedig olymódon és olyképen, miként ez a javas latban is kifejezésre jut, hogy e keretek alapján a kormány mindenkor törvényjavaslatot fog előterjeszteni. A virement-ról tehát most még a keretek megállapításánál helyesen nem lehet szó, mert hiszen a kormánynak alkalma van s amennyiben látja, hogy erre a keretek módot adnak, a költségvetési előirányzatot ugy megalkotni, hogy ebben igénybe vegyen olyan összegeket, amelyek felszabadulnak, egy más tétel céljaira. Ami a virement megengedhetőségét vagy meg nem engedhetőségét illeti, ez azután a költségvetés kérdése lehet az ott megállapított összegekkel. De én magam részéről annak az orthodox-iskolának a hive vagyok, amely virement okát a költségvetésben egyáltalán nem szeret megengedni. Már most, hogy az én javaslataimra térjek ál, én a következőket óhajtanám javasolni (olvassa): Az a) mellékletnél, tehát az intézkedések részletezésénél »a kiadások apasztásá«-ról szóló első részben a 6. pontban óhajtanék a jelenlegi szövegezés helyett, — ott, ahol a népjóléti és munkaügyi minister felhatalmazásáról van szó, — egy más szöveget javasolni. A jelenlegi szöveg ugyanis bizonyos mérvig ellenmondást tartalmaz és pedig azért, mert a népjóléti ministerre bizza azt, hogy a korhatár tekintetében intézkedjék, és mégis a következő sorban hivatkozik a hét éven felüli gyermekekre, tehát egy korhatár magában már a törvényjavaslatban megvan, ami illuzóriussá tenné azt a jogot is, hogy ő a korhatármegállapitásokat illetőleg intézkedjék. Én tehát ennek az ellenmondásnak kiküszöbölésére egy rövidebb szöveget óhajévi április hó 17-én, csütörtöhön. 493 \ tanék felvenni. Ez a rövidebb szöveg igy hangzanék (olvassa): »Az a) melléklet A II. 3. pont (1) bekezdésének utolsó mondatában levő «korlátozás« szó után felveendő : »az 1912 : LXV. törvénycikk 41. § ának második bekezdése alapján nyugdíjas élvezőkre, valamint« Ezt kérném első mődosílásként a megjelölt helyre beiktatni. Már most a továbbiakban az a) melléklet A) II. 6. pontjának hatodik bekezdéseben — a 31. lapon — szó van a községi és körorvosok törzsfizetésének viseléséről. Itt a dátum helytelen, amennyiben 1925. január 1-je van megemlítve, hollott" helyesen 1923. évi július 1-ének kellene lennie, mert ebben a tekintetben az intézkedés már megtörtént. Az én módosításom tehát azt célozza, hogy a megjelölt helyen az 1925. évi január 1-je helyébe 1923. július hó 1-je tétessék. Azután az a) melléklet B) csoportjának, amely a bevételek fokozásáról szól, I. részében, ahol a közszolgáltatásoknak aranykorona-értékben való megállapítására nézve történik intézkedés, az eredeti rendelkezés a második bekezdésben ugy szól, hogy azokat a hátralékos adókat, melyeket kivetettek az egyes adóalanyokra, be kell fizetni május végéig, ha eddig nem fizettetnek be, akkor már aranykorona alapon való megállapítás történik. Én azt hiszem, célszerűbb volna e terminus helyett egy későbbi terminust, nevezetesen június végét beiktatni, még pedig azért, mert hiszen az egyes adóalanyoknak leszámolásokat kell kapniok arról, hogy ők mivel tartoznak s ezeknek a leszámolásoknak az összes polgárok részére való kikézbesítése bizonyos halasztást szenvedhet ; de célszerűbb azért is, mert akkor jár le a költségvetési esztendő és mindenesetre alkalmasabb, hogy aranykoronában való kivetések már csak az uj költségvetési évtől kezdődőleg történjenek egy fél esztendeig illetőleg a költségvetési év befejezésével. Azt javaslom tehát, hogy a »május hó végéig« szavak helyébe »június hó végéig« szavak tétessenek, ami hosszabb határidőt jelent az adóbefizetésre nézve. Azután az a) melléklet B) III. 2. b) pont utolsó szavainak : »de a szorzószám 5000-nel nagyobb nem lehet« kihagyását kérem, illetve kihagyását kérni. Itt az illetékeknek a megállapításáról és a törvényszerű legkisebb értéknek a meghatározásáról van szó. Már most az érdekeltségek körében bizonyos nyugtalanságot idézett elő, hogy a házak értékének megállapítása egy 5000-es szorzószámmal is történhet. Megjegyzem, hogy az eredeti intenció az volt, hogy egy végső keretet állapítsunk meg, amelyen belül azután a mindenkori házbérrendeleteknek, illetve a szükségnek megfelelően lehet megállapítani a szorzószámot és mint maximális számot vettük fel az 5000-et úgyhogy nem lett volna ennek a szorzószámnak az a jelentősége, hog}

7 5000-rel szoroztuk volna már kezdetben is az értékmegállapitásnál az összegeket. Tekintettel azonban arra, hogy az érdekeltségeknél ennek a számnak a szereplése bizonyos nyugtalanságot idézett elő, célszerűbbnek látszik ezen szavaknak elhagyása : >de a szorzószám 5000-nél nagyobb nem lehet.« Erre vonatkozik módosításom. Ugyanezen pontban, ahol az illetékekről van szó, az ötödik bekezdést az illetékegyenértéknél a következőkép egészíteném ki (olvassa): »Mindaddig, m ig a házakra nézve a tulajdonos szabad rendelkezési joga helyre nem állíttatik, a házadó alá eső épületek; után az illetékegyenértéket évenként ugy kell megállapítani, hogy az illetékegyenérték az adóévben beszedhető nyers bérjövedelem 8%-át meg ne haladja « Itt is olyan rendelkezésről van szó, mely eredeti szövegezésében bizonyos nyugtalanságra adott okot az érdekeltségek részéről, "ennélfogva kértek megtelelő más módosítást, NAPLÓ XXIII. m