Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.
Ülésnapok - 1922-280
470 A nemzetgyűlés 280. ülése 1924. győződése, akkor is végzetes baklövés volt ezt proklamálni és közhírré tenni. Igen t. Nemzetgyűlés ! Bátor vagyok a kérdés belpolitikai részére is rátérni. Mert hiszen az igen t. ministerelnök ur ma itt kvázi felszólítást intézett a polgári társadalomhoz, hogy a szociáldemokrata veszéllyel szemben keressen kooperációt. Én barátaimmal erről a kérdésről még nem beszéltem, de meg vagyok róla győződve, hogy felfogásom fedi az övékét is. Tisztelettel és ünnepélyesen bejelentem, hogy én nem a polgári kooperációra helyezem a súlyt, hanem a keresztény magyar néppel való kooperációra (Helyeslés és taps a balközépen.} és én ezen a kooperáción belül nem ismerek különbséget polgár és munkás között. (Ugy van! Ugy van! a balközépen.) Ha a ministerelnök ur egységet akar ebben az országban, állítsa helyre az önmaga által felrúgott keresztény front egységét, (Ugy van ! Ugy van ! a balközépen.) állítsa helyre a dolgozó magyar nép egységét. Azért, mert véletlenül polgári származású vagy polgári foglalkozást üző egyen vagyok, nem vagyok hajlandó a koronarontó Stux úrral, vagy az üzleti okokból forradalmositó Miklós Andorral együtt működni. (Helyeslés és taps a balközépen.J Együtt akarok és fogok is működni minden dolgozó magyar emberrel. (Sándor Pál: Az Ergonnal. a Nemzeti Hitelintézettel, a Duna Lloyddal ! — Ulain Ferenc : Ön azzal, aki önnek tetszik, mi meg azzal, aki nekünk tetszik ! Olyan egyszerű !) Minden dolgozó magyar emberrel együtt fogok működni és erre súkyt helyezek. Igenis, együtt fogok dolgozni azokkal, akik ennek a magyar fajnak véréből sarjadzottak, akik becsületes munkát végeznek, tekintet nélkül arra, hogy polgári mun kát végeznek e vagy pedig közönséges munkássorban vannak. Mert a nemzet egységét máskép helyreállítani nem lehet, mint a népes energiák megbecsülésével és a dolgozó társadalomnak egy frontba állításával és végzetes világtörténelmi tévedésnek tartanám, ha a ministerelnök ur azt a hibát követné el, amelyet a munkásmozgalmak keletkezése idején a munkásmozgalmak doktriner megalapozója, Marx Károly követett el akkor, amikor a munkás- és polgári társadalmat a kérlelhetetlen kíméletlenséggel egymással szembeállítva, okozója lett az azóta bekövetkezett szörnyű összeütközéseknek, sőt katasztrófáknak is. Meg vag3 7 ok győződve, hogy a modern gondolat és a XX. század nem a társadalmi és osztályellentétek egymás ellen való kijátszásában, hanem a tőke és munka között kétségtelenül fennálló gazdasági ellentéteknek egy közös nemzeti népies politika által való összekapcsolásában látja jövőjét. Nem tudok elképzelni olyan nacionalista poltitikát, — különösen eg5 T ilyen megcsonkított, nyomorult országban, ahol minden magyar emberre feltétlenül szükség van — amely a polgári társadalmat a munkásosztállyal szembeállítja. (Rupert Rezső: Ez teljesen helyes, de minden magyarra áll, akármilyen a felekezete!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak ! A képviselő urat pedig kérem, méltóztassék beszédét folytatni. Eckhardt Tibor: A nemzeti front stabilitása szempontjából is perhorreszkálnom kell azt a kormányzati rendszert, amely az igen t. ministerelnök ur legutóbbi ténykedésében is megnyilvánult, amikor taktikai okoknál fogva lényeges kormányzati kérdésekben, hogy ugy fejezzem ki magam, megalkudott a vele szemben álló felfogásokkal. Nem ismerem ezeknek a megállapodásoknak lényegét, igy azok érdeméről nem is vagyok hajlandó beszélni. A tényállás azonban ez : vagy helyesek, igazságosak, szükségesek és méltányosak voltak azok a kívánságok, amelyeket a baloldalon ülö igen t. képviselőtársaim a ministerelnök ur elé terjesztettek és akkor feltétel nélkül kötelessége lett évi április hó 17-én, csütörtökön. volna neki azokat honorálni, vagy pedig helytelenek, kárhoztatandók és a nemzet szempontjából hátrányosak, amikor pedig semmiféle taktikai előny kedvéért nem lett voln,a szabad magát leszoríttatni a helyes útról. És amikor ilyen taktikázásokkal a ministerelnök ur egyenesen szétbomlasztja fokról-fokra, rendről-rendre a keresztény társadalmat, — hiszen egy év óta a legközvetlenebbül látom, hogy a keresztény társadalom erőtényezőit mint bomlasztotta meg egy folytonos taktikázó, habozó, ma erre, holnap arra hajló kormányzati politika — ha a nemzeti front erejének helyreállításáról van szó akkor ne taktikából, hanem koncepcióval méltóztassék ezt tenni, méltóztassék megmutatni, melyik az az ut, amely felfelé visz, de ut nélkül, ösvény nélkül az erdőben botyongani ma erre, holnap arra és mindennap keresni az uj csillagot, amely ujabb és ujabb irányok felé vezet : igy sem egy országot, sem egy nemzetet, sem egy nemzetgyűlést, sem egy pártot vezetni és irányítani nem lehet. (Zaj a jobboldalon. — Tankovics János : Maga sem hiszi ! — Ulain Ferenc: Nem tanítványa a ministerelnöknek, hogy mást beszéljen, mint amit gondol ! — Tankovics János : Azt maga sem hiszi el, hogy a ministerelnök ur ösvény nélkül megy !) Ha igen t. képviselőtársam meg tudja nekem mondani, hogy mi az a politika, amelyet a ministerelnök ur követ, legyen kegyes, álljon fel és mondja meg, keresztény-e, liberális-e, nemzeti e vagy internacionális, (Ulain Ferenc : Szabadkirályválasztó-e, vagy legitimista .') szabadkirályválasztó-e vagj r legitimista, agrár-e vagy kommerciális? (Tankovics János : A nemzet egyeteme érdekében ! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak a Ház mindkét oldalán. (Ulain Ferenc: Ez frázis !) Ulain képviselő urat kérem, ne méltóztassék párhuzamos beszédeket folytatni. (Szilágyi Lajos: Kétszínű és alakos ! — Ulain Ferenc : Ugy van ! Ma il3 r en, holnap olyan! — Tankovics János: Nem szabad elfogultnak lenni! — Ulain Ferenc: Önök mondják nekünk '?) Eckhardt Tibor : Van ennek a nemzeti frontnak még egy pontja, a legfájóbb és a legkeservesebben vérző pont, amelyről legutóbbi beszédemben igen hosszasan és részletesen nyilatkoztam. Ez az elszakított részeken levő magyarság elete és sorsa, (Ugy van! Ugy van! a balközépen.) amelyre nézve ma vártam és kínosan vártam, hogy mit fog nyilatkozni a ministerelnök ur, mit cselekedett ezeknek az elszakított, 4 millió főből álló magyar testvéreinknek érdekében akkor, amikor az úgynevezett pendens kérdések elintézése rendjén a magyar problémát, hogy ugy fejezem ki magam, nemzetközi értelemben likvidálta, mit cselekedett a magyar kérdés megoldása tekintetében? Mert én a nemzeti kisebbségek ügyét, mint elsősorban megoldandó problémát, nem hiszem és nem tudom elképzelni, hogy ez a nemzetgyűlés a napirendről egyszerűen levetetni engedje. Azt kérdezem a ministerelnök úrtól, hogy azok előtt a nemzetközi fórumok előtt, amelyek Magyarország egész helyezetét, a magyar kérdést és az egész magj^ar ügyet megtárgyalták, ha már a lényeket nagyon sok ponton tel is adva, legalább a látszatokat mindenütt megóvni iparkodott, ebben a kérdésben a látszat megóvása érdekében miért nem tett semmit, miért nem tudott egyetlen egy mondatot, egyetlen egy biztató és vigasztaló szót sem küldeni azoknak a határon túl élő magyar testvéreinknek, akik várták és keservesen várták ezt és mindennap jobban lerongyolódva és elszegényedve lesik azt a pillanatot, amikor egy véletlen, egy segitő kéz az ő sorsukat enyhíti. Ami engem leg fájdalmasabban érint, az, hogy az igen t. ministerelnök ur részletes és beható beszédében egy mellékmondat sem volt, amely ezt a kérdést csak a legtávolabbról is érintette volna.
