Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-280

464 A nemzetgyűlés 280. ülése 1924, hogy ezen igazságok alapján a nemzetgyűlés ezeket a határozati javaslatokat magáévá teszi. Elnök: Lendvai István képviselő urat illeti a szó ! (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.} Lendvai István : T. Nemzetgyűlés ! Az általam benyújtott határozati javaslatok közül e pillanatban huzamosabban, részletesebben csak az egyik határozati javaslattal kivánok foglalkozni. Ami arra vonatkozólag benyújtott határozati javaslatomat illeti, hogy a népjóléti ministerium, a menekültügyi hivatal és egyéb, efféle feleslegessé vált intézmények szüntettessenek meg, azt hiszem, részletesebben és hosszabban megokolnom nem kell. E szerencsétlen tizennégy vármegyés országnak egyik legvéresebb szatírája az, hogy van egy ministeriuma, melynek homlokára van irva a népjólét, ezzel azután a népjólét el is van inlézve. Ministerium van, népjólét nincs. Az a ministerium, amely eminenter lakásügyekkel és egjœb fontos kérdések között a rokkantügyekkel foglalkozik, talán a legkeserübben megostromolt ministerium, amely megostromoltatik a magyar kétségbeesés, a magyar panaszok légiói által. Abban a szomorú kiváltságos helyzetben vagyok, hogy hozzám nemcsak választó kerületemből, hanem e megszállatlan ország minden részéből jönnek a panaszos, keserű magyarok s az ő panaszaiknak 99%-a vagj

r lakásügyben vagy rokkantügyben, vagy hadi özvegy és hadi árva ügyben történik. (Horváth Zoltán : Nagy a népjólét !) Azt hiszem, minden hosszas indokolást mellőzhetek, amikor azt mondom, — anélkül, hogy talán nagyon derék, egyénileg igen szorgalmas hivatalnokok sorsát akarnám befolyásolni vagy megrontani, — hogy méltóztassék őket, az ő szorgalmukat és tudásukat olyan helyen alkalmazni, ahol az a nemzet javára gyümölcsözik, de méltóztassék ezeket a teleslegessé vált hivatalokat végre beszüntetni. Akkor talán még lesz népjólét is Magyarországon. Ami pedig 2. számú határozati javaslatomat illeti, melynek lényege az, hogy a felállítandó Jegybank 50 millió aranykoronával ugy alakuljon meg, hogy ott a jegyzések számára a mezőgazdaságnak minél erőteljesebb részvétele biztosittassék, azt hiszem, legkevésbbé kell éppen a t. többségi párttal szemben megokolnom s kimeritenem. Ebben a kérdésben nemcsak gazdasági kérdést, hanem, mint minden ilyen kérdésnek a mélyén, egy nagy nemzeterkölcsi kérdést is látok. Ennek a szegény, tizennégy vármegyés országnak éppen egyik legnagyobb megölő betűje az az idegen világnézlet, az az idegen erkölcs, amely ide betört, mely itt kapitalizálta, internacionalizálta az erkölcsöket is. Itt nemcsak gazdasági, hanem ugyanakkor az egész nemzet jövőjére kiható nagy nemzeterkölcsi szempontból is szükség van arra, hogy az agrártársadalom minél jobban megerősíttessék, az az egészséges agrárgondolkodás, amely ha egyszer elpusztul, ha egyszer megdől, akkor ez a tizennégy vármegyés Magyarország lehet a nemzetközi erkölcsöknek egy nagy boidélyháza, de nem biztosit feltámadást és életét az elkövetkezendő nemzedék számára. (Ugy van ! a balközépen.} Elnök: A képviselő ur inparlamentáris kifejezéseket használt és egyúttal a nemzetgyűlést is megsértette. Ezért kénytelen vagyok rendre utasítani. (Helyeslés a jobboldalon./ Lendvai István : Az a határozati javaslatom, melynek érdekében eminenter élek a zárszó jogával, az a tiszteletteljes kérelmem és javaslatom, amely kétségtelenül reménytelenné vált már, hogy a kormány ezt a szanálási javaslatot vonja vissza és terjesszen be esy olyan javaslatot, amely a nemzet belső erőire támaszkodva, azokat kiépítve, biztoévi április hó 17-én, csütörtökön. sitja nemzeti szuverenitásunk megőrzését, gazdasági és erkölcsi talpraálíásunkat. Teljességgel tisztában vagyok azzal, — a vita során tartott beszédemben is kifejtettem már ezt, — ez a kérelmem itt már elintéztetett, ennek a kérelemnek itt foganatja nem lesz, de kötelességem a magyar jelennel és jövővel szemben, hogjr legalább kifejezést adjak ezeknek a gondolatoknak, ennek a feliogásnak, és lelkiismeretükhöz szóljak azoknak, akik, ha talán egy pártfegyelem erőteljes köteléke alatt vannak is, de abban egyek, együtt éreznek velünk, hogy ennek a nemzetnek pedig meg kell menteni magát a jövendő számára, meg kell teremtenünk a keresztény Magyarország előfeltételeit. Ezzel a szanálási javaslattal kapcsolatban nem tudott meggyőzni engem sem az a két hivatalos nyilatkozat, amely tegnap este itt egyfelől a most jelen nem lévő pénzügyi előadó ur, másfelől az ő utódja ajkáról elhangzott, éppúgy legnagyobb sajnálatomra nem tudott meggyőzni ebben a kérdésben a ministerelnök ur mai felszólalása sem. A pénzüg}^ előadó ur tegnapi beszéde legfeljebb arról győzött meg, hogy immár ő sem rendelkezik idegeinek azzal a fegj^elmezettségével, amely megóvta volna őt attól, hogy onnan, az előadói székből pobtikai kérdéseket dobjon közénk és éppen ő követelje a házszabályok ama megszigorítását, amelyet Nagy Emil igen t. képviselőtársam a kabineten belül követelt, azon a kabineten belül, amelyben akkor az előadó ur, mint még minister résztvett s amely kabinetből többek között emiatt is, ki kellett válnia. Ami a pénzügyminister ur tegnapi felszólalását i illeti, azt hiszem, azzal nem kell részletesen foglalkoznom. Beszéde mindnyájunkat meggyőzött arról, hogy az ő hite, optimizmusa mérhetetlen, hogy nem látja az elkövetkezendőket, s hogy ő nagy, talán optimisztikus, de kétségtelenül jóhiszemű elfogultságban szenved, amelynek azonban ez a nemzet fogja megadni az árát. Beszédének a szanálási javaslatra vonatkozó alaptőnusa az volt, hogy immár sikerült bekapcsolnunk ide a külföldet, sikerü,lt bekapcsolódnunk a külföld gazdasági életébe. Én egyelőre még nem látom ezt a bekapcsolódást, de azt mondom : bekapcsolódása válogatja ! Kénytelen vagyok bekapcsolódásnak nevezni azt is, ami a halálraítélt nyakával akkor történik, amikor a hóhérkötélbe .erőteljesen bekapcsoltatik. (Igaz ! Ugy van ! Élénk derültség balfelől. — Horváth Zoltán : Rövidzárlat !) Kénytelen vagyok utalni arra, ami ezekben a jegyzőkönyvekben és megállapodásokban le van fektetve. Ez a mi nemzeti szuverenitásunk feladását jelenti, (Ulain Ferene : Ugy van !) s ezt ne méltóztassék mindenáron csökkenteni próbálni azzal, hogy csak pénzügyi, csak gazdasági téren adjuk fel nemzeti szuverenitásunkat. Méltóztassék a földgolyót mai állapotában nézni. Ebben a kapitalizált világrendben minden politikai és minden egyéb kérdést eminenter a pénzügyi kérdések irányítanak. Más, elmúlt korszakokban lehetett egy hadügyi, katonai, vagy diplomáciai betöréssel veszélyeztetni szuverenitásunkat, de ma épen csak pénzügyi betöréssel lehet ezt tenni. (Ulain Ferenc : Való igaz !) Tisztelt Nemzetgyűlés! Amellett appellálok arra, hogy amikor a pénzügyminister ur az ő elokvenciájával, az ő lirai tenorjával a külföld bekapcsolódásáról beszélt, ugyanakkor ebben a javaslatban egy nagy kikapcsolás történik. Ebben a törvényjavaslatban le van fektetve az, hogy a mi igen fontos gazdasági, sőt talán egész állami életünkből a nemzetgyűlés, mint ilyen, kikapcsoltatik. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Ebben a törvényjavaslatban szórói-szóra ki van jelentve, hogy két és fél esztendeig a ma működő rendszernek joga van a fennálló törvényektől is eltérő törvényeket hozni, a nemzetgyűlés be-