Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-280

460 Â nemzetgyűlés 280. ülése 1924. évi április hó 17-én, csütörtökön. Azt mondja Berki igen t. képviselőtársam — igy fejezte ki magát szórói-szóra a gyorsirói jegyzetek tanúsága szerint — hogy >fülénél fogva előráncigálni nagyatádi Szabó Istvánt és ezzel a ministeri székből kikényszeríteni, ez a munka nem fog sikerülni.« Én nem a fülénél fogva akarom nagyatádi Szabó Istvánt előráncigálni, hanem az önérzeténél fogva és arra apelláltam : lehetetlen, hogy egy miniszter, aki tudja, hogy a Franchetféle szerződés meghozásában részes, tudja, hogy, az internálások meghozásában részes, tudja, hogy a Károlyi-kormány megszűnésében — amint kifejezni szokták, a hatalom átadásában — époty részes mint én, elnézze azt, hogy ez a mai kormány törvénykönyvvel üldözze és a büntető üldözésen, vagyonelkobzási peren kivül még a maga sajtójában valóságos demagógiát fejtsen ki ezek miatt a „bűnök" miatt, amelyekben ő is részes. Én az ő önérzetére apelláltam, hogy vagy üljön oda tényleg a vádlottak padjára, kérje és szavazza meg a felelősségrevonást, vagy pedig kérje meg barátait, hogy ne inszinuálják folyton a vele együtt felelős kormány tagjait. (Tankovies János : Bízza csak rá, ő megfelel magáért !) Ez a férfias eljárás! Kis gyerekek szokták a másikra mondani, hogy ez is hibás, de férfiak nem. {Zaj jobbfelől. — Rupert Rezső: Akinek vaj van a fején, ne kiabáljon, ez azt akarja jelenteni!) Elnök: Csendet kérek! Nagy Vincze: Az igen t. képviselő ur indítványát elfogadom. Hajlandó vagyok transzigálni és ha önök annyira szeretik a ministerüket védeni, és ki akarják Vonni a felelősség al >1, amivel pedig tartozik — jobban mint én, — hajlandó vagyok elfogadni ezt is és ugy megoldani a kérdést, hogy helyezzenek bennünket, a Károlyi- és Berinkeykormányok tagjait Szabö István kivételével vád alá. Méltóztassanak ezt megtenni. És tartsák meg szeretett ministerüket maguknak. Elnök: A szó Baross János képviselő urat illeti. Baross János: T. Nemzetgyűlés! Pár percre... (Zaj. Tankovies János : Ez férfias beszéd volt ! — Farkas István: Sózzák be ! Jó lesz minden kormányban ! — Tankovies János: Sózzák be magát ! Szeretném kirántani ! Láttuk, mit csináltak 1919-ben!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. Baross János: T. Nemzetgyűlés! Pár percre kérem csak a nemzetgyűlés szives türelmét, hogy határozati javaslatomhoz a zárszót elmondhassam. Gondolkoztam rajta, hogy egyáltalán felszólaljak-e, inert ugy is tudom, mi szokott az ellenzéki határozati javaslatoknak sorsa lenni. Mégis a ministerelnök ur mai beszéde után kénytelen vagyok az időt pár percre igénybe venni. Határozati javaslatom tárgya az, hogy a magyar kormány a kis- és nagyentente államokkal kezdjen uj tárgyalást, amelynek alapján hivatkozva a trianoni békére, Magyarországnak a békeszerződésben vállalt kötelezettségeit csak akkor és oly mértékben teljesitse, amikor és amily mértékben Magyarországnak ugyanott lefektetett szerződéses jogai is érvényesülnek. Melyek azok a szerződéses jogok? Kisebbségeinknek emberi, polgári jogai a megszállt területeken, továbbá a Millerand-féle kisérőlevélben biztosított etnográfiai határkiigazitás, vagyis a velünk szomszédos magyar területeknek visszacsatolása. Hogy a kisebbségi jogaink mennyire nem érvényesülnek, azt már beszédem során bizonyítottam, de különben is naponta jelennek meg a napisajtóban hajmeresztő cikkek és értesitések arról, hogy papirrongynak tekintik a trianoni békét a szomszédos kisentente államok minden esetben, amikor ott született, odavaló magyar embernek legprimitívebb polgári, kulturális és emberi jogairól vau szó. Feltétlenül szükséges volt határozati javaslatomat belerjeszteni, mert a kormány eddigi működése minden energiát nélkülözött kisebbségben levő magyar testvéreink, körülbelül három és fél millió magyar ember emberi sorsának biztosítására. Ezt elmulasztotta a kormány. A második kérdés az etnográfiai határkiigazitás. Tudjuk, hogy e tekintetben az entente Ma gyár or szaggal határozottan komédiát csinált. Hiszen, amit a szerződés címén nekünk visszaadtak, azzal legfeljebb az egyik csücske helyett a másik csücskét kaptuk vissza. Felsőmagyarországon összesen egy községet, Somoskőújfalut csatolták az utóbbi időben vissza és lényeges határkiigazitásról Sopront kivéve, ahol fegyverekre támaszkodva csináltuk a határkiigazitást, sehol máshol komolyan nem volt szó. Láttuk azt, hogy kétféle mértékkel mérnek azok a nemzetközi hatóságok, amelyek mindig a népek jogaira hivatkoznak. A győzőknek a győzőkhöz idejében csatlakozott kis népek részére van az egyik mértékük, a másik pedig a guzsbakötött magyar nemzet és magj^ar faj részére. Feltétlenül szükséges tehát, hogy legalább egy-két hang nyilatkozzék meg és hallassék a magyar parlamentben, amely fentartja a nemzet jogait, ha mást nem, legalább azt a csekélyke kis szerződéses jogait, amelyek a trianoni békében le vannak fektetve. Határozati javaslatomnak, amelyet tudom, hogy nem fog elfogadni a Ház és a kormány, egy haszna meg volt és pedig az, hogy nyilatkozatra kényszeritette a ministerelnök urat, aki mai beszédében kijelentette, hogy a trianoni szerződésben foglalt jogainkról nem mondott le. Ez a ministerelnöki nyilatkozat eloszlatja azt a félreértést, amire az első jegyzőkönyv szövegezése okot adhat, mert ott újból aláhúzva, hangsúlyozva vannak kötelezettségeink, de szerződéses trianoni jogainkról egyetlen betű sincs. Határozati javaslatom annyiban tehát elérte célját, hogy a ministerelnök ur kijelentette, hogy nem mondott le jogairól, de aki kezébe veszi a javaslatokat, látja, hogy nem is érvényesítette azokat. (Lendvai István: ,\z biztos!) Talán a jobb jövő reményére bizta azokat a ministerelnök űr, de hogy a jobb jövőnek ez a reménye milyen ködös, milyen halovány kontúrokban van előttünk, azt épen a ministerelnök ur beszéde bizonyitja legjobban, mert maga is elismerte, hogy az ellenzék félelme és kifogása a kontrol megszorítása miatt nagyon is indokolt. Mit jelent az, ha már Magyarország ministerelnöke erős ellenzéki vita és támadások után kénytelen beismerni, hogy a javaslatokban kontemplált kontrol, Magyarország ellenőrzése, súlyos aggodalmakra adhat okot? Azt jelenti, hogy azok a legkisebb reményeink is, hogy legalább a trianoni békében lefektetett szerződéses jogaink érvényesüljenek, a távoli jövőnek bizonytalan ködében foszlanak szét. Mert mit jelent az, hogy aggodalmas miránk nézve a kontrol, az ellenőrzés? Azt jelenti, hogy ebben az országban nem lehet ezentúl közgazdaságilag, sem pénzügyileg, sem belpolitikailag, sem külpolitikailag semmi olyat csinálni, ami alkalmatos lenne arra, hogy érvényesítsük a mi kisebbségi és határkiigazitási jogainkat, amelyeket garantáltak az összes nagyhatalmak a trianoni békében, és amelyek garanciájában bizva ratifikálta csak a múlt nemzetgyűlés a trianoni békét, mert ez a kontrol és a külföldi nemzetközi szervezetek és hatóságok minden követ meg fognak mozdítani, hogy e törekvéseink, jogos szerződéses követeléseink ne érvényesülhessenek. Én tehát az utolsó percben kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy fogadja el határozati javaslatomat, hogy igy legalább Magyarország legminimálisabb jogainak, — nem azoknak, amelyek minden magyar emberben mint ideálok élnek, csak azok egy kis töredékének — amelyeket a szégyenletes trianoni békébe be lehetett venni, érvényesülése biztositható legyen. Álláspontom