Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-280

448 A nemzetgyűlés 280. ülése 1924. évi április hó 17-én, csütörtökön. többnyire a munkabér-viszonyukról szólanak, egyesületi alapszabályok folytán tartatnak !) Legyen szabad épen ebből az alkalomból a magyar polgári társadalom figyelmét felhivnom arra a veszélyre, (Halljak ! Halljuk !} amely az ő politikai felfogását fenyegeti abból a körülményből kifolyólag, hogy a szociáldemokrata párt à maga világfelfogása mellett miiyen óriási propagandát tud kifejteni. A szociáldemokrata párt, amely más világnézleti alapon áll, mint a polgári társadalom nagy része, (Meskó Zoltán : Azért kell a gyűléseket engedélyezni !) az ő anyagi eszközeinek abondans mérvével (Egy hang a szélsobaloldalon . Az igazsággal !J olyan propagandát képes kifejteni a maga eszméi mellett, amire semmiféle polgári párt ebben az országban nem képes. (Ulain Ferenc : Ez igaz!) Én ebből tanulságot vonok le Figyelmeztetem a polgári társadalmat, hogyha újból a pártpolitikai nüanszok posványába fog fulladni ; hogyha újból nem látja meg a saját nagy érdekeit a politikai életben, (Ugy van! a középen./ szemben az előretörő szociáldemokrata párt világ felfogásával : akkor újból olyan állapotokhoz fogunk jutni, mint amilyenek az utolsó években a háború után voltak, amelyek ellen meg nem védheti a polgári társadalmat a kormánynak semmiféle erőszakoskodása, amit nem is tehet, mert mind kevésbé restringálhatja ezt a szabadságjogot-, hanem megvédheti ez ellen a polgári társadalmat a saját összefogása, (Ugy van! Ugy van!] és végeredményében az, hogyha tudatára ébred ennek a veszélynek és félreteszi azt a kicsinyes pártpolitikát, amely pártpolitikai akarnokoskodás Magyarországon mindig káros volt és ezt az országot bajba vitte (Élénk helyeslés, éljenzés és laps a középen. — Propper Sándor: Brantingnak is ezt mondta a ministerelnök ur ? — Szabó József : Tessék megvédelmezni a keresztényszocialista munkásságot !) A kormánynak nem lehet hivatása, hogy erőszakkal védjen meg politikai irányokat. [Ugy van! jobbfelől.J A kormánynak csak az lehet hivatása, hogy egyforma mértékkel mérjen, és figyelmeztesse a társadalmat a saját érdekeire, amikor ezek a veszélyek fenforogtak. (Propper Sándor : Brantingnak bizonyára nem ezt tetszett mondani !) Bocsánatot kérek, itt világfelfogásbeli különbségekről van szó, amelyekről azt hiszem, jogom van nekem beszélni, mint a polgári társadalom egyik tagjának. (Ugy van! jobb felől és a középen. — • Propper Sándor: De nincs joga elnyomni az ellenkező nézeteket !) T. Nemzetgyűlés ! Szó volt az internálótáborokról. Én már a múltkori parlamenti beszédemben rámutattam arra, hogy az internálótáborok fentartása nem célja a kormánynak, ellenkezőleg : ezeket mennél előbb feloszlatni kívánja (Helyeslés) és azt fogja kérni a Háztól, hogy a húsvéti szünetek után lehetőleg korán keresztülvigyük büntetőjogunk reformját és e reformjavaslatok keresztülvitelét a Ház tegye lehetővé, mert a kormány azok keresztülvitelével egyidőben kívánja megszüntetni az internálótáborokat. (Helyeslés jobbfelől. — Esztergályos János: Előleget kérünk húsvétra ! — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon és a balközépen. — Sehandl Károly: Önök már összefogtak! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Berki Gyula: A gyűlölet politikáját megszüntetjük, amit önök honositottak meg. — Ellenmondás a bal- és a szélsőbaloldalon. — Halljuk!) Gr. Bethlen István ministerelnök: Magyar állampolgárok internálását politikai okokból nem mi, hanem a Károlyi-rezsim honosította meg. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. — Felkiáltások: Nagy Vince!) A belügyminister volt az, aki Mikes püspököt internálta. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. Felkiállások a szélsőbaloldalon : Majd beszélünk róla. — Elnök csenget.J Én qsak örömmel konstatálom, hogy azt az infrakciót, a szabadsággal szemben, amelyet a Károlyi-kormány illusztris belügyministere (Mozgás.) vezetett be, ez a reakciós kormány lesz abban a helyzetben, hogy megszüntesse. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon. — Rupert Rezső: Nagyatádi Szabó István is ott volt!) Kicsit nehezebb lelki helyzetben vagyok, amikor az emigrációról akarok beszélni. Ez nem oly egyszerű kérdés, mint ahogy egyes képviselő urak itt feltüntetik. Az emigráció leépítéséről szólva, ahogy magukat itt kifejeztek, ki kell jelentenem, hogy ez egy nagy politikai kérdés az ország szempontjából, nagy politikai kérdés, mert megszüntetne egy oly propagandát, amelyet gaz módon Magyarország ellen (Propper Sándor : Csak a rendszer ellen, csak a kormány ellen, megengedem.) magyar állampolgárok a külföldön folytatnak. Itt azonban, nézetem szerint, nagyon óvatosnak kell lenni. Elég, ha rámutatok arra, hogy itt az országban voltak merénylet! kísérletek, amelyek, nézetem szerint, az emigrációval bizonyos összefüggésben állottak. (Zaj és ellenmondás a bal- és a szélsőbaloldalon.) A legutóbbi napokban, mint méltóztattak a lapokból olvasni, (Zaj és mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon. Felkiáltások: Ismerjük!) a kormánj^zó személye ellen is merényletkísérletről volt szó, (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) és hogy ennek összefüggése van az emigrációval, ahogy,az illető magát kifejezte, az kétségtelen. (Mozgás.) És mikor látom, hogy vezető emigránsok, mint Kunfi Zsigmond egyes, külföldön megjelenő cikkekben direkt biztatásokat írnak, (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) igazán óvatosnak kell lennem. Erre nézve leszek bátor egy excentrumot felolvasni és ismétlem, hogy ilyen körülmények közt e kérdésben nagy óvatossággal kell eljárnom. Kunfi a Tisza-pörről irva azt mondja, hogy: »Így keletkeznek e pörben a tények és bizonyítékok és azért lehet, hogy ez az egész pör a legszörnyűbb botrányba fullad, ami pedig a Kunfi-féle névjegyzéket illeti«, — azt mondja ugyanis, hogy szerepelt egy névjegyzék, amelyet állítólag ő állított ki és amelyen egy fekete lista során azoknak nevei szerepeltek, akiket az emigránsok kiküldöttei láb alól tettek volna el — »ami a Kunfi-féle névjegyzéket illeti s különösen azt, hogy rajta volt-e Horthy Miklós neve, erre csak azt jegyzem meg, hogy ha tudtam volna. . .« itt egy gondolatjel jön, ». . .de remélem, hogy lesz még egy névjegyzék, ha nem is Kunfi-féle épen, és ezen rajta lesz Horthy Miklós neve, még pedig jól elől.« (Nagy mozgás és zaj a jobboldalon. Felkiáltások : Gyalázat ! A Bécsi Kurír mindennap ezt irja !) Amikor az emigránsok ily tónusban és ily formában írnak, akkor nézetem szerint a magyar kormánynak nagyon óvatosnak kell lennie e kérdés kezelésénél. Nem mondom, vannak egyes kis jelentéktelen emberek, akik semmiféle szerepet nem játszottak, akik talán többé-kevésbé ijedtségből mentek ki, ezekkel szemben különleges elbánási módról nem lehet szó. (Felkiáltások a szélsőbaldalon; Lásd Somogyi Bélát!) de attól, hogy az emigrációt likvidáljuk, attól messze állunk, (Helyeslés a jobboldalon.) ez nem olyan kérdés, mely tisztán humanitárius szempontból nézhető, ez nagy politikai kérdés és a magyar állam belrendjének eminens és kardinális kérdése. (Ugy van ! a jobboldalon.) És én inkább viselem azt à nehézséget, hogy az emigránsok külföldi propagandájával szemben a magyar kormány ezentúl is nehezen és gyakran sok fáradtsággal teljesítse kötelességét, amely az ország jó hirneve érdekében terheli, mint azt, hogy az ország belrendjét és belbékéjét veszélyeztesse oly emberek visszatérése által, akikről kétségtelen, hogy megvan bennük a rossz szándék, hogy a beirendet felfordítsák. (Ugy van ! Igaz ! a jobboldalon./