Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-280

438 A nemzetgyűlés 280. ülése 1924. ben, azokban a nemzetközi viszonylatokban, amelyek ma Európában általánosan uralkodnak, a másik rész természetesen mindenütt csak a kormány tehetetlenségét látta, nem vette észre és nem akarja észrevenni ezt a külpolitikai helyzelet, mintha az nem is léteznék, és mindenütt csak a kormányt okolja azokért a körülményekért, amelyekre az imént rámutattam. Én csak az objektiv kritikákkal fogok foglalkozni. (Helyeslés jobbról és a középen.) Azt hiszem, nem lehet hivatásunk, hogy egymásnak veséit vizsgáljuk, egymásnak intencióit biráljuk, egymásnak becsületes intencióiban kételkedjünk. Végre is a magyar politikában legalább is ezen a téren kell, hogy az ellenzék és a kormánypárt között egy bizonj'os közös érzésnek a lehetősége fenmaradjon. Én tehát nem tartanám helyesnek, hogy olyan hangok merüljenek fel, amelyek bár ellenzékiek, de a kormánynak becsületes intencióiban kételkednek, és nem lehet hivatásom, hogy ilyen kritikával szemben is a magam álláspontját kifejtsem. Ott, ahol objektiv kritikával állunk szemben, a magam nézetét meg kell, hogy mondjam és hivatkoznom kell azon okokra, amelyek egyik-másik cselekményünket irányitották. De ahol azt látom, hogy az objektiv kritika mellett egészen más intenciók érvényesülnek, ahol azt látom, hogy mindenáron a gyanúsítás, az arravaló törekvés vezet egyeseket, hogy hazafias meggyőződésünket kétségbe vonják, ott nézetem szerint megszűnt a vitatkozás lehetősége, (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) ott nemcsak megszűnt a vitatkozás lehetősége, de a kormány egyszerűen tekintélyét adná fel, ha ilyenfajta kritikákra a maga részéről is válaszolna. (Igaz! Ugy van! jobb felöl.) Ami már most külpolitikai helyzetünknek felfogását illeti, ugy legjobban fejezte ki azt az én meggyőződésem szerint gróf Apponyi Albert akkor, amikor azt mondta, hogy ő a mai helyzetet és az eseményeket, valamint akciónknak gyümölcsét, a szőnyegen levő törvényjavaslatokat, két erőforrás eredőjének tekinti Az egyik azon hatalmaknak törekvése, amelyek azt kívánják, hogy Közép európában ujabb konszolidáció létesüljön, újból helyreállitassék a gazdasági és pénzügyi egyen .súly és ezáltal a reparáció kérdésének fokozatos félretevésével Európának ujabb békét adjanak ; evvel szemben állott azok törekvése, akik nem tudván megfeledkezni a múltról, a maguk részéről egoisztikus törekvéseiket tovább folytatják és mindent elkövetnek, hogy Köztpeurópában a reparáció kérdésének segélyével a helyzet szanálását lehetetlenné tegyék. Gróf Andrássy Gyula ezt ugy fejezte ki, hogy mi egy nagy bizalmatlansággal állottunk szemben az egész vonalon és ezen bizalmatlanságnak következménye az az eredmény, amellyel ő a maga részéről nincs megelégedve Én azt hiszem, hogy minden hazafias embernek kötelessége a mai körülmények között a nemzet előtt felfogását kifejteni ezekről a kérdésekről és mindnekelótt kötelessége ez a kormánynak, hogy akkor, amikor rá kell, hogy mutasson, hogy tényleg kontroll nélkül nem tudtunk és nem vagyunk képesek kölcsönt szerezni, rámutasson azokra az igazi okokra is, amelyek ezt lehetetlenné tették és igazolja a nemzet előtt azt a vis majort, amely fenforgott és okozója volt annak, ho<>y ezekre az előzményekre a korniâny a maga részéről most rámutatni kénytelen. Én azt hiszem, rossz tanácsadója a nemzetnek az, aki a külpolitikai körülményektől elvonatkoztatva azt hiszi, hogy a nemzet ma is azokon az utakon járhat, amelyeken járt akkor, amikor egy nagyhatalomnak volt a részese. Én azt hiszem, hogy ezekután a t. képviselő urak olyan politikát folytatnak ezen a téren, mint mondjuk az a tönkrement magyar ember, akinek évi április hó 17-én, csütörtökön. nincs meg az a lelki bátorsága, nincs meg a lelki ereje, hogy a saját tönkremenését bevallja és aki az utolsó percig is ugy élt, mint akkor élt, amikor gazdag volt, aminek természetes következménye, hogy ez életfilozófiájának csak egy kiútja van, az, hogy amikor az utolsó garasa is elfogyott, akkor egy jótékony golyóval vessen véget életének. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelöl.) Ezt megteheti az egyes ember, de egy nemzetet ilyen útra vezetni nézetem szerint lelkiismeretlenség, (Helyeslés jobbfelöl.} nemcsak lelkiismeretlenség, hanem természetesen teljes félreismerése azon kötelezettségeknek, amelyekkel a kormány és a nemzetgyűlés a nemzettel szemben tartozik. Szó sincs róla, Magyarországban nincs olyan körülmények között, mint volt a régi Magyarországon. Ennek az országnak sokban restrinkciókat kell önmagának szabni. Az életstandardja ennek az országnak összeszorul. Szó sincs róla, egy fájdalmas operáció ez, amelynek rendjén igen gyakran ez a nemzet bizonyos jogfosztásokkal fog szembenállni. Igen gyakran megkötöttség érzése fog lelkében felébredni, azonban azt hiszem, hogy fel lehet emelkedni ebből a helyzetből, de csak akkor, ha képesek vagyunk egy más útra térni, hogyha képesek vagyunk egy becsületes munka útjára térve, felismerni a reális viszonyokat, felismerve, a reális körülményeket, viszont képesek vagyunk reálpolitikát folytatni. T. Nemzetgyűlés! Nem akarok én ezzel kishitüsé,:'et hirdetni, sőt ellenkezőleg teljesen igaza van gróf Andrássy Gyulának, amikor azt mondja, hogy önérzetünket és lelki függetlenségünket őrizzük meg. Mi ezt meg is tettük. De nem figyelmeztetni a nemzetet azokra a súlyos körülményekre, amelyek között élünk, nem figyelmeztetni arra, hogy mit veszíthet ez a nemzet, ha könnyelmű politikát folytat,... (Ulain Ferenc : Miért csinálták? — Felkiáltások a jobboldalon : Nem mi csináltuk !) ... hogy mit fog múlhatatlanul elveszíteni, ha ily könnyelmű politikát csinál, nem figyelmeztetni a nemzetet arra, hogy helytelen az a politika, mely a lehetőt nem ragadja meg csak azért, hogy egy illúzió ntán kergetőzzék, amely a jót elveti azért, mert oly jobbat lát maga előtt, amelyet azonban keresztülvinni nem tud, nézetem szerint helytelen politika, félrevezetése a nemzetnek, zsákutcába való vezetése. (Ugy van ! a jobboldalon. — Ulain Ferenc : Önök csinálják ! — Berki Gyula : Három órát beszélt a képviselő ur tegnap! Kis türelem!) Nézzünk szemebe annak a szituációnak, amellyel a magyar kormánynak meg kellett küzdenie, ha azt az akciót, melyet Magyarország gazdasági talpraállitása érdekében kezdeményezett, sikerrel akarta véghezvinni. Összehasonlítások történtek itt Ausztriával, Bulgáriával, Németországgal. Nyíltan megmondom, hogy az összehasonlítás Ausztriával, Ausztria helyzetével nagyon nehéz, mert a magyar kormány és Magyarország esélyei sokkal, de sokkal rosszabbak voltak e tekintetben, mint Ausztria sáncai lehettek. Amikor mi kimentünk, mindenekelőtt azzal az érvvel állottunk szemben, mint egv fallanksszal, hogy Magyarország nyerstermelő ország, Magyarország gazdag ország, nem az a helyzete, mint Ausztriáé, mi képesek vagyunk önmagunkat ellátni, Magyarország fizethet reparációt, ha momentán kellemetlen helyzetben van is, de a nehéz helyzeten, ha csak némileg talpraáll, könnyen túl fog esni és akkor Magyarország megfizetheti azt a reparációt, melyet tőle követelnek. Itt, ebben a teremben ezt az argumentumot megcáfolni és ezzel az argumentummal bővebben foglalkozni felesleges, csak konstatálom és megállapítom, hogy ezen pénzügyi argumentum, ez a gazdasági argumentum már igen nagy nehézséget okozott és fog okozni mindig, amikor Magyarországgal szemben mi méltányosságot követelünk. De menjünk tovább. Még nagyobb és erősebb