Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-275

A nemzetgyűlés 275. ülése 1924. (Lendvai István: Nagyon okos beszéd, ez he­lyes. — Felkiáltások a jobboldalon: örömmel hallgatjuk.) Ez az én felfogásom, nincsen ám ellentétben nemzetközi voltommal sem. Tehát összefogok és azt mondom: rendben van, vessük össze a vállunkat és mentsük meg ezt az orszá­got. (Lendvai István: Helyes.) Rendben van, összefogok önökkel, de ha munkástestvéreim azért, mert azt a politikai nézetet és azt a be­csületes hazafiságot vallják, amit én, kiűzet­nek, kidobatnak és ha régi becsületes multu munkás igy jár és családját nehéz időkben megfosztják a kenyértől, (Mozgás) azt hiszem, akkor nagyon nehéz az összefogás önökkel. (Mozgás a bal- és szélsőbaloldalon.) Lehet-e be­csületes összefogásról, országmentésről be­szélni, mikor naponként elhangzanak szép szó­noki virágok, ott künn az életben pedig üldözik az elvtársaimat és munkástársaimat politikai meggyőződésük miatt! (Mozgás és ellenmondás a jobboldalon.) Kérem, nevekkel is szolgálha­tok. Az az eset, amelyet speciálisan beállítot­tam, Balogh István vasúti mühelymunkásra vonatkozik, aki Miskolcon dolgozik. Megadtam az adreszt, a nevet, tessék elmenni és meggyő­ződni arról, hogy ugy történt-e, amint én mon­dom, vagy nem, de ez csak egy jellegzetes kicsi eset, mert hiszen politikai üldözéseknek egé­szen hosszú sorozatát hoztuk már ide okmá­nyokkal és tanukkal igazolva. Már pedig annyi bizonyos, hogy az urak szanálhatnak, ameny­nyit akarnak, a kormány és pártja szanálhat, ameddig akar és törhetik a fejüket, hogyha az egész ország ebben a kérdésben nem áll az önök háta mögött egy emberként, akkor ez az egész terv fiaskóban fog végződni. Ne méltóz­tassék azt gondolni, hogy én nem erezhetnék joggal kaján örömöt, amikor Önök igy csinál­ják a dolgot, mert hiszen ha a mi parlamenti működésünk nem volt elég erős, hogy önöket eltávolítsa a piedesztálról, akkor e javaslatok, amelyeket önök elfogadnak, majd ha a gyakor­latban végrehajtják őket, épen errevaló tekin­tettel, hogy az ország egy tekintélyes része nem ért önökkel együtt és nem bizik önökben és az önök politikájában, oda fognak vezetni, hogy az önök politikája épen azért fog meg­bukni és amit nem birtunk elintézni mi legális eszközökkel, azt a közvélemény a maga módja szerint fogja elintézni és önök el fognak tá­vozni a helyükről. Ami a létszámapasztás kérdését illeti, igen érdekes több dolgot látok a javaslatokban. A kormány egész sor intézkedést mond el e jelen­tésekben, aminek megtételéről nem is tudunk, senki sem tudott ezekről. De vannak különö­sen érdekes részek. A földmivelésügyi minis­terium például ugy számol be a maga eddigi ak­ciójáról, hogy megszűnt 14 ügyosztály, az orszá­gos halászati felügyelőség, az országos borászati kormánybiztosság' és az országos gazdasági fő­igazgatóság; a ministerium épületének kibővi­tésével a ministerium Budapesten székelő külső hivatalai a központi épületben helyeztet­nek el, az államerdészeti igazgatás újra szer­veztetik, tehát csökkentünk, takarékoskodunk, szanálunk. Megszűnt 14 ügyosztály. Hogy en­nek a 14 ügyosztálynak megszűnése mily mun­kaerőmegtakaritással járt az állam részére, er­ről egy kukk sincs. Megszűnt 14 ügyosztály, tiszteltetem mind a tizennégyet, de nem va­gyok boldog. Nem ügyosztályokra fájt a fo­gunk, az ügyosztályok legfeljebb a lakáskérdés szempontjából érdekeinek, de abból a szem­évi április hó 11-én, pénteken. 37 pontból, hogy takarékoskodtunk-e, hogy a 14 ügyosztály megszűnésével mit takarítottunk meg, hány munkaerő vált feleslegessé, azt nem tudjuk. Ha a jelentés azt mondaná, hogy az I alkalmazottakból például átvettünk ötvenet, további szolgálatra és más helyre osztottuk be őket, 75-öt pedig nyugdíjaztunk, mondom, ha ilyeneket felsorolna a jelentés, akkor ennek volna értelme, de ilyen jelentés, hogy meg­szűnt 14 ügyosztály és ugy csökkentettük, hogy bevettünk uj intézményeket az épületbe, amely intézmények eddig másutt működtek, és hogy emiatt esetleg egy emeletet kell még a minis­teriumra húzni, hogy a megszaporodott munka­erőket elhelyezhessék, bocsánatot kérek, az ilyen létszámapasztás és költségcsökkentés valóságos karikatúra. Abból áll a csökkentés, hogy emeleteket épí­tenek a ministerium tetejére! Vannak itt dol­gok, melyeknek létezése bármennyire fontos, pl. a halászati felügyelőség erre azt (méltóztatott mondani, hogy erről törvény intézkedik, de látom a javaslatban, hogy egész csomó törvényt helyeznek majd hatályon kivül egyszerűen, rö­vid nton egy bizalmi szavazással — de azt hi­szem, hogy ennek, mint külön intézménynek, külön szervnek, hivatalnak egy ilyen letört. csonka országban felesleges léteznie és luxus ennek a létezése. (Zaj jobbfelől.) A halászati felügyelőség a perifériákon ugy sem őrzi a halakat, nem vigyáz arra, hogy a halak jól érezzék magukat. A fináncok, pénzügyőrök, csendőrök, forgalmi adó-ellenőrök és nem tu­dom milyen szervek hivatottak arra, hogy ezt az ügyet intézzék. A ministeriumban ennek az intézésnek csupán felügyeletét végzik. Nem tudom, miért kell ehhez külön szerv. Ezt luxusnak tartom, ami a régi Magyaror­szágon megtörténhetett, de most teljesen felesleges. Meg tudom érteni, hogy igy szebb az élet, de mint olyan ember, ; aki a köz­igazgatáshoz szintén értek egy keveset, meg vagyok győződve róla, hogy nem épen minden ilyen intézményt kell a maga formájában és nagyszerűségében csonka Magyarországon is fentartani. Ez egészen bizonyos. (Dinich Ödön: Tisztában kell lenni 1 , képviselő ur, a halte­nyésztéssel!) Tessék csak hagyni, képviselő ur. Ne szolgáltasson ujabb témát, hogy a közbe­szólása folytán szakelőadást tartsak. (Ugy van! a jobboldalon.) Még csak az ötödik lapocs­kánál tartok s még nagyon fontos mondani­valóim vannak. Ha ujabb témákat méltóztatnak adni, csak annál tovább tart a beszédem. (Zaj. — Rothenstein Mór: Nem testnevelésről van szó!) Ez mindenesetre érdekes jelenség ebben az indokolásban. Különös előszeretettel ajánlom képviselőtársaim figyelmébe; méltóztassanak ezt újra elolvasgatni és gondolkozni felette, hogy mi történt. Én nem egészen ismerem ki magamat benne. De ennél a szakmánál, a földmivelésügynél, még sokkal jobban érdekel engem a belügymi­nisterium esete. Itt ugyanis a főosztályok ke­retén belül szervezve volt alosztályokat meg­szüntették. Igy megszűnt a kivándorlási biztosi hivatal is. (Lendvai István: De a kivándorlás nem szűnt meg!) Lendvai képviselő ur közbe­szólása már el is döntötte a dolgot. Azt kérde­zem: mi történt itt, megszűnt a kivándorlás! Hozzám seregestől jönnek az emberek, hogy az utlevélügyükben legyek segítségükre. Az a gyakorlati tapasztalatom, hogy a kivándorlás

Next

/
Oldalképek
Tartalom