Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-279

422 A nemzetgyűlés 279. ülése 1924. évi április hó 16-án, szerdán. ségek pusztitásai, amelyek szintén a háborús állapot következményei. A munkaerőknek ez a megcsökkenése kétségtelenül nagy hatással volt a mai helyzetre. A másik ok volt a tőkének a pusztulása. Magyarország feldarabolása után a befektetett tőke, gazdasági életünk egész organizációja borzasztóan szenvedett. Össze lehetne ezt hasonlitani azzal a helyzettel, mintha egy nagy gyártelepből valaki a középen kikanyarítana egy kis részt, ahol maradt valami a raktárakból, maradt valami a gépházból, maradt valami a vezetékekből, de semmi sincs egységesen megorganizálva. Ilyen csonka üzemként maradt Magyarország közgazdasága. Nem kell tovább magyaráznom, hogy ez milyen tőkeveszteséget, milyen rekonstrukciós költségeket és időveszteséget jelent. Tönkrement a felszerelés és elpusztultak a mobil tőkék. Hiszen a forradalmak alatt a forradalmat vezető kormányok 9 milliárd koronát költöttek el. (Peyer Károly : Mennyit költött el a kurzus?) Majd arról is beszélek. (Bogya János : Kevesebbet, mint az önök uralma, a bolsevizmus ! — Peyer Károly ; A számokat lássuk ! — Propper Sándor : Gyerünk a zárszámadásokkal !) T. képviselő ur, most nem politizálok, most tényekről beszélek és a közgazdaságról. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! (Zsirkay János a jobboldalról közbeszól. —• Bessenyey Zénó : Itt nem lehet zavarni ! — Erödi-Harrach Tihamér (a balközép jelé) : Adjátok át a helyét ! Menjen oda ! — Felkiáltások a balközépen : Nincs elfoglalva !) B. Korányi Frigyes pénzügyminister : Elköltöttek tehát az akkori árfolyamok szeiint 1 milliárd aranykoronát. Ez az 1 milliárd aranykorona tisztán improduktiv módon arra fordíttatott, hogy a tisztviselői kart s a különböző hadseregi és egyéb szervezeteket egyáltalán fenn lehessen tartani. A forradalmak ideje alatt természetsen elmaradt a munka a gyárakban, a mezőgazdaságban is nagyrészt, a hivatalokban, a bankokban, mindenütt. Ezalatt az ország felélte tőkéjének is nagy részét. Ha a tőke összeomlik, az ő hatalmának hatványozója, a hitel is összeomlik. Ez tehát hatványozott vesztesége volt az országnak. Utána jöttek a megszállások, a blokád — mert azt mondhatjuk, hogy blokád alatt állottunk — amely kény szeritette az országot további tőkeemésztésre. Ennek következménye lett a termelés csökkenése, következménye lett, hogy feléltük a készleteket, amelyeket később meg kellett ujitani uj kiadásokkal ; ennek következménye, hogy a termelés megcsappant s nőtt külkereskedelmi mérlegünk deficitje, amely deficitet természetesen valamivel meg kellett fizetni, mert senki sem ad árut a külföldön anélkül, hogy valaki azt a belföldről meg ne fizesse. A fizetési mód pedig végeredményben nem volt más, mint az infláció. Épen fizetési mérlegünk hiánya volt az infláció egyik főoka, egyik főforrása, másik forrása pedig a budget deficitje. Az államháztartásban az összeomlás után jóformán két évig, azt lehet mondani, szünet állott be. Nem lehetett semmit sem tenni, hiszen a törvényhozás csak 1920 áprilisában ült össze. A gazdasági élet akkorában Magyarországon azt lehet mondani meg volt fagyva. Nem nyilvánult a korona értékének az esése abban, az arányban, mint kellett volna nyilvánulnia, ha szabadon fejlődhetett volna, mert hiszen a korlátozások nem engedték meg, hogy nyilvánuljon, azonban, amint ez a megfagyottsága a gazdasági életnek engedett, annál jobban volt érezhető az elmúlt rombolások, pusztulások hatása, annál nagyobb volt a nyomása a pénz értékére, a pénzérték romlására. Nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy mikor a pénz értéke romlik, az adók emelésével sohasem lehet utolérni a kiadásokat. (Igaz! Ugy van ! jobb felől.) Mégpedig azért, mert a kiadások azonnal nyilvánulnak a napi színvonalon, mig az adók emelésével bármilyen jó volna az administráció, sohasem tudjuk elérni ugyanazon szinvonalat, sőt mindig nagyobb lesz a távolság a kettő között. Ez okozza a budget deficitjének emelkedését, azt, hogy lehetetlen a budget deficitjét adóztatással eliminálni. A fizetési mérleg javításának eszköze nem lehetett más, mint a termelés emelése és a termelés emeléséhez s/.ükséges tőkének beszerzése. Miután nálunk tőkehiány volt, ezen természetesen sem lehetett segíteni másként, minthogy külföldről kapjunk tőkét. A budget deficitjének eliminálására nincs más mód, mint vagy az adók emelése, vagy pedig kölcsönnek a felvétele. Az adók emelése csak akkor vezethetne célhoz, ha a pénzérték végre stabillá válhatik, ha a termelés emelhető, ennek folytán a jövedelmek emelkednek, mert hiszen csak a jövedelmekből lehet adókat behajtani. Bármilyen kulcsokat alkalmazzunk azonban papiroson, azok a kivánt pénzügyi hatással nem bírhatnak, csak hosszú idő után, mert csak a gazdasági élet fellendülésével kapcsolatos, hogy a jövedelmek szaporodjanak. Ezt megvárni lem lehet. Meg kell tehát fogni, rögzíteni egyszer a pénz értékét, hogy az adók emelésével utol tudjuk érni az emelkedett kiadásokat. Ezt a megrögzitést mással, mint kölcsönnel, nem tudjuk elérni. A kölcsön, ha belföldön akarjuk felvenni, nem vehető fel máskép, mint kényszerkölcsön formájában, Most az összes kényszerkölcsönök előreláthatólag legfeljebb 1000 milliárd papír koronát fognak kitenni, aminek értéke 62 millió aranykorona. Ha felvesszük, hogy budget-defitünk fedezésére a szanálási idő alatt 250 millió aranykoronára van szükségünk, akkor ez annyit jelent, hogy még 4000 milliárd papirkoronát kellene a belföldön megszerezni. Ezt én teljesen lehetetlennek tartom anélkül, hogy tönkre ne tegyük a produkciót. (Igaz! Ugy van!) Mert ezt a pénzt a produkcióból kellene kivennünk, ami magával hozná, hogy házak, földek, termelési eszközök kerülnének eladásra. De a budget-nek a szanálása céltalan volna, ha nincsen módunk a fizetési mérleg deficitjét is fedezni. (Igaz ! Ugy van !) A fizetési mérleg deficitjét okozza nagyrészt az, hogy nem tudunk exportálni kellő mennyiségű árut és okozza a devizainség, mert devizákkal nem tudjuk megfizetni a behozott áruk értékét. A devizahiány okozza a pénzérték stabilitásának a hiányát, ez ismét okozza az inflációt, az infláció az áremelkedést, az áremelkedés okozná az uj állami kiadások emelkedését. Itt vagyunk egy circulus vitiosusnál. Ezt megtörni máskép nem lehet, mintha egyidejűleg gondoskodunk a fizetési mérleg és a budgetdeficit fedezéséről, és ezt máskép