Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-279

A nemzetgyűlés 279. ülése 1924, körbe tartozik a kritika !) A t. képviselő ur azt mondja, hogy kár volt zürichi kurzusra egyálta­lában valami gondot forditani és ha jól értettem beszédét, abban foglalhatom össze, hogy kár volt egyáltalában különösebben törődni a koronának kurzusával, kellett volna hagyni a gazdasági erők szabad érvényesülését a korona kurzusának ki­alakulásánál. (Rassay Károly : Csak nem hiszi el a volt pénzügyminister ur sem, hogy ezt mondtam!) Azt hiszem ezt mondta. (Rassay Károly: Nagyon rosszul méltóztatott érteni !) Nagyon köszönöm, amennyiben nem erre méltóztatott célozni, (Rassay Karoly : Közgazdasági eszközökkel és nem mesterséges eszközökkel kellett volna tar­tani !) Mindenesetre nagyon sokan vannak, akik ezen az állásponton, ezen a véleményen vannak, amint hogy azért választottam épen ezt a három kritikát, mert hiszen ez nem az illető képviselő urak magán álláspontja, olyan álláspontok ezek, melyek széles visszhangot találtak, illetőleg amelyeknek igen sok követője volt a magyar köz vélemény b en. De én csak rá akarok mutatni ezzel szemben, — hogy t. i. mesterséges, tényleg mesterkélt esz­közökkel is igyekeztem tartani a korona árfolya­mát, — arra, hogy az a helyzet, amelyben voltunk, feletébb és igen kritikus volt. Ha valaki látta, végigélte azokat az eseményeket, amelyek itt lefolytak egy-egy koronaesés során és ha valaki megfigyelte azt is, hogy mi történt hasonló alkal­makkor és mi fejlődhetett ki és fejlődött is ki hasonló indítékokból más országokban, akkor annak azt hiszem arra az álláspontra és nézetre kellett jutnia, hogy mindent meg kell tenni a szociális rendnek, a szociális nyugalomnak bizto­sítása érdekében, azon a lehetetlen, azon az inga­tag bázison is, melyen állottunk, amelyen igazán szolid és igazán helyes intézkedés tehető nem volt. Én azt hiszem, hogy sokkal nagyobb nép­szerűséget szerezhettem volna akkor, ha nem ezt a politikát követtem volna. Meg vagyok győ­ződve arról, hogyha akár az egyik irányban túlzó korlátozó intézkedésekkel, akár a másik irányban a szabadságnak túlságos kímélésével jártam volna el, itt és ott több "barátot szerezhettem volna magamnak. A gazdasági lehetőségeknek, azoknak a pénzszerzési lehetőségeknek kimélyitése, ame­lyet egy eső korona már magában véve biztosit, a gazdasági életben mindenkor sok hivet és sok barátot jelent. Én azoban ha valamiért, ugy azért az egyért nem sajnálom, hogy a legnehezebb idő­ben töltöttem be azt a pénzügyministeri állást, hogy igyekeztem a magam részéről megmaradni azon a középúton, melyet mindenki szid (Rassay Károly : A középút megmaradt, az arany elve­szett !) és amely középútnak mindig megvan a kellemetlen utóize. (Rassay Karoly : Az arany veszett el a középúton ! Az életünk megmaradt. Az igaz, csak szegények lettünk mindannyian ! Ez az egy igaz !) Azt hiszem, hogy máris túlságosan hosszú ideig foglalkoztam az elmúlt dolgokkal. Azt hiszem, hogy jelenleg ezeknek a törvényjavas­latoknak tárgyalásánál elsősorban a jövő kérdé­sével kell foglalkozni. Nem az én feladatom itten, hogy programmot adjak, hogy megjelöljem azokat az intézkedéseket, amelyek" a megszavazott tör­évi április hó 16-án, szerdán. 419 vény alapján teendők lesznek. Nekem más szem­pontból kell a dolgokkal foglalkoznom. Foglal­koznom kell a magam és pártom nevében a fele­lősség kérdésével. Ugy állittatott be a kérdés ellenzéki oldalról, hogy igen súlyos felelősséget vállalunk ezekért a törvényjavaslatokért és kü­lönösen a párttag szemben hangoztatták a fele­lősség kérdését. Én azt hiszem, hogj' az adott helyzetben a legkönnyebb a törvényjavaslatokért való felelősség szempontjából a kormányt támo­gató pártok szerepe, mert hiszen egy kétségtelen, kétségtelen az, hogy ezek a törvényjavaslatok ugy pénzügyileg, mint külpolitikailag igen jelen­tékeny haladást, igen nagy előrelépést jelentenek kibontakozásunk és nemzeti kialakulásunk terén. Mi elfogadhatjuk és helyeseibetjük ezeket a ja­vaslatokat belső tartalmukért és vállalhatjuk a felelősséget azért is, mert minden hitünk és re­ményünk meglehet arra, hogy a javaslatok végre­hajtásával biztosítani fogjuk tudni a kivánt célt ; biztosítani tudjuk egyrészt azért, mert elméletileg a javaslatok jók, másrészt azért, mert a szanálás szempontjából gyakorlatilag is ki vannak már próbálva Ausztriában és ott megmutatták a maguk eredményét. (Propper Sándor : Ott más viszonyok vannak !) Én tehát a magam részéről azzal a meggyőződéssel tekintek ezekre a javas­latokra, hogy azok alapján a szanálás munkája rendben megvalósítható lesz. De tegyük fel, hogy ez nem történhetnék meg, hogy ezek a javaslatok nem vezetnének oda, hogy tényleg megvalósítjuk mindazokat a célokat, amelyek ma szemünk előtt lebegnek ; azt hiszem, hogy akkor sem a kritizálásnak, a tétovázásnak az ideje következnék el, hanem akkor nekünk ezeket a javaslatokat megfelelően módositanunk kellene, és támogatnunk kellene azokat a férfiakat, akik a nemzet javát és a nemzet érdekét tartva szem előtt, alkalmazzák a javaslatokat, alkal­mazzák a maguk programmját a mindenkor meg­lévő helyzethez és megadják azt a lehetőséget, amelyet a mindenkori viszonyok megengednek. (Rupert Rezső : Jó lenne itt kezdeni !) Most bíz­zunk abban, hogy ezen az alapon fogjuk a kérdést helyesen megoldhatni. Miután igy tisztáztam a felelősség kérdését a kormányt támogató pártot illetőleg, beszélnem kell a felelősség kérdéséről azokat illetőleg is, akik a maguk részéről erőszakos intézkedésekkel, mondjuk obstrukcióval is meg akarnák akadá­lyozni ennek a javaslatnak a törvényerőre emel­tetését. Én nagyon örülök neki, hálával konstatá­lom, hogy ennek veszélye immár elmúlt, de azért azt hiszem, nem felesleges nekünk a törvény­javaslat tárgyalási metódusával foglalkozni. En azt hiszem, hogy az a tárgyalás, amely most lefolyt, nemcsak a szanálási törvényjavaslatokra, nemcsak erre a kérdés-komplexumra adott választ, amely előttünk fekszik, hanem választ adott egy másik kérdésre is, nevezetesen arra, hogy a ház­szabályokat jelenlegi formájukban lehetetlen fen­tartani. (Élénk helyeslés a jobboldalon. — Hosszan­tartó zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Dénes István : Szájkosárpolitika ! Alkotmánysértés ! — Esztergályos János : Meg kell vonni tőle a szót ! — Propper Sándor : Hát igazán nem érdemes itt maradni ! — Felkiáltások a jobboldalon : Menjen haza ! — Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon, Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom