Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-279

A nemzetgyűlés 279. illése 1924. évi április hó 16-án, szerdán. 407 nek fel arra a magaslatra, az igazi hazafiság magaslatára és necsak a hasznot szedjék le, hanem áldozatot is hozzanak a hazáért. Lehet, hogy nem nekünk, hanem az igen t. kormányelnöknek és önöknek lesz igazuk. Adja a jó Isten, hogy a mi ellenkezéseinkből és az önök cselekedeteiből áldás fakadjon erre az országra. Egy határozati javaslatot leszek bátor még beadni a magántisztviselők érdekében, mert szeretném, ha ezt a kérdést is felkarolná ezen törvényjavaslat. Szeretném ezt főképen azért, mert az elbocsátandó tisztviselők nagyobb részt a magyar ősi történelmi osztályból fognak kikerülni és ezek a magánvállalatoknál helyezkednek el a nagyobb részben. E javaslatom, amely a magántisztviselők helyzetének ja vitását célozza, a következő (olvassa) : »A békére való átmenet megkönnyítése, az elbocsátandó köztisztviselők jövendő exisztenciájának megóvása, a magánvállalatok hivatalnokainak védelme és megnyugtatása érdekében a törvényhozás a magántisztviselőkre vonatkozólag kimondja : 1. A felmondási idő és a végkielégítési igény 1924-dik évi április hó 15-től további intézkedésig az eddiginek kétszeresére emeltetik. 2. Az önhibájukon kivül munkanélkülivé vált tisztviselők munkanélküli segélyben részesitendők. 3. A biztositó intézetek és a magánvállalati nyugdíjpénztárak leköteleztetnek az 1924 január hó 1-től kezdődő érvénnyel a biztosítási és nyugdíj igények valorizált kielégítésére. 4. A nemzetgyűlés a fizetési minimumot kezdő tisztviselőknél évi 800, gyakorlottaknál 1500, vezető tisztviselőknél 2400 aranykoronában állapitja meg. 5. A munkáltatók és alkalmazottak között felmerülő bérkülönbözetek, ellentétek elintézésére béregyeztető bizottság állítandó fel.« T. Nemzetgyűlés ! Én ezzel be is végzem beszédemet. (Halljuk ! balfelől.) Bevégzem pedig azért, mert bár lehetne erről a javaslatról ahogyan egyik-másik képviselőtársam előttem megtette órákig beszélni, de arról értesültem, hogy itt bizonyos békülékeny szellemek szállingóznak a levegőben és a ministerelnök ur jobb belátásra tért át, belátta azt, hogy ezek az állapotok nem állhatnak igy fenn, az erőszak politikájával fel kell hagyni és az igazi demokrácia útjára kell lépni. A javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon és jobbfelől.) Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző : Gömbös Gyula ! Gömbös Gyula : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) Az előttem szólott igen t. képviselőtársam egy bejelentéssel fejezte be beszédét, azt mondván, hogy bizonyos békülékeny szellemek kezdenek jelentkezni, a minister ur a demokrácia útjára akar rálépni. Én figyelmeztetem igen t. képviselőtársamat, (Halljuk ! jobb felöl és a középen.) hogy az olyan békülékeny szellemek, amelyek mindig egy ilyen 'ontos törvényjavaslat tárgyalása esetén jelentkeznek, rendesen nem szokták betartani azt, amit ilyenkor a tárgyalás befejezése körül Ígérnek. (Mozgás jobbfelől.) De ez a t. képviselő úrra tartozik és azokra afképviselőkre, akik hisznek ezekben a békülékeny szellemekben. Én azok közé tartozom, akik ezekben a szellemekben nem hisznek. Nem hiszek pedig azért, mert tapasztalásom az, hogy nem lehet hinni. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon. — Rupert Rezső : Ő ismeri ! — Nagy Ernő : Hát, a mama csak ismeri a gyermekét ! — Derültség.) T. Nemzetgyűlés ! A vitának igen sok szónoka arra hivatkozott, hogy lelkiismeretének szavát fogja követni akkor, amikor megszavazza vagy meg nem szavazza ezt a javaslatot. Félek attól, hogy a lelkiismeret szavára való hivatkozás maholnap közhellyé süly ed ; mert hiszen csak természetes az, hogy egy nemzetgyűlésnek, egy nemzetet képviselő testületnek tagja nem lehet más, mint őszinte, becsületes politikus, aki minden körülmények között lelkiismeretének szavára hallgat. A lelkiismeret szavára való hivatkozást én tehát a magam részéről elhárítom, mert én azt egészében tem észetesnek tartom. A vita jellege általában kielégített engem. Kielégitett azért, mert a magyar nemzetgyűlésen szokatlanul sok külpolitikai vonatkozás említtetett meg ugy a kormánypárt, mint az ellenzék részéről és nekem az az érzésem, hogyha más haszna ennek a vitának nem is lesz, — mert hiszen én ellene vagyok ennek a törvényjavaslatnak, — de a ne mzetgyülés tagjai ezentúl minden törvényjavaslatot egy magasabb, messzebblátó és külpolitikai vonatkozásaiban is mélyebb perspektívába fognak beilleszteni. Azt tapasztaltam ugyanis eddig, hogy főleg kis dolgokkal foglalkoztunk szivesebben és a nagy elvi kérdések tárgyalását elhárítottuk magunktól, hivatkozva a vezérekre, hogy majd azok elintézik ezeket a kérdéseket. Aki törvényhozói kötelességet kivan teljesíteni az ország ezen súlyos helyzetében, annak minden körülmények között minden kérdéssel igy kell foglalkozni, annak nem szabad detail szempontból kiindulni akkor, a:

1 ikor politikai elhatározásaihoz jut, annak r in dig az általános nagy problémák sze pontjából kell megítélnie, vájjon egyik-másik kérdéssel szemben, milyen álláspontot foglaljon el. De még valami jellé zi ezeket a tárgyalásokat, és ez általános jellé vonása a agyar közéletnek. Én azt szokta • ondani és ma is azt mondom, hogy diagnoszta ne zet vagyunk : megállapítunk, de ne cselekszünk utána. (Ugy van ! balfelől.) Megállapítjuk a hibákat, a hibák sorozatát, megállapítjuk ezzel a javaslattal szemben is azt, hogy benne mi a rossz, sőt azt mondhatjuk, hogy mindenki ugy állapitja meg, hogy sok-sok rossz kérdés és sok-sok veszélyes paragrafus csúszott ebbe a törvényjavaslatba ; végeredményben azonban senki sem meri levonni vagy nagyon kevesen vonják le a konklúziót. Ha valaki megállapítja, hogy ez a javaslat nem rossz, akkor nyíltan is csatlakozzék hozzá a siker érdekében, amelyet Bethlen István el akar érni, mert az volna a helyes elhatározás, hogy Bethlen István háta mögött olyan többség álljon, amely azt tartja, hogy száz százalékig igaza van vezérének ; ( Ugy van ! jobbfelől.) de csak a vezér ténykedését zavarja meg az, ha a mögötte ülők is egy-egy nyilat lőnek bele a taktikájába. Én azt szeretném, ha végre-valahára elérkeznénk ahhoz az időhöz, amikor minden kérdésről egészen világosan beszélünk egymással. Hagyjunk fel a régi politikai taktikázással! (Ugy van! balfelől.) Beszéljünk nyíltan, világos programm alapján állva az ellen NAPLÓ XXIII. 54