Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.
Ülésnapok - 1922-279
A nemzetgyűlés 279. ülése 1924. évi április hó 16-án, szerdán. 405 mutattam, hogy ez a rendszer, amelybe mi belemegyünk, a szolgaság rendszere. Hiába mutattam mindezt ki, mert a politikai gyávaságnak beidegzettsége olyan óriási a magyar társadalomban és ebben a jobb sorsra érdemes nemzetgyűlésben, hogy ezen segiteni nem tudunk. Meg vagyok győződve róla, hogy a t. túloldal is 90%-ban kedve, akarata ellenére, lelkiismereti kényszer alatt szavazza meg ezt a törvényjavaslatot. (Sz^bó István (nagyatádi) földmi elésügyi minister : Kinek lett volna kedve kölcsönt felvenni, ha nem lett volna muszáj ! — Zsirka y János: Nem kellett volna elherdálni a nemzeti vagyont. — Sz-bó István (nagyatádi) földmi elésügyi minister : Én nem herdáltam ! — Zaj.) Kimutattam elsősorban a jóvátételi kérdés megvilágításával, hogy semmi komoly ok nincs arra, hogy mi összeomlást várjunk a kölcsön meghiúsulása esetében ; nincs ok arra, hogy a jóvátételt hozzákössük ilyen szerencsétlen kölcsönhöz. Meg vannak a lehetőségek arra, hogy a jóvátételt tisztességesen, elfogadhatóan elintézzük e kölcsön nélkül is. Sajnos, ezzel az érveléssel későn jöttem, mert ez a nemzetgyűlés és ez a nemzet be van oltva a politikai gyávaságnak és megalkuvásnak szérumával, a jövőben való kétségbeesés szérumával. Ezen segiteni nem lehet. Minden nemzeti értéknek végkiárusitása, egy jobb sorsra méltó nemzet szolgasorba való kényszerítése folyik öntudatosan a baloldali gazdasági erők részéről és öntudatlanul kormányunk részéről esztendők óta, és itt megásták nekünk a sirt ezzel az eredetinél sokkal súlyosabb Trianonnal. Én az önök jóindulatában — mint már ismételtem is hangsúlyoztam — nem kételkedem. Ma is abban a meggyőződésben vagyok, hogy abban a túlsó pártban annyi erkölcsi, szellemi és nemzeti érték van, hogy nem tudom, mikor volt a magyar törvényhozásnak ehhez hasonló többségi pártja, de a szérum ott van, a szérum működik és leköti az élő erőket. Önök olyan szervezet, mely a szivét önmagán kivül hordja, mert az önök szive itt van minálunk. Önök a mi reménységeinkkel indultak harcba, de önökből ezt a reménységet kiir'ották. Önök, sajnos, ma már közelebb állnak a baloldalhoz, mint hozzánk. (Zaj a balközépen. — Barthos Andor : Szónokot számosan zavarják !) Elnök : Csendet kérek a Ház mindkét oldalán. Zsilinszky Endre : Én a t. többségi párthoz összetett kézzel egy kérelmet szeretnék intézni. Az én meggyőződésem az, hogy egyetlenegy gyógyszere lehet még esetleg ennek a külföldi kölcsönnek és ez az, ha belevesszük a szanálási törvényjavaslatba a konvertálás jogát, amint ez az osztrák kölcsönbe is be van véve. Ebben az esetben ugyanis még mindig megvan a lehetőség arra, hogy, ha látjuk azt a nemzeti katasztrófát, azt a nemzeti sirvermet, amelybe belebuktunk, még feltámadhat bennünk az életösztön és kedvezőbb körülmények között még elszánhatjuk magunkat olyan nemzeti gazdasági politikára, amellyel összeszedünk ebben az országban minden erőt, annak eredményével kifizetjük ezt a kölcsönt és visszautasítjuk, lerázzuk magunkról azt az igát, amelyet most reánk raknak. Kérem önöket, és kérem a t. kormányt, lássák be, hogy ezt meg kell tenni, nemzeti becsület kívánja, hogy ezt megtegyék. Ha az osztrák nép, amelynek nálunknál kedvezőbb helyzetét kül- és belpolitikai szempontból eléggé megvilágítottam, szükségesnek tartotta azt, hogy a »konvertálás« szót belevegyék a törvénybe, ugy kérem önöket, tegyék ezt meg, és adjanak nekünk, akik önökkel együtt aggódunk a haza sorsáért, egy reményszálat, legalább egy szalmaszálat, amelybe belekapaszkodhatunk, hogyha az, ami itt történik, nem tenné el örökre nemzeti öncéluságunkat és a nemzeti Magyarországot. Szavam van erről a helyről azokhoz a társadalmi tényezőkhöz, erőkhöz és rétegekhez is, amelyeket mi képviselünk a Házban, annak ellenére," hogy kevesen vagyunk. Önök nagyon jól tudják azt, hogy hatalmas, erős, fiatal rétegei vannak a magyar nemzetnek, amelyek lélekben velünk tartanak, velünk vannak, és minden körülmények között velünk lesznek. Ezekhez intézem szavamat és kérem őket, velünk együtt ne adják fel a reményt, hogy mindazt, ami itt történik, egyszer, remélhetőleg rövidesen ki fogjuk radírozhatni a magyar törvényhozásból ; ne adják fel a reményt, hogy igenis csak bátor és megalkuvást nem ismerő nemzeti politikával lehet előremenni az életben, a politikában és a világpolitikában is ; tartsanak ki velünk együtt, mert mi nem fogunk aludni ezalatt a húsz esztendő alatt, mi itt leszünk, dolgozni fogunk és ápolni fogjuk azokat a szent ösztönöket, azokat a hatalmas és diadalmas ösztönöket^ amelyek a magyar nemzetben igenis élnek. Es ezek az ösztönök egyszer fel fognak támadni. Mi nem csörtetünk kardot, mert hiábavaló volna, mert tudjuk, hogy katonailag az egész világgal állunk szemben. Tisztában vagyunk azzal, hogy a kisentente tizenötször hatalmasabb katonai erővel rendelkezik, mint mi, és annak ellenére mi vagyunk katonai ellenőizés alatt. Nem csörtetünk kardot, mert ha egyszer a magyar kardok meg találnak itt csörrenni, azt akarjuk, hogy ez a megcsörrenés akkor bizonyos, tőlünk messze fénylő paloták ablakait rezgésbe hozzák és azoknak az ablakoknak üvegei betöredeznek. Mi tisztában vagyunk azzal, hogy most nekünk hallgatnunk kell, mi tisztában vagyunk azzal, hogy a belső rekonstrukcióra kell minden erőnket koncentrálnunk, de nemzeti szent ideáljainkat, nemzeti álmainkat, nemzeti és faji öntudatunkat, a nemzeti és faji imperializmus gondolatát mi nem adjuk fel. Szavaimat a nagy reformátor szavával végzem. Mi vállaljuk a felelősséget azért, amit itt mondunk, mert bennünket nem lehet megfélemlíteni. Mi végigküzdöttük a nagy háborút. Engem háromszor temetett be a gránát és mindig megvolt az a tudatom, hogy & r rendeltetés volt az, amely engem megtartott. Én tisztában vagyok azzal, hogy a mi irányunk, a mi eszméink, azok az erők, amelyeket képviselünk, a nemzeti megújhodás erői ; tisztában vagyok azzal, hogy a történelem hatalmas hivatást ró reánk. Visszautasítunk ezért minden rágalmat, amely ellenünk elhangzik és megyünk a magunk utján előre, minden veszéllyel dacolva. Vállaljuk a felelősséget, vállaljuk életünkkel, itt állunk, másként nem tehetünk. (Élénk helyeslés és taps a balközépen.) Elnök : Szólásra következik?
