Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-275

34 A wémzetgyùlés 275. ülése 1924. lenni és sem lesz annyi összeadási hiba sem. Lesz tehát itt egy főbiztosi hivatal. Csodálatos naiv egyszerűséggel adják be nekünk, mintha csak egy főbiztosról volna szó, pedig itt egy nagy horderejű hivatalról lesz szó, amelyet nekünk el kell tartanunk nagyon valószínűleg, sőt több mint valószinüleg: bizonyosan. (Lendvai István: Ugy van!) De ennél nem állunk meg, hanem amint mások is mondták, ráduplázunk az osztrák esetre is és nemcsak főbiztosi hivatalunk lesz, hanem lesz ellenőrzőbizottságunk is, amely külföldön székel és időről-időre jön össze. Hogy pedig ennek a költségeit ki viseli, az nincs itt ebben az Írásban; de én azt hiszem, hogy ennek a költségeit is mi fogjuk viselni. Ez az ellenőrző-bizottság egyesek véleménye szerint amúgy is létrejött volna, vagy talán meg ife volt; tudom is én; mit lehet tudni ebben az országban, (Derültsép a szélsőbaloldalon.) mit lehet tudni épen a felelős állású egyéneknek, a képviselőknek Î Azonkívül pedig lesz itt» egy harmadik ilyen egyszerűség: a bizalmiférfiaik intézménye. Tudniillik a javaslat szerint a kölcsönt adó, a kölcsönt jegyző államoknak módjukban lesz bizalmiférfiakat kinevezni, akik majd felügyelnek arra, hogy a kölcsönt (mire költjük és hogy a kölcsön visszafizetésére szükséges intézkedéseket megtettük, avagy tulmentünk-e az általuk kiszabott határon. Nem beszélek tudatosan a megegyezett határról, mert hiszen látom, hogy itt olyan határokat szabtak ki, amelyeket ez a kormányzati rendszer épen az ő belső betegségénél, az ő antidemokratikus voltánál fogva — amelynek következtében nem támaszkodhatik a magyar népre, az igazi magyar nemzetre — az ebből folyó gyengeségek következtében kénytelen volt elfogadni, mint az ellenfél által diktált határokat. Tehát ez a harmadik bizottság is ki fogja fejteni áldásos működését, ami kétségtelenül megint csak pénzbe fog nekünk kerülni. Ezek után kénytelen vagyok azt pmondani, ( liögy a jegyzésnél előálló differencia, az előzetes költségek., a középen és a hátul álló költségek után — amelyek ïészben már itt a javaslatban nyiltan beismertettek, részben pedig sejtetni engedték, hogy előállanak — ez a 250 millió aranykoronás kölcsön nagyon mélyen le fog szállani, nagyon mélyen le fog olvadni, körülbelül 150 millió korona körül. Hát méltóztatnak-e azt gondolni, hogy van ebben az országban az egységes párton kivül még egy ember, aki komoran elhiszi, és méltóztatnak-e gondolni, hogy a kormány maga is elhiszi-e, hogy ő ezzel a csekély 150 millió, maximum 200 millió aranykoronát érő költséggel meg tudja oldani ezt a gazdasági helyzetet, szanálni tudja itt a baj okát 1 Nem, t. Nemzetgyűlés, nincs, és én azt mondom, hogy bármennyire szinte tüntető egységgel és elhatározással robogott is be a túloldal a mai 16 órás ülések megkezdése napján, ennek dacára állítom, hogy önök között is van elég szép számmal képviselő, aki nem hisz ebben a római pápaságban, abban a csalhatatlanságban, amely ennél a kérdésnél a kormány részéről megnyilatkozott. Beszéltem is jobbpárti képviselő urakkal, akik nem is csináltak belőle titkot, hogy nem hiszik ők sem, hogy ez az összeg az országot megmentené. (Tankovics János: Talán fehérpénzről beszélt, nem aranyról! — Hegymegi-Kiss Pál: Nem birja a többség a 16 órás üléseket. Most sem vagyunk tanácskozásképeévi április hó li-én, pénteken. eek!) Tankovics képviselő urnák közbeszőlására, melynek szellemességétől abszolúte nem vagyok elragadtatva, csak azt jegyzem meg tisztelettel, hogy bár kritizálom az előttünk fekvő javaslatokat és bizonyos kormányzati ténykedéseket is, semmivel sem adtam okot arra, hogy Ízléstelen kiszólásokkal zavarjanak. (7MJ jobbfelől. — Tankovics János: A gorombaságait már ismerem. — Sándor Pál: Nem mondott semmi agresszív dolgot.) Elnök: Méltóztassanak csendben lenni. (Szeder Ferenc: Hallgatni arany, ő azt gondolja és szaporítja az aranyakat. — Reisehl Richárd: Van egy másik közmondás, hogy beszélni ...) Csendet kérek képviselő urak! Reisinger Ferenc: Erre a közbeszólásra egy jó tanáccsal szolgálok önnek, képviselő uí. Ne méltóztassék megismételni ezt a közbeszólást, mert ha az entente ellenőrző bizottsága felfedezi önt, meg fogja hívni önt ennek az egész dolognak az ellenőrzésére. (Zaj és felkiáltások jobbfelől: Ez nem sikerült!) Elnök: Csendet kérek! Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak közbeszólásokkal zavarni a szónokot. Reisinger Ferenc: Én a magam részéről tehát nem tudom előlegezni azt a hitet a túloldalnak, hogy ott is komolyan veszik azt, hogy a 250 milliós kölcsön következtében ebben az országban rendet lehet csinálni gazdasági téren. A vigasztalás a kormány részéről ugy nem tagadottan és a folyosón s másutt megnyilatkozó egyes, a javaslatot egyébként elfogadó és védő képviselő urak részéről abban van, hogy majd ha a 250 millió aranykoronás kölcsön nem is lesz elegendő, de hiszen amellett, hogy idebenn is fogunk csinálni bizonyos adófelemelést, még bekövetkezik az ellenőrzés is. (Farkas István: Ők sem bíznak a kormányban, azért bizzák külföldi állampolgár ellenőrzésére.) Abban a tényben, hogy maga a kormány és a kormányzópárt nem abban a ténybeli munkában, ami itt a kölcsön és a szanálás ügyében történik részünkről, hanem egy olyan más, a saját elhatározásunktól teljesen független, velünk ellenséges viszonyban állott idegen hatalomnak részéről nyilatkozik meg, illetve ebben a megnyilatkozásban való hittel és bizalommal akarja ezt a nehéz kérdést megoldani, egy olyan irtózatos nagy erkölcsi vereséget látok a kormány részére, amelyet ez a kormány kiheverni sohasem fog. Hogy világosabban és részletesebben szóljak ehhez a fontos kérdéshez, arról van szó, hogy itt meg kellett volna csinálni már évekkel ezelőtt azt a lecsapolást, amelyet a háború a megcsonkult Magyarország érdekében elkerülhetetlenné tett ugy a közalkalmazottak, mint más egyéb alkalmazottak, azonkívül pedig bizonyos intézmények egész sorának megszüntetésével és leszerelésével. E helyett az történt, hogy ez a rendszer létezése óta uralmát ezekre a rétegekre alapította, a nemzeti munkavédelmi hivatalra, a lisztközpont, cukorközpont, korpaközpont és mit tudom még micsoda intézmények fentartására, hisz csak most tudja meg az ember, mikor ezek a javaslatok idekerültek, hogy micsoda hivatalok működtek itt az ország boldogitására. Hiszen vannak itt olyan hivatalok, amelyeknek létezéséről talán a minister maga sem tudott, csak mikor hozzáfogtak felderítési munkát végezni, akkor jöttek rá, hogy vannak még ilyen őskorszakból ittfelejtett hivatalok ebben az országban. Le