Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-279

A nemzetgyűlés 279. ülése 192tanulmányozza ezt a két törvényalkotást. Az osztrák törvényben a III. jegyzőkönyv 4. § foglalkozik a főbiztosra vonatkozó rendelkezésekkel. A főbiztos feladatai és jogai ott a következők : 1. Fentartja a reformprogrammot és ellenőrzi a végrehajtást. 2. Havi jelentést tehet a tanácsnak. 3. A kormány a kölcsönrészletek felett a főbiztos meghatalmazása nélkül nem rendelkezhetik. 4. Ezt a meghatalmazást azonban kizárólag csak egy esetben tagadhatja meg, akkor, ha ugy látja, hogy a reform veszélyben van és hogy a zálogok elértéktelenedéséről van szó. 5. Ha a kormány ugy találja, hogy a főbiztos hatáskörét túllépi, fellebbezhet a tanácshoz. Ezzel szemben a magyar főbiztos sokkal tágabb jogokkal rendelkezik. Szembeállítom a vonatkozó osztrák és magyar szakaszokat. Az osztrák III. protokollum 4. pontja a főbiztos jogairól a következőket mondja (olvassa) : »Ausztria hozzájárul ahhoz, hogy a Népszövetségi Tanács főbiztost nevezzen ki, aki neki felelőséggel tartozik és elmozditható. Funkciói nagyjából a pénzügyi bizottság jelentésében vannak meghatározva. Az lesz a feladata, hogy szorgalmazza a reformprogramm megvalósítását és felügyeljen rá. A főbiztos székhelye Bécs lesz. Gondoskodhatok a szükséges technikai személyzetről. A főbiztos és személyzetének költségei a Népszövetség által hagyatnak jóvá és az osztrák kormány által viseltetnek. A főbiztos a Népszövetségi Tanácsnak havonta jelentést fog tenni a reformok előhaladásáról és az elért eredményekről. Ez a jelentés haladéktalanul szét fog osztatni az ellenőrzőbizottság tagjai között. Az osztrák bizottság elismeri, hogy a főbiztos felhatalmazása nélkül sem a kölcsönösszegek felett nem rendelkezhetik, sem olyan intézkedéseket nem tehet, amelyek arra irányulnának, hogy a kölcsön részletei még esedékesség előtt felhasználtassanak. Azok az előfeltételek, amelyektől a főbiztos ilyen természetű beleegyezését függővé fogja tenni, kell, hogy kizárólagosan a reformprogramm lépésről-lépésre való megvalósítását biztosítsák s megakadályozzák ama zálogok elértéktelenedését, amelyek a kölcsönszolgáltatásra vannak lekötve. Ha az osztrák kormány azt hiszi, hogy a főbiztos visszaélt teljhatalmával, panaszt emelhet a Nemzetek Szövetségénél. A főbiztos tevékenységének a Népszövetségi Tanács határozata vet véget, ha ez megállapította, hogy Ausztria pénzügyi egyensúlya biztositva van, ez azonban nem prejudikálhat a kölcsönszolgáltatás számára lekötött zálogok különleges ellenőrzésének.« T. Nemzetgyűlés ! Ebből világosan kitűnik, hogy az osztrák főbiztosnak egész ellenőrzési joga kizárólag csak magára a kölcsönre vonatkozik. Ezzel szemben a magyar II. számú jegyzőkönyv VI. cikkének 4. pontja igy szól (olvassa): »A magyar kormány a főbiztos ellenőérzésének egész tartama alatt megadja neki mindazokat a felvilágosításokat, amelyekre szüksége lehet és minden módon megkönnyíti az általa kért azoknak az adatoknak beszerzését, amelyeket a magyar állam kiadásainak és bevételeinek fejezeteire és címeire — bármilyen legyen e bevételek forrása, vagy természete — úgyszintén a közigazgatási szervezet egészére és a pénzügyi ügyvitellel kapcsolatos műveletekre vonatkoznak.« Az 5. pont igy szól (olvassa) : »Feltéve, hogy a jelen cikk L évi április hó 16-án, szerdán. 393 előző bekezdésének határozmányai betartatnak, a főbiztos — mindaddig, amíg a reformterv alkalmazásának eredménye megfelel a fenti II. cikk szerint megállapítandó programúinak, vagy azt meghaladja, — nem fogja ellenezni a magyar kormány semmiféle különös kiadását, kivéve azokat a katonai kiadásokat, amelyeket az illetékes tényezők a trianoni szerződés V. részének határozataival össze neu férőknek nyilvánítanak és amelyeket a főbiztosnak mindenkor elleneznie kell, továbbá nem fogja a pénzügyi igazgatás módosítását kívánni, hacsak ezek a kiadások vagy a pénzügyi igazgatás rendszabályai nem olyanok, amelyek véleménye szerint a programm alkalmazásának későbbi eredményeit veszélyeztethetik, (például súlyos utólagos kötelezettségeket foglalnak magukban). Ha azonban a reformok eredménye valamely időpontban visszamaradna a hathónapos időszakokra vonatkozó előirányzatokkal szemben, vagy a fenti 3. pontban említett havi előirányzatokkal szemben, a főbiztos a helyzet alapján általa szükségesnek ítélt mértékig a félévi előirányzatokban megjelölt határok túllépésének megakadályozása céljából vagy tiltakozhat az ilyen kiadások ellen, vagy felhívhatja a magyar kormányt arra, hogy a fennálló adók hozadékát növelje, vagy hogy uj adókat létesítsen, vagy pedig, hogy egyidejűleg minda két megoldáshoz folyamodjék. Ha a magyar kormány nem alkalmazkodnék a főbiztos kívánságaihoz, a főbiztos az általa megállapítandó mértékig köteles megtagadni azt, hogy a XI. és XII. cikkekben megállapított különszám Iákra a magyar kormány részére fizetések eszközöltessenek.« T. Nemzetgyűlés ! Ez egy kicsikét másképen hangzik, mint a megfelelő osztrák szakasz és van itt egy súlyos szankció a főbiztos kezében, az, hogyha kívánságaihoz az a magyar kormány nem alkalmazkodik, akkor megtagadhatja a kölcsönrészleteknek kiutalását. A ministerelnök ur erre azt mondja, (Ulain Ferenc : Hogy ő alkalmazkodik ! Azt tudjuk !) hogy egyéb szankció, egyéb hatalom a főbiztos kezében nincs, mint a kölcsön részleteinek visszatartása. Az én hitem és legszentebb meggyőződésem szerint ez a legsúlyosabb közgazdasági és politikai szankció, mert hogyha tényleg bekövetkeznék egy olyan rendszerben, amelynek minden srófja és szege helyén van, a kölcsönrészletek megtagadása, az egy soha nem látott gazdasági és politikai krízist vonna niaga után, mert az felborítaná azt az egész rendszert, amelyre itt 20 esztendőre be akar a magyar kormány idegen segítséggel rendezkedni. Ez a hatalma az osztrák főbiztosnak nincsen. Kérdem, ha nem politika van e hatalom mögött, akkor miért ez a súlyos szankció az egyik oldalon és miért hiányzik a másik oldalon ? T. Nemzetgyűlés ! De nem is a főbiztos ellenőrzése az, ami az egész ellenőrzési rendszer súlypontja, hanem az úgynevezett ellenőrző-bizottság. Az ellenőrző-bizottság megvan Ausztriában is, de egészen más alapon és egészen más okokból, egészen más összetételben, egészen más céllal, egészen más jogokkal és kötelességekkel. Az osztrák konstrukció tulaj donképen azon épül fel, hogy négy állam garantálja az annuitások 84%-a erejéig a 650 milliós kölcsönt. Természetes tehát, hogy az a négy állam, amelynek bizonyos körülsr