Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-279

382 A nemzetgyűlés 279. ülése 1924. ein április hó 16-án, szerdán. minister egy cikkében, amelyben igy ir (olvassa) : »A kormány által előterjesztett szanálási javaslatokról az embernek bárminő nézete lehet, azonban ellenezni teljesen lehetetlen. Még ha volna is más ut pénzügyi bajaink leküzdésére, — már pedig meggyőződésem szerint ilyen nincs, — akkor sem volna lehetséges, hogy most, amikor egy teljes esztendőt töltöttünk ennek az akciónak előkészítésével, hirtelen valami más cselekvésre térjünk át, amely megint hónapokig tartó előkészítést igényelne. Ennyi időnk nincs. Közben gazdasági életünkben olyan katasztrofális leromlás állana be, amelyet soha ki nem heverhetnénk. Nehéz helyzetekből való kibontakozásnál még akkor is, ha több útja van a menekvésnek, első követel rény az, hogy az erber határozott irányt vegyen és azt folyton ne változtassa.« Ami azonban reám nézve a legdöntőbb jelentőségű volt, az Apponyi gróf t. képviselőtársunknak egyik, mindjárt a szanálási javaslatok benyújtásakor tett hírlapi közlése, amely igy szól (olvassa) : »A legnagyobb és legsúlyosabb hibának és irtózatos felelősséggel járó eljárásnak tartanám, ha bármely tényező ezeknek a szanálási javaslatoknak kellő időben való elfogadását meg akarná gátolni.« Megállapítom, hogy pártunk (Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) mielőtt még ezek a nyilatkozatok elhangzottak volna és mielőtt még a szanálási javaslatok nyilvánosságra jutottak volna, vezérével együtt abban állapodott meg, hogy a szanálási javaslatokat el fogja fogadni. Ügy éreztük, hogy az ország mai helyzetében a kormányra való tekintet nélkül kötelességünk egy szanálási programmot végre odáig juttatni, hogy az megvalósulhasson. Sajnos azonban jelentkezett a szanálási javaslat a maga súlyos hibáival, a polgári társadalom aránytalan és igazságtalan megterhelésével, a lakbérek emelésével és a lakáskérdés (Fábián Béla : Ez a fontos 1 A lakáskérdést nem kellett volna belevenni !) becsempészésével. Nem tehettük azt, amit akartunk. Mikor a minister ein ökur konferenciára hivott bennünket, már módosítanunk kellett pártunk álláspontját olyképen, hogy bár bizalmatlanok vagyunk a kormány iránt, — kifejtettem ennek okait — nem kívánjuk megakadályozni e törvényjavaslatok törvényerőre emelkedését. Ma is ezen az állásponton vagyunk, de a legélesebb kritikával kell kisérnünk a kormány működését, amely kiinduló pontjaiban nekünk sok keserűséget szerzett mert — mint beszédem elején mondottam — nem tudta megteremteni azt a politika konszolidációt, amely alapfeltétele a gazdasági konszolidációnak. (Fábián Béla : Hegedűs Lórántnak is azért nem sikerűit a pénzügyi programmja !) Sokszor hangoztattuk, hogy méltóztassék végre leszerelni azokat a turbulens elemeket, amelyek beférkőztek a magyar társadalomba és megfertőzték a régi, szép, becsületes magyar gondolkozást, amely a jogegyenlőség átérzéséből fakadt Sokszor mondtuk, hogy szüntesse be a kormány azokat az intézményeket, amelyek az állami és társadalmi rend felforgatására alakultak. Most is azt hangoztatjuk, hogy bár márcsak hamu alatt lappangó tűzként parázslik felénk az Ébredő Magyarok Egyesülete a maga múltjával és jelenével, tessék feloszlatni az Ébredő Magyarok Egyesületét. Sok bűn tapad ahhoz ... (Zsilinszky Endre : Arra várhat a képviselő ur ! — Fábián Béla : Ha a képviselő úrtól függene, akkor várhatna ! — Zsilinszky Endre : Kicsit tőlem is függ !) a multak legszomorúbb emlékei fűződnek ezen egyesülethez és a kormány gyengesége az oka, hogy sok Ariadne-szál odavezetése dacára sem tudott ellenük eljárni. (Zaj. — Zsilinszky Endre : Nem is fog, megjósolom ! — Fábián Béla : Legfeljebb még egyszer ellenzékbe menne ! — Ulain Ferenc : Mi már benne vagyunk, de nem műellenzékben ! — Szabóky Jenő : Most már itt vannak az ébredők, Móric szerint ! — Ulain Ferenc : Itt leszünk még sokáig ! Önök már nem lesznek itt, de mi itt leszünk ! — Szabó István (sokorópátkai) : Móric segitségével ! — Ulain Ferenc : A fő, hogy itt leszünk. — Zaj.) Elnök : Méltóztassék várni Zsilinszky képviselő ur, míg szólásra következik. (Ulain Ferene : Önök már megcsinálták a paktumot az éjjel Móricékkal ! — Zsilinszky Endre : Egyébként a magyar munkásosztály hozzám közelebb van, mint a zsidó kapitalista !) Méltóztassék Zsilinszky képviselő ur megvárni, mig sorra kerül ! (Ulain Ferene : Egy kis jó délutáni hangulat, elnök ur, nem árt !) Azt méltóztassék a folyosón megnyilvánítani ! (Derültség. — Fábián Béla : Akkor nem leszünk tanácskozásképesek !) Pakots József : Mi a törvénytisztelet alapján állunk és ez alapon kérjük a kormányt arra, hogy van egy belügyminister által jóváhagyott alapszabályokkal rendelkező egyesület, melynek működése túlmegy a törvények keretén. Az a csodálatos dolog, hogy például itt van a mi pártunk, mely éveken keresztül kérte egyes szervezetei alapszabályainak jóváhagyását és a mai napig nem tudta elérni. Mi nem jöttünk ide a parlament elé felpanaszolni, hogy az Országos Nemzeti J Demokrata Párt egyes szervezeteinek alapszabályait a belügyminister ur még nem hagyta jóvá. (Fábián Béla : Majd az uj belügyminister !) Nem jöttünk ide, mert szégyeltük magunkat a belügyi kormány helyett, holott egy politikai pártnak igenis joga van egyesületi és pártszervezeti életet élni ; nem jöttünk ide, mert szégyeltük Európa szemeláttára megállapítani, hogy egy Ébredő Magyarok Egyesülete nyugodtan egzisztálhat és egy más, rendes politikai életet élő szervezet nem kapja meg alapszabályainak jóváhagyását. A politikai légkörnek ilyen gyűlöletes volta teheti csak indokolttá ezen igazságtalanságot, amely velünk szemben is megnyilvánult. Es hol volt bombarobbanás ? Valamely demokrata szervezetből indultak-e ki bombák ? Beszéltek-e ott felforgató dolgokat, izentek-e hadat a kormány tekintélyének ? (Zsilinszky Endre : Hát a szabadkőműves páholyok a forradalom idején !) Ellenben az Ébredő Magyarok Egyesülete fészke volt a tekintélyrombolásnak és erkölcsi mételynek, ennek dacára salvus conductust élvezett. (Pikier Emil : Ulain képviselő ur is szabadkőműves volt ! — Ulain Ferenc : Ott is küzdöttem Jásziék ellen ! — Fábián Béla : Jásziék ellen mi küzdöttünk a leghatározottabban !) Elnök : Csendet kérek ! Pakots József : Magyarország kulturéletében rákfeneként ott sajog . . . (Zaj a középen.) Elnök: Méltóztassanak csendben maradni. Méltóztattak délelőtt látni, hogy én minden képviselőnek próbálok segítséget nyújtani, hogy