Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-279

A nemzetgyűlés 279. ülése 1924. évi április hó 16-án, szerdán. 375 előírást tudtak konstatálni. Hogy tudja pl. a szükséges aktákat megkapni a lőcsei pénzügyigazgatóságtól vagy a máramarosi erdőigazgató- ! ságtói az illető ministerium számvevősége? Ez ' tökéletesen lehetetlen. Erre gondolt a nemzetgyűlés is akkor, amikor 1920-ban törvényt hozott, amely szerint a pontos zárszámadás helyett a fönti alapon készült pótlás adandó be. Ez a kimutatás tulaj donképen a múlt likvi dálását szolgálta volna, és csak a kiutaló rendeleteket és az ennek megfelelő feljegyzéseket kell elbirálnia a számszéknek, miután ugy sem lehet megfelelő reális vagyonleltárt felvenni és a kiutalásokat sem lehetséges számszerint ellenőrizni, mert a kezelési idő alatt a drágaság nő és a pénz értéke romlik. Épen ezért, hogy végre rendszeres zárszámadáshoz jussunk, vagy a sorrendet kellene megváltoztatni, azt mondván, hogy tessék előbb a múlt évi zárszámadást előkészíteni és visszamenőleg a többit, vagy pedig egy másik expediens volna az, hogy utalvány kimutatás alapján bírálja el a számvevőszék a múlt évig visszamenőleg a költségvetést és terjessze mielőbb hozzánk a zárszámadást, hogy ez a szanálási akció cenzúra legyen (Zaj. Elnök csenget.) az állami pénzkezelésben. Ezentúl pedig nagyon szigorúan veendő a számvitel, miután az a helyzet, hogy eddig a kormányok belföldi pénzt költöttek, most pedig nagyon súlyos feltételű kölcsönöket vettek fel. Tessék bármely részvénytársaságtól megkérdezni, hogyan számoltatják azt az igazgatóságot, amely nem saját tőkékkel, hanem idegen, drága tőkékkel operál. (Zsilinszky Endre : Ezért kell a kölcsön, hogy rászorítsák a kormányt a zárszámadásra !) Fontosnak tartom azt, hogy az egyes ministeriumok számvevőségei a számvevőségi törvényben megállapított hatáskörüket teljes mértékben érvényesíteni tudják. Elvileg ma is az a helyzet, hogy ha a minister elrendel valamit, a számvevő köteles megmondani, hogy mivel arra fedezet nincs, nem jegyzi fel, tényleg azonban ugy áll a dolog, hogy mivel az egész exisztenciája attól a ministertől függ, ennélfogva meg sem tagadhatja a feljegyzést, legfeljebb azt mondhatja, hogy tessék »ministeri felelősségre« elrendelni. Tessék fegjrelmi hatáskör tekintetében a ministeriumoknak a feljegyzéssel és utalványozással foglalkozó számvevőit — nem az egész státusra nézve kívánom ezt — a számszék hatásköre alá helyezni és tessék tehermentesíteni ezeket az embereket attól, hogy kénytelenek legyenek mindig idegen osztálybeli fogalmazói státusnak érdekében kiutalási tervezeteket készíteni, ami tulaj donképen munkájuk nagyobb részét igénybe veszi. Ha tehermentesittettek a számvevőségek, akkor egészen bizonyos, hogy munkájukkal kurrenciába jönnek, s akkor a zárszámadások nemsokára a Ház elé kerülnek, s mi az állami pénzkezelést teljes mértékben ellenőrizni tudjuk. Talán kissé hosszabban is időztem ezeknél az egészen száraz dolgoknál. Meg vagyok győződve, róla, hogy tisztelt képviselőtársaimat talán jobban érdekelte volna az, ha politikai pikantériákkal jöttem volna elő. (Ellenmondások.) De megint figyelmeztetem a t. Nemzetgyűlést, hogy egy olyan kardinális pontnál járunk, hogy ezen bukhatik el az egész szanálási akció. Különösen azok, akik megszavazzák ezt a szanálási javaslatot, — mert nem tudnak mást csinálni, mert a ki vezetőt utat nem tudják máskép megtalálni — fokozott mértékben kötelezve vannak arra, hogy az ezen szanálási akció gerincét képező államháztartási programmot a legszigorúbban bírálják el, ehhez pedig az eszközöket csak a számvevőségi törvény reformja adja meg. Elnök : Minthogy már 2 óra van, az ülést délután 3 óráig felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Czettler Jenő képviselő urat illeti folytatólagosan a szó. Czettler Jenő : T. Nemzetgyűlés ! A szünet előtt voltam bátor kifejteni, hogy a szanálási javaslatok sikere attól függ, hogy az a szerényen megszabott keretek között az államháztartás a költségvetés, a zárszámadás s az ezt előmozdító előkészületi intézkedések megfelelőek-e vagy sem. Ez azonban nem annyit jelent, hogyha mindezeket a fiskális szempontokat betartjuk, ezzel maga az igazi szanálási akció is sikerre fog vezetni. Mindannyian várjuk t. i., hogy a gazdasági élet szanálódik, hogy az értékálló pénzzel visszatér ismét a munka becsülete, a tőkegyűjtés, a normális gazdasági élet. Hiszen nagyon sok az, amit a mezőgazdaságnak, iparnak és kereskedelemnek pótolnia kell. A háború alatt elpusztult tőkéket újra kell produkálni, a termelés egyensúlyát helyre kell állítani, hogy legalább nagyban és egészben mindazt, amit fogyasztunk elő is tudjuk állitani itt benn az országban. Azután a kereskedelmi és fizetési mérlegünk egyensúlyát is meg kell teremtenünk, mert amint ezt 1920 dscemberében mondottam a Hegedűs-féle szanálási javaslatok alkalmával, ha az államháztartás egyensúlyát helyreállítjuk anélkül, hogy a külföldi érintkezéseket, a fizetési és külkereskedelmi mérlegek egyensúlyát hetyreállitanók, csak egy pillanatra teremtünk megnyugvást és az eredmény az lesz, hogy újból kezdődik az államháztartás deficitje. ?>-l Hát mit kaptunk a külföldtől a gazdasági szanálás kapcsán ? Mint a mesebeli pásztorfiu egy pár hamupogácsát, jó tanácsot, hogy a gazdasági élet fejlesztésénél csak a mezőgazdaságra gondoljunk, nyissuk meg határainkat, mert ez a külföldnek jó, egyebekben pedig bizonyos iparfejlesztési dolgokat vissza kell csinálnunk és az iparpártolásnak még azt a szűk mértékét is, amelyen most állunk, nagyon soknak találták, károsnak Csehország és az entente érdekeire. De azt a 4—500 millió aranykoronát, amelyet a kormány a mezőgazdaság beinstruálására tervezett, nem" adták meg, ehelyett azonban megkaptuk a jegybankot és a jóvátételnek húsz évre való rendezését. Nem szabad lekicsinyelnünk sem a jegybanknak, sem a jóvátételnek rendezését. Ezen a téren én nem tudom követni azon képviselőtársaimat, akik főleg a jóvátétel kérdésében azt mondották : előbb kellett volna nekünk kiforsziroznunk a jóvátétel egész összegének megállapítását, mert bizonyos, hogy húsz esztendő multán ezek az összegek prezentáltatni fognak és amit addig befizetünk, veszendőbe megy. Hogy húsz év múlva mi történik, azt nem tudjuk; ellenben egészen bizonyos, hogy Németországnak pénzrendszerét magával rántotta a Ruhr ellenállás. Amikor tehát nekünk húsz évre e tekintetNAPLÓ XXIII. ;HÍ