Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-279

A nemzetgyűlés 279. ülése 1924, évi április hó 16-án, szerdán. 373 az ipari cikkek, amelyekre mindennap szükségük van, 150—240%-ig emelkedtek. Ezek mind külföldi cikkek. Azonkivül a meglevő épületek, felszerelések lerongyolódtak, ezeknek beinstruálása ma sincs meg. Végül fel kell emliteni azt is, hogy kivéve a

4 szakmány munkásokat, a napszámosok 5—10%-kal kevesebb munkateljesítményt adnak, ami a rossz táplálkozásnak és a háború nyomorúságának következménye. (Kiss Menyhért : A rossz munkabérnek Î) Szociálpolitikai fejtegetésekbe most nem bocsátkozom, mert akkor az időből nem futná, csak megállapítom a gazdasági tényeket. Tessék egy ilyen mezőgazdaságot — ne tessék se kicsit, se nagyot mondani, csak magyar mezőgazdaságot, — alapjául venni egy ilyen szanálási akciónak, mint a járadékkorona. Nem hiszem, hogy ki tudná állani az erőpróbát, de különösen nem tudná kiállani abban a pillanatban, mihelyt külföldre van utalva és külföldön kell vásárolni a járadékkoronáért az árut. A likviditás

a szempontjából is nagyon aggályosnak tartom ezt az egész tervet. Németországban könnyű megterhelni a földet, könnyű arra kivetni 4 vagy 5%-ot abban a hitben, hogy aranyban be fogja fizetni a tőkét. Hol vannak nálunk ezek az arany tőkék ? Nap-nap után fő a fejünk amiatt, hogy nem birjuk a jegybankrészvényeknek a mezőgazdák részére kíhasitott kontingensét lejegyezni, mert nincs arany, nincs dollár, svájci frank, holland forint, értékálló pénz az országban sehol, amit pedig a jegyzési feltétek megkívánnak. Épen azok az orsztályok, amelyek produktiv munkából és nem spekulációból élnek, nincsenek értékálló pénz birtokában, azok pedig, akiknek aranyértékü pénzük volna, nem lesznek hajlandók támogatni egy ilyen járadékkorona-intézetet, mert azok jól ismerik a titkos csatornákat és utakat, amelyeken keresztül az országból kivihetik pénzeiket, úgyhogy abban a pillanatban, amikor a birtokban rejlő vagyonerőt kellene a járadékkorona alapjává tenni, felmondja az egész apparátus a szolgálatot. Ez nekem rendkivüli nagy aggodalmam és ezért nem tudom Ulainnak egyébként igen értékes és végtelenül preciz számításokkal megkonstruált és indokolt tervezetét elfogadni. (Zaj balfelől.) pm. Elnök : Csendet kérek ! (Rupert Rezső : Bulgária hogyan csinálta !) Czettíer Jenő : Megmondom, Bulgária hogyan csinálta. Ha a képviselő ur volna szives és azzal a szónoki képességgel, amivel itt a nemzetgyűlésen is nagyon sokszor le tudja bilincselni hallgatóit, nyakába venné az országot és azt prédikálná a 8 millió magyarnak, tessék darócban járni, tessék ugy lefokozni igényeit, mint ahogyan a bolgár tette, akkor meglehetne menteni takarékossággal és igénytelenséggel az egész országot. (Rupert Rezső : Az államnak kell kezdeni ! — Kiss Menyhért : Ott is felülről jött az intézkedés !) Elnök : Csendet kérek ! (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) Czettíer Jenő : A fegyelmezettség, amire hivatkozott Ulain képviselő ur, sajnos, hiányzik az országban. Amikor itt az első járadékkoronapánik bekövetkeznék, nem hiszem, hogy oly nyugodtan ülne a magyar kistőkés a járadékkoronáján és megvárná, amig 500 koronája együtt van, hogy kivegye a járadéklevelet, mint ahogyan ezt a német tőkés teszi. Egészen bizonyos, hogy a első pillanatban olyan run lenne a tőzsdén, hogy annak nem lehetne más következménye, mint "a járadékkorona intézményének teljes összeomlása. Hogyan állunk tehát ezzel az egész szanálási problémával? Azt mondják, hogy a kölcsön után jön az özönvíz, de az biztos, hogy a kölcsön nélkül az özönvíz pár hét alatt itt van. Nagyon nehéz lesz azután utólag azt mondani, hogy az én tervezetem ilyen, vagy olyan nagyszerű volt. Ugy vagyunk ennél a kérdésnél, mint az orvosok a beteg ágyánál. Ulain az operáló orvos, aki tudja nagyon jól, hogyha a vesét eltávolítja, megmenti a beteg életét. Mi vagyunk a belgyógyászok, akik fogjuk a nemzet pulzusát, az érverését alig halljuk és azt mondjuk, az operáció sikerülhet ugyan, de a beteg bele fog pusztulni, tehát nem engedjük meg az operációt, hátha meggyógyul, mert bár nagyon sok reménységünk a szanálási programm iránt nincs, de az bizonyos, hogy a járadékkorona intézménye a leggyorsabb pusztulást idézné elő. Belső erőnkből ma már nem tudunk talpraállni, ez bizonyos. Most azt a kérdést szeretném vizsgálni. . . (Zaj balfelől.) Nem tréfa ez. Egy ember, aki sokat foglalkozott ezekkel a kérdésekkel, nem oly könynyen határozza el magát, se szónoki sikerekért, se semmiért, hogy igy vagy ugy foglaljon állást. Hosszú kinos éjszakák töprengéseiben születik meg az ilyen állásfoglalás. Azt mondja a javaslat, hogy az államháztartás egyedül azon az alapon szanálható, amely alapon a féléves költségvetéseket és az egyéb kapcsolatos javaslatokat megkonstruálták. Ezt a kérdést szeretném én vizsgálat tárgyává tenni. Az a költségvetés, amit a szanálási javaslatok mellékleteként beadtak nagyon hézagos. Különösen azt sajnálom, hogy hiányzik belőle a régi tradicionális beosztás, igy például az »egyéb közigazgatási tételek» címe alatt össze van foglalva a mezőgazdaság, az ipar, a kereskedelem és a szociálpolitikai akcióknak összes még lehető költségvetése. (Rupert Rezső : A törvényhozás is abban van 1) Papíron ezek nagyon szépen megférnek egymás mellett, de hogy fog majd az élet igazságot tenni, hogy melyik tárcáé, mondjuk ez a nagyon megnyirbált beruházási hitel? Ezt én nem tudom eldönteni s azért szerettem volna, ha a kormány aranyalapon készült költségvetést hozott volna a nemzetgyűlés elé, és nemcsak ilyen sovány keretekből, hanem az egyes költségvetési tételekből is megismerkedhettünk volna azzal, hogy vájjon mit is tervez a kormány ezalatt a két és félesztendő alatt. (Rupert Rezső : Akkor meg lehetne mondani, hogy hol kell takarékoskodni !) Akkor meg lehetne állapítania takarékosság mérvét. Épen erre akarok rámutatni. T. i. a szanálási programmnak kardinális része a tisztviselők elbocsátása. 15.000 tisztviselőt fognak — hogyan és mint ellátva, nem tudom — a hivatalokból kitenni az utcára. Ezek egy részét nagyon is gyors tempóban. Mi a tisztviselők létszámcsökkentésénél már kezdettől fogva azon az állásponton voltunk, hogy a létszámcsökkentést meg kell csinálni, de a közigazgatás egyszerűsítésével kapcsolatban. S most azt látjuk, hogy a közigazgatás egyszerűsítése és jóformán minden válogatás nélkül fogják a tisztviselőket elbocsátani s ennek ellenértéke gyanánt 40%-ig terjedő aranyparitásban adják