Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.
Ülésnapok - 1922-279
A nemzetgyűlés 279, ülése 19,24. évi április hó 16-án, szerdán. 353 milliót honnan és hogyan fogjuk fizetni ? Az államférfiunak, az államgazdának, a képviselőnek elsősorban ezzel a kérdéssel kell foglalkoznia, hiszen minden józan gazda akkor, amikoi kölcsönt vesz fel, elsősorban azt teszi meditáció tárgyává : hogyan, mikor, miből fizeti. Legyen szabad nekem most egy pár pillanatig az önök figyelmét igénybe vennem azért, hogy önök előtt elvégezzem azt a munkát, amelyet egészen őszintén megmondom, kellően nem hibáztatható könnyelműséggel és negligenciával elmulaszottak megtenni azok a kormányférfiak, akiknek kötelességük lett volna azt mondani, amikor egy kölcsönjavaslattal idejöttek, amit szoktak mondani békeidőben a béke-ministerek, hogy : a kölcsönt pedig ezekből és ezekből a bevételekből fogjuk fizetni. T. Nemzetgyűlés ! Ezt nekünk senki meg nem mondotta; nem tudom, miért : nem tételezem fel azokról az urakról, akiknek ezt meg kellett volna mondaniok, hogy nem tudták megmondani, —• hanem azt hiszem ": azért nem mondták meg, mert nem merték megmondani. Mert ha a magyar államháztartásnak és a pénzügyi politika jövőbeli kifejtésének igazi képét bemutatták volna, akkor döbbenet szállta volna meg önöket. T. Nemzetgyűlés ! Abban az elaborátumban, melyet a magyar pénzügyminister ur az entente-bizottságok elé terjesztett, amelyet azt hiszem minden képviselőtársam ismer, ki van fejtve a fizetési mérleg alakulása az 1922. évre vonatkozólag, az adatok tehát, melyeket elmondok, magának a pénzügyminiszter urnák az adattárából kerülnek ki. 1922-ben a magyar nemzet fizetési mérlege 260 millió aranykorona passzívummal záródott, ami azt jelenti, hogy 1922-ben 260 millió aranykoronára volt szükség abból a célból, hogy ezzel a külfölddel szemben fennáló kötelezettségeinket kiegyenlíthessük. Ennek a 260 milliónak túlnyomó része külkereskedelmi passzíva, t. i. a külkereskedelemnek magának 214 millió korona volt akkor a passziv része, vagyis 214 millió koronával többet vásároltunk, mint amennyit eladtunk. Szerepel azonban a külkereskedelmi passzívumon kivül még ebben a kimutatásban egynéhány tétel, melyről rögtön meg fogok emlékezni, melyeknek számításba vétele nélkül az egész probléma érthetetlen. Nekünk a Kállay-féle kimutatás szerint évenként feltétlenül, minden körülmények között ki kell szolgáltatnunk a külföld kezeihez bizonyos tételeket, amelyek nem eliminálhatók. Ezek egyike az államnak a háború előtti időből származó tartozásai után fizetendő kamat, mely a Kállay-féle kimutatásban 33 millió koronával szerepel. A magyar záloglevelek és községi kötvények kamatai szintén fizetendők, ez 6 millió aranykoronát tesz ki. A magyarországi pénzintézetek külföldi tartozásai 10 millió, Budapest főváros 5 millió, áruhitelezésből 5 millió, a Nagybritanniával és Franciaországgal kötött konvenció következtében 16 millió, összesen tehát körülbelül 77 millió aranykoronát kell nekünk minden esztendőben a külföld kezeihez fizetni, tekintet nélkül arra, hogy külkereskedelem szempontjából hogyan állunk. Ez a tétel egy fix pont, melyből kiindulnunk kell, 1922-höz képest azonban ez a mérleg lényeges változást fog szenvedni az elkövetkezendő években. Ezen 77 n.illió koronán kivül most majd fizetnünk kell elsősorban a jóvátételt, amely húsz esztendőre praeliminalva van, s amely kezdődni fog öt millióval és emelkedik tizennégyre, azonban én átlag tíz milliót veszek, melyet hozzáütök ehhez a 77-hez s igy lesz ez 87 millió. Jön azonban a kölcsön. Ezért is kamatokat kell fizetni. Nem hiszem, hogy tévedek, ha ennek a 250 millió koronás kölcsönnek évi kamatát 25 millió koronára becsülöm. 85 és 25 az 110 millió. Most méltóztassék számításba venni, hogy a legközelebbi esztendőben mi körülbelül tiz millió korona értékű szenet szállítunk hét esztendőn keresztül Jugoszláviának, azonkívül további négy esztendőn keresztül gépeket, amelyek ki fognak tenni négy-öt millió koronát évenkint. A 110 millió korona, melyet az előbb már kimutattam, fel fog emelkedni — vegyünk egy átlagos összeget — 125-re. Nem beszélek arról, hogy egyéb fizetési kötelezettségek is beállhatnak, de feltételezem, hogy minden marad igy, uj zavarok nem állnak elő és nekünk évenként mondjuk, 110—120 millió koronát kell a fizetési mérlegbe beöntenünk, hogy a külfölddel szemben való tartozásunkat kiegyenlítsük, feltéve, hogy minden esztendőben eladunk annyit a külföldnek, mint amennyit veszünk, hogy külkereskedelmi mérlegünk sem nem aktiv, sem nem passziv. 110 milliót meghalad tehát ez az összeg. Most kérdezem, miből fogjuk ezt a 110 milliót kifizetni akkor, mikor külkereskedelmi mérlegünk is állandóan passziv ? Méltóztassék a külkereskedelmi mérlegünk alakulását figyelni. A külkereskedelmi deficit volt 1920-ban 306 millió aranvkorona, 1921-ben 304, 1922-ben 214 és 1923-ban 82 millió^aranykorona, tehát állandóan százmillió aranykoronával passzívak voltunk a külkereskedelmi mérlegben. Ha nekem az előbb kimutatott tételek alapján százmilliót kell évenként fizetnem, azonkívül a külkereskedelemben is van százmilliós deficitem, akkor 200 millió lesz az a tétel, amelyet évenként kell a külföld kezéhez fizetnem, s amely elől nem tudok elbújni. Kérdem, honnan teremtik önök elő ezt a pénzt ? Hol van az a kormányzat, amely előteremti a szükséges összeget abból a célból, hogy kifizethesse azon tartozásokat, amely vallainkat nyomja ? Kiindulok azonban abból, hogy a magyar mezőgazdaság csakugyan fejlődni fog és elérjük azt, hogy amint 1920 óta 306 millióról leszállott 82-re a passzívum, tovább fog leszállni egészen 0-ig. Akkor is marad 110 millió differenciánk, melyet minden évben ki kell fizetni. Mondják meg, ha mi ma 250 millió aranykoronáért ezeket a rettenetes kötelezettségeket és terheket vállaljuk, mit fogunk majd csinálni akkor, amikor már ezen terhekkel vállainkon az uj száz millió koronás évi differenciát kell előteremteni? Ki fogja adni, ha nem tudunk rendbejönni, micsoda terheket kell a közönség vállaira átrakni, honnan tudjuk felhajtani? (Zsirkay János : Majd mikor az amerikai búza is jön !) Azt mondtam, hogy a magyar külkereskedelmi mérleg alakulása az utolsó négy esztendő alatt kedvező volt : 306, 304, 214 és 82. Ebből első pillanatra azt a következtetést lehet levonni, hogy hiszen rendben van, fog az tovább javulni. Ezt azonban csak laikus mondhatja, mert aki szakszerüleg nézi a kérdést 47*
